Laczkó Gábor: – Sziasztok, szeretettel köszöntök mindenkit, én Laczkó Gábor vagyok, Protechtor, Braining Hub és a Stylers egyik alapítója. Mai vendégem Szalai Ádám e-sport szakértő. Témánk ehhez kapcsolódik, az e-sportról fogunk beszélgetni, az itthoni, külföldi helyzetről, piaci trendekről, kicsit belenézünk mélyebbről is. Ádám, egy rövid bemutatkozást teszel, kérlek?

Szalai Ádám: – Természetesen. Üdvözlöm én is a hallgatókat, nézőket. Köszönöm szépen az e-sport szakértői megnevezést, ez olyan jó, amikor szakértőnek titulálnak minket, akik játszottak, és a játék világából érkeztek. Én már a 35. életévemet taposom, azt azért már mondhatom, hogy plusz 20 év játék és gamer e-sport tapasztalat van bennem. Majd később kitérek rá, hogy mi a gaming és az e-sport. A marketingben kezdtem elhelyezkedni egyetem után, elsősorban FMCG, egy kis sales, brand oldalról sok mindent megismertem ebben a világban. Sosem engedtem el a gaminget, jött egy lehetőség, amit úgy éreztem, hogy meg kell lovagolnom, ez nyilván egy munkaváltást, egy életmódváltást eredményezett, hiszen a gamingben helyezkedhettem el, és azóta is, 2017 óta itt vagyok. Akkor még csak Magyarországon, most már nemzetközi szinten vagyok jelen a piacon és dolgozok tovább.

Laczkó Gábor: – Ez azt jelenti, hogy Magyarországon is és nemzetközi szinten is jelen vagy, vagy most már inkább csak nemzetközi?

Szalai Ádám: – Van csak magyar határon belüli munkám, és nyilván Budapesten élek és én ezt szeretem. Kicsit azt lehet mondani, hogy a Covidnak köszönhetően, de ez a remote work ez most előrébb tört, és több lehetőségem van, nemcsak nekem, hanem bárkinek, aki így próbál meg elhelyezkedni. Magyarországot én nagyon szeretem, a nemzetközi kitekintés, a nemzetközi munka miatt viszont globálisan vagyok jelen a piacon és innen dolgozom, vagy ha kell, utazok, akár úgy, hogy ott vagyok személyesen, és képviselem a szövetséget.

Laczkó Gábor: – Mivel telnek a napjaid? Mesélj egy kicsit. Azon kívül, hogy gamer is vagy, gondolom hódolsz azért ennek is. A munka területén ez hogy néz ki?

Szalai Ádám: – Alapvetően nekem van egy elég erős marketinges FMCG-s tudásom, tapasztalatom, aminek köszönhetően én egy kicsit máshogy nézek rá az egész iparágra. Már nevezhetjük iparágnak, hiszen nagyon sok lehetőség, mindkét oldalon, felhasználói és befektetői oldalon is létezik. A munkámnak a nagy részét a kapcsolattartás, prezentációk, pitchek teszik ki, illetve az erre való felkészülés, ugyanakkor nyilván egy csapat tagjaként az adott feladatokat el kell végezni, amit ugye kiadnak nekünk. Én a magyar területen belül elsősorban a saját csapatomnak a magyar piacra viszont én adom ki a feladatokat, azokat figyelni kell. Alapvetően egy szervezői-vezetői munka van, ami most úgy, hogy újra kinyílik a világ így a Covid után, az kicsit megint át fog alakulni, vissza kell szoktatni az embereket az irodába, rájuk kell szólni, hogy személyes meetingek legyenek, ezekre fel kell készíteni az embereket. Ez folyamatosan dinamikusan változó csapatot is, meg piacot is jelent.

Laczkó Gábor: – Mennyien vagytok Magyarországon, akik kimondottan ezzel a szervezői vénával dolgoznak itt az e-sport környékén, mit látsz?

Szalai Ádám: – Ezt pontosan nem tudom neked most megmondani, becsülni fogok tudni dolgokat. Magyarországon van két szövetség, és a két szövetség köré csoportosul különböző csatornákon, formákon keresztül különféle cégcsoportok, egyesületek, kezdeményezések. Azt lehet mondani, hogy körülbelül ebben a két csoportban, akik aktívan dolgoznak, ténykednek és tök mindegy milyen szinten vagy területen, körülbelül 200-300, aki most azt mondanám, hogy ezzel napi szinten foglalkozik, ez jelent egyébként tőlünk független online újságokat is, akik ezzel a területtel foglalkoznak. A saját területünkön belül 40-50 fős brigád nagyon nagy fókuszban, és vannak kisebb számban alkalmi munkások, akik ezzel foglalkoznak, illetve dolgoznak ebben a szférában.

Laczkó Gábor: – Mondtad, hogy Magyarországon két ilyen csoportosulás, szövetség van. Nemzetközi szinten hogy néz ki ennek a hálója, hálózata?

Szalai Ádám: – Nemzetközileg mégtöbb van.

Laczkó Gábor: – Európában van, vagy Amerikában, így van leosztva, vagy nem ez a jellemző?

Szalai Ádám: – Nagyon nagy közhelyeket nem szeretném puffogtatni, ezért nyugodtan szóljál majd rám. Mondjuk azt, hogy egy kicsit ilyen vadnyugat van, bár én nem szeretem ezt a szót, mert nagyon sok helyen használták már. Azt mondom inkább, hogy több ilyen irány van, akiknek ugyanaz a céljuk, hogy szeretnének valamilyen vezetői szerepet betölteni akár média, akár a klasszikus gaming, akár az e-sport területén. Picit hazahúz a szívem, én a Nemzetközi E-sport Szövetségnél dolgozom, az IeSF-nél, ott vagyok Partnership & Sponsorship Manager a vezetőségben. Ha a futballt hozom példának, Magyarországon van az MLSZ, Magyar Labdarúgó Szövetség, ő az egyetlen országos szövetségünk. Neki van a nemzetközi, nyilván ha most nézem, az UEFA, de a FIFA-nak a tagjai. Tehát ő a globális szövetség, mi vagyunk a FIFA, csak mi még titulusban nem értük ezt el. Még nem tart azon a szinten, valamilyen szinten már tart, de nem fogadták még ezt el, nem teljesen vezették még be, gyakorlatilag ezért küzdünk mi. Van más is aki ezért küzd, akár globális, akár kontinentális szinten. Ha a focis példánál maradunk, Európában az UEFA mintájára van az Európai E-sport Szövetség, ami ugye alattunk van, és abban is benne van a magyar szövetség, ami még nem országos, itt vannak azért párhuzamok, alapvetően hasonló struktúrát kell elképzelni, mint bármelyik másik világszervezetnél.

Laczkó Gábor: – Említetted, hogy különbség van az e-sport és a gaming között. Hogy különböztetitek meg, mit is jelent ez pontosan?

Szalai Ádám: – Leggyorsabban úgy lehetne tisztába tenni, hogy maga az e-sport, egy kellemetlen szó ennek az értelmében, mert benne van a sport szó, és ez megkavarja kicsit az embereket. Az e-sport az profi gaminget jelent, így a legegyszerűbb definiálni. A példa kedvéért a futball világánál maradok, de bármelyik másik tradicionális sportra igaz, ugye sportolnak az emberek, játszanak, ők a gamerek. Vannak sportolók, akik a hobbisportolók, ők sportolgatnak, vannak a hobbijátékosok, ők gamingelnek. Ebből jön a gamer, a gaming szó. És aki a sportot magasabb szinten űzi, hivatásszerűen, fizetésért, valamilyen szervezett körülmény között, legyen az egyéni vagy csapatjáték, ezt átültetve a játékvilágra, ha te egyénileg játszol valamit nagyon magas szinten, képviselve egy egyesületet, egy szervezetet valamilyen szervezett verseny formájában, vagy ezt csapatban teszitek, mert a játék csapatban játszódik, akkor te profi szinte gamelsz, vagy profi szinten játszol, akkor e-sportolsz. A gaming és e-sport kézben jár, mint a sport vagy profisport. Csak amíg azt mondjuk egy sportolóra, aki valamilyen sportot űz, például a labdarúgásnál, hogy ő focista, abból te feltételezed, hogy pénzért focizik, nem pedig azt mondod, hogy profi futballista, vagy profi sportoló, aki futballista. Nem bontjuk ennyire szét. Ez az, ami picit különválik a mi esetünkben, így a  legegyszerűbb definiálni.

Laczkó Gábor: – Köszönöm, ez egy fontos dolog volt, mivel az e-sportról fogunk beszélni. Mekkora most a piac, ha mindent beleveszünk globál szinten?

Szalai Ádám: – Globálisan azt mondják, hogy két és fél milliárdan játszanak. Ez kortól, nemtől, kontinenstől, platformtól függetlenül értendő. Erről is megoszlanak a vélemények, mert különböző mérések vannak, nyilván nem egyszerű a különböző kontinenseket sem összerakni. Legegyszerűbb ezt is úgy megközelíteni, hogy ha a platformokat nézzük, akkor létezik PC-s platform, mi is most kommunikálunk, ez lehet laptop vagy asztali számítógép, vannak a konzolok, PlayStation, Xbox, Nintendo, és még a barátai, mert léteznek, utána van a mobilplatform, ez a három, ahol te tudsz bármilyen módon játszani digitális felületen. Ez jelenti az összes gamert a világon. Két és fél milliárd az nagyon nagy szám. Különböző számokat lehet nyilván találni különböző kutatásokban, ahol mondjuk a nemi arány 80-20, 70-30, valahol 50-50. Azt azért el kell mondani, hogy ezt a nemi arányt főleg a hölgy részlegnél az ázsiai országok emelik, növelik meg nagyon. Ott elsősorban a mobilplatformokon való játék, az egyszerű böngészőben is játszható játékok, vagy különböző applikációkon. Saját anyukám is játszik ilyennel, tehát ő is beletartozik ebbe a tömegbe. Itt nagyon fontos ezt is kicsit az élére állítani, hogy amikor mi e-sportról, egy profi videójátékról beszélünk globálisan, akkor igazából egy az egyben le kéne képezni a hagyományos sport világát, hiszen a világon sokmilliárdan sportolnak valamilyen szinten, valamilyen módon valamit. Ez igaz akkor az előző részében, amit mondtam az állításomnak, hogy nagyon sokan játszanak különböző dolgokkal, és nyilván a hasonló érdeklődési körűek akárcsak az igazi világban a sport iránt vagy a gaming iránt, azok valamilyen szinten az e-sportba bele tudnak integrálódni. Kétféleképpen tud legegyszerűbben beleintegrálódni, játszol profi szinten, vagy nézed. Így valamilyen szinten közöd van a profi játékhoz. Nagyon sokféle versenyjáték létezik már, ahol szervezett körülmények között egyenlő esélyekkel van lehetőség megküzdeni egyéni vagy csapatszinten, nagyon sok sorozat van, kiírás, kupa, bajnokság. Gyakorlatilag a játékfejlesztők itt egy külön kasztot képeznek, ami viszont a sportnál nincsen meg. Ha nagyon le kéne képezni, legyen magyar példa, és onnan fel lehet húzni globális szintre is. Azt mondják, hogy Magyarországon kicsit több mint kétmillió futballrajongó van. Ez jelenti azt, aki nézi, aki csinálja, aki profi szinte benne van. Ezt el kell kezdeni szűkíteni. Aki rendszeresen sportol, vagy rendszeresen űzi ezt a sportot, az mondjuk olyan 450.000-500.000 magyar fő, a következő ugrás az, amikor már te ezt valamilyen célért teszed, ezt dolgozod, ez a hivatásod, akkor te profi futballista leszel. Először ehhez téged valamilyen szinten jegyezni kell, valamilyen rendszerbe be kell tenni. Vannak különböző listázó adatbázisok. Akik egyesületi szinten jegyezve vannak Magyarországon, az közel ilyen 50.000 fő, ez szokott ingadozni, de ez a jellemző. Ez azt jelenti, hogy valamilyen egyesület tagja vagy, de még nem jelenti azt, hogy te ezzel pénzt keresel. Miért nem? Mondom a példát. Hogyha te kiöregedett gamer vagy, mint én, és szeretsz focizni a barátaiddal, és te szeretnél ehhez egy futballpályán heti rendszerességgel megjelenni, akkor vagy kibérled pénzért azt a pályát, hogyha van rá lehetősége, vagy pedig olyan szabály van a pályán, hogy be kell lépned az adott területi egyesületbe, hogy tudjad használni azt. Akkor már bejegyeznek az egyesülethez, nyilván vagyunk tartva, a tőlünk lévő következő lépcső az 50.000 alatt, akik már profi szinten pénzért különböző szinteken űzik ezt a sportot, az kb. 15.000 fő. Meg is érkeztünk a profi futballistához a több mint 2.000.000-ból. Van egy hatalmas gap a kettő között. Ez a világon a gamingre is igaz, tehát 2.500.000.000-an játszanak, de ennek töredéke, pár tízezer fő az, aki az e-sportot profi szinten, pénzért, hivatásért űzi, ha az e-sportnál bennragadunk. Nem azt jelenti, hogy csak így lehet pénzt keresni a gaminggel. Ugyanúgy, ahogy a focira sem igaz például vagy másik sportra, nemcsak a profi sporttal tudsz pénzt keresni, mert hogyha mondjuk profi freestyle-os vagy, a labdával labdazsonglőr, akkor nem focizol a focipályán pénzért, hanem trükköket hajtasz végre, és meghívnak különböző eseményekre, helyszínekre, hogy add elő a tudásod, amiért szintén pénz jár. Ekkor nem vagy profi sportoló, akkor ezzel én például a streamereket, gamereket, akik közvetítik azt, ahogy játszanak különböző platformokon, azokkal próbálom azonosítani a fejekben ezt a dolgot, és akkor gyakorlatilag lefedtük az egészet, aki gaminggel, vagy e-sporttal pénzt tud keresni.

Laczkó Gábor: – Mondtad, hogy kb. pár tízezer ember, aki igazán ebből is él vagy erre szánja az életét. Lehet persze olyan is, aki erre szánja az életét, de nem keres belőle pénzt. Alapvetően Magyarországon a magyar piac ebből mekkora szeletet tud lehasítani?

Szalai Ádám: – Picikét. Van kettő szövetség, aki próbálja az e-sportot kiaknázni, valamilyen szinten vezetői szerepre törekedni a magyar gamerek előtt. Ez a Magyar E-sport Szövetség, illetve a Nemzeti Gaming és E-sport Sportági Szövetség, most abba ne menjünk bele, hogy a két szövetség között milyen különbségek vagy milyen azonosságok vannak, ahogy mondtam mindenkinek az a célja, hogy valamilyen szintű vezető szerepet töltsön be. Én a Nemzeti Gaming és E-sport Sportági Szövetségnél alelnök vagyok, szakmai vezető. Nyilván kötődésem van ehhez, így rálátásom is erre az egészre, erről tudnék mondani neked adatokat. A magyar törvénykezés speciális, hiszen Magyarországon a magyar törvény él, vannak hozzá nemzetközi vagy nemzeti példák, amikben hasonlítunk vagy különbözünk, de az összes ország el tudja ezt magáról mondani. A mi esetünkben – hogy a kérdésedre is tudjak valamennyire válaszolni – az NGES, az egy sportági szövetség, ennek az az oka, hogy Magyarországon létezik egy sporttörvény, és mi úgy gondoltuk, amikor ezt az egészet elkezdtük csinálni, hogy a sporttörvény legyen az irányadó, hiszen mi sportnak tekintjük az e-sportot. Minket megelőzve, több országban elfogadott már ez a státusz, hogy az e-sport sport, valahol meg nem. Itt is megvannak az ellentétek, és a mi példánk az volt, hogy államilag is tegyük elismertté az e-sportot, mint sport. Ennek a keretrendszerét, az alapjait, tulajdonságait figyelembe véve megalkottuk ezt a szövetséget. Ennek a szövetségnek az a lényege, hogy a magyar sporttörvény által az összes sport felügyelve van, jegyezve vannak egy nyilvántartásba a sportolók, ezt mi itt is meg tudtuk tenni. A szövetség 5 éves lesz idén, azt tudom mondani, hogy az elmúlt 3 évben 100 fölött volt aktívan a regisztrált e-sportolóink száma. Volt, amikor ezt meghaladta a 200-300-at is, most az aktuálisról lesz éves közgyűlés, meg beszámoló, ugye itt van ez az időszak, pontosabbat akkor tudnék mondani, de most is 200 fölött vagyunk aktívan. Ez azokat a sportolókat jelenti, akik valamilyen egyesülethez tartoznak valamilyen szerződéssel, ez lehet amatőr vagy profi sportolói szerződés, valamilyen juttatásért, de ez mindenkinek a belső ügye. Mi csak azt tudjuk, hogy valamilyen jogi kapcsolat van köztük, ők versenyengedéllyel az általunk kiírt bajnokságokon és kupákon indulhatnak versenyzőként, versenyengedélyes sportolói státuszban. Magyarországon most – úgy, hogy nem tudok a mások szövetségről ilyen adatokat – ez azt jelenti, hogy kevesebb mint 500 e-sportoló van, aki eszerint a rendszer szerint megfelel a kiírásnak, miközben több mint 3.000.000-an játszanak állítólag. És akkor mondd azt, hogy e-sport vagy gaming, nekem ezért jár ez a kettő együtt.

Laczkó Gábor: – Értem. Tudom, hogy ez nehéz kérdés, olyan szempontból, hogy egzakt választ nem lehet erre könnyen mondani, de a megbecsülése itthon magának az e-sportnak milyen a véleményed szerint?

Szalai Ádám: – Nem titok, hogy mi kommunikáltunk az interjú előtt, ezt a kérdést láttam. Előrejelzem, hogy szubjektív, és kicsit a mi oldalunkra hajlik, úgyhogy nem szeretnék senki lelki világába beletiporni. Alapvetően a nagy többség nem tekinti az e-sportot sportnak. Ezt nagyon sok helyen lehet olvasni, most már a közösségi médiák bármelyikén – nem szeretnék egyet sem kiemelni – kommentben, arccal, nem arccal hozzászólhat. Ott olyan nagy elutasítás van társadalmilag bizonyos területeken – nem emelném ki külön, hogy vidék vagy főváros – de látszik az, hogy nem akarják ezt elfogadni. Ha pedig hozzuk a klasszikus sakkos példát, mert ugye a sakk az sport. Ülsz egy székben, ami lehet bármilyen szék, egyhelyben, és húzogatod a billentyűzetet, meg az egeret, nézel egy kijelzőt és több órán keresztül görnyedve teszed ezt, ahogy a rossz nyelvek mondják. Erre azt szoktam mondani, mert nagyon sokszor beleütköztem ebbe még játékosként, meg úgy gondolom, mivel megvan az egésznek 20 év a bölcsőjéből, azért látni azokat a problémákat, amik folyamatosan eszkalálódnak vagy megoldódnak a kisebbek. Azt, hogy egy gép előtt ül valaki, nem attól fog elhízni, nem a játéktól lesz agresszív. Nyilván mindennek megvan az egészséges kerete, én is járok kondiba, nagyon sokan járnak edzeni, mégis szeretnek szórakozni, mert felnőtt egy olyan társadalmi réteg, és úgy gondolom, ennek az úttörői közé tartozom, akik már belenőttek abba, hogy valamilyen lehetőségük van virtuálisan szórakozni. A mi korunk vezetői vagy a belőlünk jött vezetők így elfogadják, nyilván értik a céges policyket, normákat és próbálnak lavírozni. Nyilván a fölöttünk lévő idősebbek azért kicsit ezt kevésbé fogadják be, ahogy nehezen fogadták be 10 éve a Facebookot is. A másik pedig, hogy a gaming világ vagy a számítógép megjelenése előtt is voltak elhízott emberek, milyen véletlen. Mert akkor meg a tv előtt ültek és akkor a tv-t okolták. Nyilván nem egészséges, és mi sem arra buzdítjuk az embereket, hogy napi 18-20 órát üljenek a gép előtt, hiszen ép testben ép lélek alapon ez csak egy kikapcsolódási forma, amit éppen ahogy eltöltesz időt a mi esetünkben. Az e-sportolók egyébként olyan magas szintű koncentráló helyzetben vannak, órákon keresztül fókuszálniuk kell egérrel meg billentyűzettel, de a sakkos is ül a sakktábla fölött. Nagyon komoly fizikai felkészültségben vannak, természetesen van vékony gamer és van testben erősebb gamer, mert kivételek mindig vannak. Vannak olyan amerikai sportolók akik 100+ kilók. Akkor ők kövérek? Nem. Mert az a sport azt kívánja meg, hiszen akkor nagyobb lendületet tud venni, messzebbre tud dobni, úgyhogy kell a fizikai felkészültség. Akik profi szinten e-sportolók, ők azért karban vannak tartva fejben és testben is.

Laczkó Gábor: – Itt már emlegetted a magyarországi szabályzást, mit kell ez alatt érteni? Milyen szabályzás vonatkozik az e-sportra? Mit ír elő a törvény ilyen szempontból?

Szalai Ádám: – Hát még most semmit. Éppen alakul. Nyilván ezzel sem árulok el olyat, ami nem fog hamarosan kiderülni, vagy már nem derült ki. Alapvetően ahogy én is mondtam, a meglévő sporttörvényt próbáltuk követni, ami egy meglévő sztori 1994 óta. Minden évben változik, mert alakulnia kell a körülményekhez. Az van, hogy az e-sportot, amire a sporttörvényt próbáltuk ráhúzni, és működött is, és látszik, hogy meg lehetett volna oldani, de nem efelé tart a magyar szabályzás. Vannak különböző pletykák, mi is hallunk belsőst, külsőst, nagyon nem szeretnék ebbe belemenni. Elmondom azt, hogy miért gondolkodtunk így, és abból lehet valamennyire látni, hogy merre tart a szabályzás itthon. Amíg nincs mondjuk az e-sportnak egy országos szakági szövetsége, aminek nyilván van egy kritériumrendszere, aminek meg kell felelni, addig nem tudod mondani, hogy egy egységes szabályozás létezik. A másik, hogy amíg ez a szabályozás nincsen meg, addig lehet 10 szabályozó szerv is itthon, mind a 10-nek különböző normája, különböző szabályzata. Nyilván itt azért valamennyire irányadó a nemzetközi piac, ha te valamilyen olyan játékkal szeretnél játszani, ami nemzetközileg is elismert vagy nagy lé van benne, s arrafelé tendál, mert te tehetséges vagy, akkor neked azt a szabályrendszert kell követned, amit nem a szövetségek vagy az adott ország törvénykezése ír ki, hanem a játék gyártói. Ez nagyon fontos. Ez az amiben különbözik a sport meg a gamervilág, míg a futballra nem lehet azt mondani, hogy feltalálta egyvalaki, vagy egy cég, vagy egy nemzet, aki a mai napig szabályozza, addig a játékvilágban van játékfejlesztő, aki azt a játékot kiadta, és az esetek 90 %-ában, de lehet, hogy nagyobb százalékban ez a játékfejlesztő szabályozza a saját játékának a versenyeit. Ez nyilván a szövetségek fölött van, ami egyébként meg szintén használja ezeket a játékokat. Kell egy kiadó, egy fejlesztőcég és a szövetség között egy megállapodás, hogy valamilyen szinten legyen egy egységes rendszer. Az mindenhol elmondható, hogy vannak egyének, akik szeretnének a csapatban sportolni, ahhoz valamilyen módon azonosítani kell őket, tehát regisztrálni kell ezeket a játékosokat. Egy előre kiadott versenyszabályzat nem baj, hogyha van, egyébként ez mindenkinél megvan itthon, és azért azt elmondhatom, hogy nagyságrendileg azért a nemzetközi piacot követik, apró eltérések lehetnek csak, valamilyen ok miatt. A törvényekhez kell, hogy idomuljon, hogyha például te nyersz valamilyen virtuális vagy kézzel fogható, vagy akár pénzügyi nyereményt, akkor nyilván vonatkoznak rád a vonatkozó törvények, legyen az bármelyik kategória. Úgyhogy ebben szintén meg kell felelni, de ebben megfelel mindkét szövetség, aki maradt az országban, de ez globálisan is így van, a globális standardeket is követni kell. Alapvetően ennyi a szabályzásról, így nagyvonalakban, hogy melyik hogyan szabályoz egy-két dolgot, az meg már külön van.

Laczkó Gábor: – Üzleti szempontból melyek azok a játékok – sokszor említetted a focit –, amelyek a top játékok lehetnek, és van is benne üzleti potenciál?

Szalai Ádám: – A futball csak azért volt, mert mindenki ismeri, azért hoztam ezt a párhuzamot. Azt szoktam mondani, hogy három kategória van, amit meg kell tudnunk különböztetni. Vannak a lövöldözős játékok, vannak a stratégiai játékok, és vannak a sportjátékok. Ebbe a három kategóriába, teljesen mindegy milyen platform milyen játéka, én bele fogom nektek tudni tenni azt a játékot, amit megkérdezel. Nyilván egyfajta nyomás, iránymutatás van nemzetközileg, hiszen bizonyos játékok gyártói nagyon sok pénzt ölnek abba, hogy nagyon nagy összdíjazású versenyeket hozzanak akár évente többször is létre. Efelé próbálnak tendálni az adott országos, akár a magyar szervezők is, a szövetség is, ezeket a játékokat, amik népszerűek. Mi alapján lesz népszerű? Ezt különböző mérések, platformok alapján lehet látni. Van egy nagy öreg, a Counter-Strike, ha valakinek ez ismerős, ez egy lövöldözős játék, ahol 5 fős csapatok egymást aprítják különböző pályákon. Nyilván nagyon sok másik lövöldözős játék is van és kontinensenként eltérő lehet, de kijelenthetjük, hogy a Counter-Strike 20 éve a top 3 játék között szereplő versenyszám. Nagy párja, aki a stratégiai játékok vagy a MOBA területéről érkezik, az a League of Legends, ami 10 évvel utána jött létre, hasonló alapokon nyugszik, tehát 5 fős csapatok egymás ellen küzdenek, viszont itt stratégiai szempontból nem belülről a fegyver mögül, hanem egy külső nézetből tudod követni az eseményeket. Nyilván aki játszik vele az érti. Sokmillióan szeretik, jelen pillanatban az ilyen játékok közül most ez az egyik legnépszerűbb Európában. Világszinten is, de Európában ő vezet. Ugyanakkor van egy párja, a Dota 2, ami meg Ázsiában népszerűbb, mint a League of Legends, szóval azért lehet különbségeket tenni. A harmadik kategóriából, a sportból nyilván a FIFA-t, mint futballjátékokot ki kell emelni, hiszen globálisan nagyon népszerű. Neki is van kihívója egy ázsiai gyártótól, még ott nem tört át sehol a jég, de küzdenek nagyon, hogy ez megtörténjen. Ha átugrunk az Egyesült Államokba, ott nagyon népszerűek az egyéb sportjátékok, legyen az az NBA, NFL, NHL, Amerikán belül hihetetlenül sokan játszanak vele, vagy akár a verekedős játékok, amik az amerikai és ázsiai területeken rettentő népszerűek, viszont Európában meg nem. Itt ezeket a különbségeket meg kell tartani. Vannak a fejlődő országok, Afrikában fogalmunk sincs mi a legnépszerűbb, de ők is próbálnak nyitni és játszani.

Laczkó Gábor: – 2 éve Budapesten jártam olyan középiskolában, ami már kimondottan e-sportra volt kialakítva. Azt hallani, azt látni, hogy egyre gyakrabban alakulnak ilyen típusú iskolák, és nemcsak délutáni foglalkozással, nemcsak szakkör jelleggel, nemcsak edzés jelleggel, hanem a tanmenetben is benne van, hogy gyakorolják és tanulják a különböző formációkat, stratégiákat. Mit látsz egyébként itt az utánpótlás-nevelés, a tudatos iskolai nevelés kapcsán, hogy ez itt Magyarországon, illetve nemzetközi szinten mennyire van ennek már trendje?

Szalai Ádám: – Ezt óvatosan fogom érinteni, mert aktuális adatokkal nem rendelkezem. Szerintem a SAS Budapestre gondolsz, amikor a suliról beszélünk Budapesten.

Laczkó Gábor: – Igen.

Szalai Ádám: – A legjobb tudomásom szerint ez egy magániskola, középiskola, ahol normális tanrend van, de a délutáni felkészítő órákban van lehetőség olyan szakot választani, ahol te a gaming és e-sporttal szeretnél foglalkozni, ehhez felszerelt termek vannak, releváns tanárok, tehát aki szakavatott ebben a témában, adott játékban, akkor ők különböző órákat tartanak. Ha kilépünk ebből a középiskolai magánszférából, akkor itthon is van olyan egyesület, ahol elmondhatjuk, hogy van akadémia, ez a hivatalos neve. Ez rezonál azzal, ami nemzetközileg sokszor olvasható a sajtóban, hogy különböző nagynevű egyetemek, amik nemzetközileg is ismertek, gyakorlatilag kontinenstől függetlenül indítottak e-sport ösztöndíjat. Nyilván ugye ott nagyobb a felvevőpiac, van lehetőség előrébb lépni. Amerikában nagyon menő, az ázsiai országokban rettentő korán elkezdenek még középiskola előtt ezzel a szakosodással foglalkozni. Nyilván ez kulturális különbség. De azért már Európában is, Angliában több egyetem indított ilyen ösztöndíjrendszert, ami pedig azt irányozza elő, hogy szeretnének olyan fiatalokkal foglalkozni, akik az utánpótlás-nevelésből jönnek ki. Budapesten például a Budapest Honvéd foglalkozik ezzel. Ott van klasszikus akadémia, ahol viszonylag jó körülmények között, jó tanárral, folyamatos órák alatt foglalkoznak azzal, hogy te fejlődj, előrébb tudj lépni. Van amatőr és profi szint is. Egyetemi szférában Magyarországon még csak most fog valami elindulni, de nemzetközi szinten van kifejezetten egyetemi bajnokság, csakúgy, mint bármelyik másik sportból. Egyetemek küzdenek egymással, győztes országok egyetemeiből a legjobbak, egyetemi válogatott színeiben nemzetközileg méretik meg magukat, igen izgalmas ennek a rendszernek a felépítése, de ez még azért gyerekcipőben jár. Amit teljesen külön kell venni, az Ázsia, ahol már vannak olyan városrészek, hotelek, amik kifejezetten az e-sport és a gaming köré épültek, és gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy e-sport város, ahol a legjobbak vannak jelen vendég, és tanári oldalról is.

Laczkó Gábor: – Volt lehetőséged ilyen helyeket meglátogatni személyesen?

Szalai Ádám: – Amerikában igen. Egyesült Államokban voltam Bostonban, New Yorkban, ahol találkoztam ilyen területtel. Nyilván jó lenne 15 évvel fiatalabbnak, és valahol ott lenni. Sokkal több lehetőség van, valamint az elfogadottság ehhez kell. Nyilván a társadalmi, és az edukációs elfogadása ennek az egésznek, hogy a vezetők is azt mondják, hogy igen, ennek van értelme, semmivel sem több vagy kevesebb egy jó játékos vagy tanuló, aki sokat szeret játszani. Meg szokták kérdezni tőlem, hogy miért beszélek jól angolul. Megtanultunk a játékvilág mellett, mert meg kellett. Egyéni vagy csapatban való gondolkodásra szintén jó lehetőségek ezek, hogy elfogadd a másikat. 10 évvel ezelőtt ez még kilátástalan volt, de már hallottam HR-esektől különböző konferenciákon, hogy bizonyos cégeknél ott van egy-egy kérdés ami a játék világára utal, hogy ha valaki beleírja azt a CV-jébe, hogy játszottam vagy elértem valamit, nem kell azt szégyellni, de nyilván jó formában kell azt közölni. Ha egy nagyobb csapatban kell dolgozni, az egyéni és a csapatban való együttműködés az szempont, HR-esnél ez már megjelenik. Egyéni megoldóképesség stressz alatt, hogy teljesítesz, stb. Ezekre a játékvilág bizonyos aspektusai jól fel tudnak készíteni, majd tovább tudod fejleszteni akár e-sportban ilyen városban, vagy pedig a munkád során.

Laczkó Gábor: – Többször a beszélgetés folyamán említetted, utaltál rá, hogy már „öreg” vagy ehhez a sporthoz. Ezt nem lehet lifelong űzni? Mi számít kiöregedésnek?

Szalai Ádám: – Ázsiában 25 év előtt kiégnek már. 12 éves koruk óta nagyon magas szinten próbálnak játszani, irgalmatlan nagy a verseny, úgy, ahogy az összes sportban. Például pingpong, torna. Hány sok tízezerből kell a legjobb 10-ben benne lenned ahhoz, hogy utána az országodat képviselhesd bármelyik ázsiai országból. Ez a játékvilágban hasonlóan van, rettentő sokan magas szinten játszanak. Nyilván nagyon jónak kell lenned, rengeteg órát kell napi szinten ezzel foglalkoznod. Miért mondom ezt? Azért, mert én már nem tudok napi 10-12 órát tölteni ezzel. Annyi munkát kell beletenni, hogy megmaradjon azon a szinten a tudásod, illetve tudjad magad fejleszteni, versenyt tudjál tartani a jobbakkal. Annak idején nekünk még kihívás volt 15-20 évvel ezelőtt megmérettetni magad különböző külföldi, keleti vagy Európán belüli országok legjobb játékosaival. Nem volt olyan az internet, nem volt olyan az infrastruktúra. Jöttek a cybercafék, ahol már jobb internet volt, tudtál előrébb menni. Kimentünk egy külföldi versenyre, hogy mi vagyunk a legjobbak Magyarországon. Elég jó szintet képviseltünk egy játékban, verhetetlenek voltunk, úgyhogy mi voltunk a magyar bajnokok, kimentünk és agyonvertek minket. Mert nem volt semmiféle tapasztalatunk, más volt az intenzitása, tehát ez tényleg egy másik lépcső. De ez a sportban is így van. Kilépsz a nemzetközi porondra, akkor azért a legjobbakkal találkozol. Igen, kiöregedtünk. Egyrészt nincs napi 8-10 órád játszani, gyakorolni, és ugye minden hétvégén meg is tudod magad méretni, nagyon intenzív ez a gaming világ, e-sport világ. A másik pedig, hogy nem tudok már annyit fókuszálni egy dologra, hát még ha heti 5 napot kéne. És akkor mellette dolgozzál, éljél családi életet, legyél barátokkal, dolgozz jól, hogy a főnököd is elégedett legyen. Szóval ezek azok az okok, hogy miért öregedik ki az ember. Kivételek persze mindig vannak, de nagyon kis százalékban.

Laczkó Gábor: – A hagyományos sportban is így van. Ott is elérsz egy pontot, sokszor a tested nem bírja már tovább. Te belementél üzleti oldalba, ezzel foglalkozol, nagyon messze tőle. De mondjuk, akiknek véget ér a profi karrierjük és nemcsak az élvezeti értéke miatt játszanak, ők aztán mit csinálnak? Sokszor összemossák azzal, hogy aki jó gamer volt, az biztos jó IT-s lesz, egy ilyen párhuzam van. De szerintem ebben nincs sok összefüggés.

Szalai Ádám: – Szerintem sem. Hacsak nem kockasuliból jött, programozó volt és abból lett gamer. Az IT nagyon széles spektrumon mozgó iparág. Itt is van mindig kivétel. Nekünk is van olyan csapattársunk, aki az egyik legnagyobb startup cégnél vezető developer. Egy, többet nem tudok mondani, őt pont ismerjük. Van persze ilyen példa is, de alapvetően inkább, amiket fölszednek a játék alatt, azokon keresztül tudnak akár hasonló cégnél maradni, akik itthon ilyen területtel foglalkoznak. Legyen az rendezvényszervezés, márkaépítés, marketing, sales stb. Ezeken a területeken azért vannak lehetőségek. A programozói az kicsit más véna, inkább az jellemző, hogy aki számítógép előtt ül az játszott, de nem feltétlenül volt profi e-sportoló, tisztelet a kivételnek. Azt is el lehet mondani, hogy amikor valaki befejezi a profi karrierjét, nekem ez 2 év volt, amit profiskodtunk, utána azt a tudást én a munkába fektettem, ahogy az elején is elmondtam az FMCG és marketing területről, amit rettentően élveztem, és nagyon örülök, hogy ezen a területen kezdhettem el dolgozni. Nyilván itt is próbálom magamat képben tartani, mert napi szinten nem úgy esek bele, ugyanakkor azokat a tudásokat, azokat a területeket, azokat a márkákat, akikkel lehet dolgoznom a másik oldalról, tudom, hogy hogy működik egy multi, tudom, hogy hogy működik a piac, tudom, hogy hogy működik a magyar és nemzetközi kapcsolattartás, aminek köszönhetően jött ez a lehetőség, amivel úgy gondoltam, hogy élek. Egyike vagyok azoknak, akik ezt meg tudták viszonylag könnyen ugrani. Látok kollégákat, akik hasonló szinten vannak, és tudok olyanokat is, akiknek sajnos nem jött be, és másfelé kellett lépni.

Laczkó Gábor: – Maradjunk az üzleti résznél. Vannak a játékgyártók, nekik sok, akár e-commerce jellegű business opciójuk van. Vannak a támogatók, akik beszállnak és támogatják akár a versenyeket, akár a játékosokat vagy csapatokat. Milyen üzleti potenciálok vannak még ezen kívül, kik szállnak be, milyen típusú cégek szállnak be, milyen fantáziát látnak, mit akarnak elérni üzletileg? Később nyilván valamit szeretnének eladni vagy márkát építeni. Erről mesélj még picit, kérlek!

Szalai Ádám: – Két csoportot különböztetnék meg. Az endemikus és a nemendemikus márkák. Ez azt jelenti, hogy profilba vág, vagy nem profilba vág. Ha egy IT-s, gamer vagy e-sport termék van a kezedben, legyen az bármelyik, akkor neked endemikus márka az, ami az IT-ben benne van. Bármilyen IT brand. Laptopgyártó, monitorgyártó, perifériagyártó, székgyártó. A gamerséggel a gamerszékek fogalma is bejött. Ez egy sima forgószék, csak kicsit ergonomikusabb, kicsit kényelmesebb, kicsit extravagánsabb a kinézete, és ettől máris gamerszékké válik, mert megalkották ezt a kategóriát. A termékoldalon megjelent egy nagyfokú célzás ezekre a rétegekre. Itt el kell mondanom, amit régen a szüleinktől is hallottunk, hogy nyugatról keletre minden lassabban ér el, hiába van internetünk, hiába van más. Ha itt van a termékünk, akkor a társadalom nem fogadja el, ha a társadalom elfogadná, akkor meg a termék nincsen itt, vagy éppen nem megfizethető, vagy nem ez a célcsoportja az adott gyártónak. Szóval az endemikus márkáknak kézenfekvő ezt a kategóriát, ezt a célközönséget aktiválni. A nemendemikusok pedig például a bankszektor, pénzügyi szektor, ahol nem annyira van jelen, de mégis egy fiatal felnőtt kategória, aki kijön az egyetemről, de ő sokat játszott, nem néz már tv-t, nem hallgat rádiót, mert most már megvannak a lehetőségek arra, hogy én a saját szeretett tartalmamat tudjam fogyasztani bárhova is megyek. Gyakorlatilag a zsebünkben egy profi számítógép lapul. Egyébként én a reklámiparban dolgozom, de gyűlölöm a reklámokat, főleg azokat, amik klasszikus módon támadják az embert. Szóval a nemendemikus márkáknak nagyon lassú az átállása erre itthon. Például egy bankszektori szereplővel leülök beszélni, elmondja, hogy ő egy nemzetközi csoportnak a tagja, nyugatra van a központ, ott már ezt támogatják, de itt nem és nem is fogják, mert nem értik. Nem tudsz vele vitatkozni, mert megvan neki az az ukáz, hogy van egy bizonyos határvonal kelet és nyugat között Európában is, hogy nyugatra lehet, keletre nem lehet, majd hogyha megengedik. Én az FMCG-ből jövök, amikor 2016 végén váltottam, egy rendkívül sikeres gamerprojektet vittünk véghez egész évben, amerikai központból kaptunk dicsérő szavakat, hogy gyerünk, így tovább, majd a régiós európai főnök mondta, hogy ő nem tudja, hogy ez micsoda, ezért nem megy tovább. Ilyenkor mit csinálsz, amin szívvel-lélekkel rengeteget dolgozol. Az FMCG valamilyen szinten tekinthető endemikusnak vagy nemendemikusnak, hiszen nyilván a játék közben hidratálnod kell, azt megteheted vízzel, ez is FMCG, vagy megteheted üdítővel vagy energiaitalokkal, nagyon széles ugye a repertoár itt is. Szóval a nemendemikusok sokkal lassabban kapcsolódnak ebbe be, aki kicsit korábban ébred, annak lehet kicsit több előnye, elsősorban nyilván márkaépítésre, ezt a területet a legegyszerűbb megfogni, meg ezt a legnehezebb visszamérni, ezt szereti a legjobban mindkét oldal, mert ha óvatosan is, de hozzáért és elmondhatta, hogy hozzáért. Ha kicsit már szofisztikáltabban belemegyünk, akkor a HR-t visszahozva az employer branding miatt, én egy cool cég vagyok, mert a gaminggel is foglalkozom, vagy akár van gamerszobám pihenőszobaként. Több helyen előfordul, de ezek jellemzően IT cégek, akik mégiscsak az endemikusba esnek bele. Ez az az irány, amiket itthon észre lehet venni, nyilván nemzetközileg kinyílt már teljesen a piac. Amerikai piac, nyugat-európai piac már teljesen, az ázsiai pedig egy teljesen más szubkultúra munka terén is, úgyhogy ott már nagyon régóta jelen van és megvan, hogy hol van a helye a polcon.

Laczkó Gábor: – Kimondottan azt a marketinget emelted ki és arról meséltél, ami ugye a támogatói oldalhoz tartozik. A gyártóknak az érdeke mennyire az after sales? Kicsit áttérve a gamerekre is, ott is egy őrületesen nagy e-commerce piac tud kialakulni a játékon belüli értékesítések kapcsán. Azt látni, hogy ez is egy brutális módon növekvő piac. Amit mondtál, hogy 2.500.000.000 ember játszik, mekkora potenciál van benne, hogy ilyen játék környéki értékesítéseket is el tudjanak végezni?

Szalai Ádám: – Igen, ez a piacnak az átalakulása volt. A mobiltelefonok, okostelefonok elterjedésével megjelentek a tranzakciós lehetőségek, amit aztán nagyon gyorsan átvettek a nagyobb gyártók is, mindenféle platformra. Mit jelent ez? Vagy pénzért, vagy ingyen hozzájutsz a szoftverhez, amivel játszanál, és akkor ott ahhoz, hogy előrébb juthass, vagy színesebben nézhessél ki, mert szeretsz kicsit feltűnőbben játszani, mert jobban érzed tőle magad, különböző lehetőségeid vannak. Vagy rengeteg órát, időt, energiát teszel bele és fejlődsz – föl akarok venni a sima pólómra egy zakót, de az 3 dollár, vagy 100 órányi bármi, amit a játékon belül ki kell nyitnom, vagy el kell, hogy érjek. Nyilván itt a pay to win az rettentően erősen alakult, tehát ha van pénzed, akkor előrébb tudsz menni, hozzáteszem a versenyjátékokban ez nem igaz, hogy attól jobb leszel, ha sokat fizetsz, de vannak lehetőségek előrébb jutni, vagy hogy jobban megláthatnak téged. Az emberek szeme elé kerülhetsz, ebben van jelentősége a pénznek és a piacnak is. A pénzügyi szektorban egyébként ez volt az egyik olyan katalizátor, ami az employer branding mellett megjelent. Hogyha mondjuk a pénzügyi szektorban te 18 év alatti, de már 14 éves elmúltál, lehet bankkártyád, és nem apa anya bankkártyáját akarod telefonról használni, akkor csinálnak neked egy junior kártyát, vagy gyerek kártyát, amire ők tesznek pénzt. Kontrollálva van valamilyen szinten a költésed, meg te is kicsit elkezdesz edukálódni, hogy hogy fogsz gazdálkodni, mire költöd el a pénzedet, vagy mindenre elköltöd a pénzedet és elfogyott. Megjelentek a virtuális kártyák, amikhez nem feltétlen szükséges a valódi kártya, ezeket már sok helyen használják Magyarországon is, nagyon sok lehetőség van itthon is.

Laczkó Gábor: – Kicsit visszatérve a szponzori oldalra, a szponzornak milyen megjelenési lehetőségei vannak? Hogy tud ő fizikailag megjelenni, hogy fog beégni a játékosok vagy a nézők retinájába?

Szalai Ádám: – Volt a hármas példa ugye, a játékfajtákra. Itt is tudnék egy erős hármas példát hozni, van a Google, van az Amazon és van a Facebook. Ez az a három, ami kvázi lefedi a piacnak a 90 %-át itthon. A klasszikus AdSence hirdetések a forintalapú konverzióknak a visszaméréséből az a legalja és akkor nyilván el lehet szállni teljesen. Ha a Google-t vesszük, mindenki ismeri hogyan működik, aztán jött a Facebook a saját algoritmusával, saját maga sales house-ával és nyilván az ott lévő analitikával. Ez a kettő már teljesen elfogadott Magyarországon a hagyományos tv-s és médiaköltés mellett. Keletre lassabban érnek el a dolgok, van az Amazonnak a terméke a Twitch, ez egy streaming platform, amit az Amazon hozott létre annak idején, gyakorlatilag a játéktartalmaknak a jelentős része e YouTube mellett itt jelenik meg. Erősebb az Amazon, erősebb a Twitch ebből a szempontból, a repertoár, maga a platformnak a működése, a kiszolgálás az erre lett kitalálva és be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. A lényeg az, hogy az Amazonnak is ugyanolyan saját belső és nagyon merev és nagyon pontos analitikája van, ami még itthon nem elfogadott, és ezzel nem tudsz mit csinálni. Évek óta próbálkozunk, hogy ugyanazokat a cégeket, az anyavállalat meg a leányvállalat között ahol már elfogadott, hogy be tudjuk valahogy vinni a rendszerbe. Irgalmatlan küszködős. A nemendemikus márkáknál. Az endemikus már csak válogat közte, hogy ez jó, ez nem jó. Nyilván azt mindenki tudja, hogy ott meg fogy a büdzsé, meg a lehetőségek, meg nyilván a piac is eszi az egészet. Nemzetközileg azért sokkal elfogadottabb a helyzet. Én ugye a nemzeti szövetségnél tárgyalok, ott gyakorlatilag mindenhol értik, nem is kell ezt már sehol elmondani, amíg sok esetben itt Magyarországon, sőt egyébként vannak lengyel tapasztalataim is, ahol sokkalta előrébb tart a piac, néha még ott is el kell magyarázni – bár rövidebben – hogy mi is történik itt valójában. Úgyhogy ez az irány, amit le kéne tudnia követni a magyar piacnak és elfogadottá kéne tudni tenni ezeket a metrikákat, és akkor sokkal előrébb tartana a magyar piac akár reklámozói, akár felhasználói oldalon. Hiszen ezeken a felületeken a klasszikus banner megjelenéseken a videós, pre-roll, after roll, vagy ami megszakítja a streameket vagy az anyagokat, azokat megláthatjuk. Kifejezetten kerülöm, próbálom kerülni ezeket a tartalmakat. Mobilon sokat olvasom, meg sok cikket nyitok meg, de ahol látom, hogy rengeteg reklám jön szembe, azt inkább el fogom olvasni tableten, laptopon, ahol egy remek eszköz áll lehetőségemre, az az Adblock, és akkor ezeket ki tudjuk használni, de ez én vagyok. Nyilván a mezei felhasználókat bombázzák ugyanúgy, ahogy régen minket az óriásplakátok a buszmegállóban, egy sarkon is 10 reklám volt, az most digitálisan megtámad. A másik pedig, amikor mi gyártunk olyan tartalmat, amire szeretnénk, hogy felkerüljön, mert mi fókuszáltan, bizonyítottan elérjük azokat a nézőket, felhasználókat, akik ebben a szférában mozognak. Különböző kutatások, egyébként nekünk is van Magyarországon az eNET, az amit az elmúlt években folyamatosan dobja a kutatásokat, ezzel lehet egyetérteni, lehet nem, ez van. Majd ha csinál valaki mást, akkor lesz más. Nemzetközileg én például az egyik nagy könyvvizsgáló cégnek a big4-ok közül a Deloitte-nak az anyagait szeretem, azok viszonylag mélyek és jól átgondoltak, ott jobban lehet látni, azt, hogy hogy oszlanak meg akár magyar vagy itt a régiós szinten az adatok. Amiket mondtam, azokat ezek alapján mondtam, hogyha valaki kíváncsi lenne rá. Ezek egyébként publikusan elérhetőek és hozzáférhetőek, aki kíváncsi, meg tudja nézni. Ezzel kell dolgoznunk, ezzel dolgozik mindenki. Ha most röviden kéne reflektálnom, akkor a klasszikus logós megjelenések, videós megjelenések itt is már teljesen elfogadottak, sőt ezt keresik a gyártók. Amit fontos megjegyezni, az NMHH például Magyarországon még nem szabályozza, amíg mondjuk minden más platformot szabályoz. Nyilván ez előbb-utóbb be fog következni, mert meg fog jelenni egy nagyobb mennyiségű büdzsé ezeket a füleken és akkor az majd feltűnik a szabályozó szervnek. Addig viszont kicsit szabadkéz van.

Laczkó Gábor: – Ami még eszembe jutott, például említetted a Honvédot, mint magyar egyesület, ahol viszonylag népszerű maga az e-sport ágazat is. Gondolom, hogy ez úgy működik, hogy a klub maga biztosít egy bizonyos keretet a szakágnak. Ezentúl egyébként az e-sport tud és akar is szponzorokat behúzni maga mellé? Ez feladata? Vagy neki az a feladata, hogy csinálja a saját dolgát és azzal foglalkozzon, hogy minél jobb játékos legyen? Ennek mi a dinamikája?

Szalai Ádám: – Itt különbontanám a magyar és a nemzetközi piacot. A magyart picit szofisztikáltabban. A Budapest Honvédot hoztam példának, szerintem ők tartanak legelőrébb egyesületi szinten, náluk az e-sport már szakág. Vezetői döntésre volt szükség, hogy azt mondja – egyébként Gergely István olimpikonnak köszönhető, ő a Bp. Honvéd vezetője, aki egyébként, ha jól tudom Counter-Strike-ozott, neki szintén a magánéletéből jön, és ezért lett elfogadott. Ő is még 40 alatti vezető, aki ebbe nőtt bele, tehát őmiatta elfogadottabb. Ugyanakkor, ha körbenézel a többi egyesületnél, lehet, hogy idősebb a vezetőség, és ugyanúgy lehetőségük lenne ezeket beaktiválni, ők nem teszik, mert nem értik, nem fogadják el. Itt hibáznak. Most ahol jönnek a fiatalabb vezetők, és erősödik a nyomás, van lehetőség. Nem a Bp. Honvéd az egyetlen, például ott az MTK, DVSC. A DVSC egyébként a legsikeresebb, ott a folyamatos átalakítások miatt, de ez már politika, ebbe nem szeretnék belemenni. DVTK, Békéscsabán is vannak, Szegeden, Pécsen, Győrben, Veszprémben ezek a klasszikus sportegyesületek már rendelkeznek tagozatokkal. Szombathelyen is, ahol ugye már próbálják szervezett keretek között oktatni, fejleszteni. Igen, keresnek szponzorokat, mert nyilván van egy alaplehetőség, de nem mindenkinek van lehetősége saját egyesületen belül termet, infrastruktúrát biztosítani a játékosainak. Alapvetően otthonról is űzhető dologról van itt szó, de akkor kevésbé kontrollálható. Aki szeretne fejlődni, akkor bele kell invesztálnia. A mi esetünkben az egyesület azért volt fontos, mert valamilyen szinten nagy múlttal rendelkező, tradicionális klubok. Mégis különbséget kell tenni, mert az e-sporton nem ezek az elsődleges csapataik akik részt vesznek, persze nálunk igen. Itt azt kell látni, hogy ha én összeállok négy barátommal, mint ahogy annak idején ezt megtettük, kitalálunk magunknak egy nevet, egymásnak „hűséget fogadunk”, és együtt játszunk, akkor mi egy csapat vagyunk, és hogyha teljesítjük azokat a nevezési normákat, amiket egy nemzetközi vagy egy magyar verseny kér, akkor elindulhatunk rajta. Nyilván szabályozás előtti időkről beszélünk. Nemzetközileg is inkább az jellemző, hogy olyan magánszervezetek vannak jelen, akik valamilyen jogi entitással rendelkeznek a háttérben. Ez lehet céges vagy lehet sportegyesületi, egyesületi forma, ebből a szempontból lényegtelen Nemzetközileg inkább az olyan csapatok, akik magánszervezetekbe tömörülnek, jó kapcsolataik vannak, a legjobbakat összevásárolják, csakúgy, mint a nagy sportvilágban, és ilyen vegyes nemzetiségű csapatokkal nekivágnak nagy pénzt nyerni. Ha nagy pénzt nyerhető versenyeken vesznek részt, akkor nagyobb lesz az elérésük, mehetnek a szponzorokhoz és akkor el kezd tudni kiépülni a csapat köré épülő másik csapat, aki meg azért felelős, hogy előre tudjon menni. Itthon is és nemzetközileg is jellemző, irgalmatlan nagy és sikeres példák vannak előttünk nagy múltú csapatokkal. Amerikán belül a hagyományos franchise rendszert követve, ott ahol városoknak van különböző csapata különböző sportokban ott ugyanezt a rendszert indították el az amerikaiak. Adott városnak adott játékban saját csapata van, és így működik. Úgyhogy a példák előttünk vannak, a szponzorok pedig nyilván hogyha a fiatalokat szeretnék megnyerni, legyen az csapat, vagy a csapatban szereplő valamilyen játékosnak a kifejezett támogatása, akkor rajtuk keresztül próbálnak üzenni.

Laczkó Gábor: – Mennyit kereshet egyébként egy jó játékos manapság, egy nemzetközi szinten elismert jó játékos? Ez biztosan olyan, hogy rétegezni lehet, hogy ebben, abban, amabban, de hogy milyen nagyságrendekről beszélünk?

Szalai Ádám: – Sokat. Egyébként ezek is publikus adatok, már amennyire hozzá lehet férni. Alapvetően ezeken a nagy versenyeken pénznyeremény van, az a mérvadó, nyilván a pénznyeremény meghatározza a versenynek a beosztását. A tényleg profi versenyzők dollártízezreket keresnek havonta, ebbe beletartozik a fizetése a csapattól, a szponzori hozzájárulásai, csakúgy mint az adott sportban. Tehát lehet egy adott csapat támogatva egy sportszergyártó által, attól még az egyén lehet, hogy más cipőt hord, más táskát vesz fel egy konkurens márkától, mert ott az egyént is támogatják, vagy más üdítőt folyat az FMCG-ből, más telefont használ, mint amit a csapat. Nyilván meg vannak a különböző pontok szabályozva, hogy mikor hol jelenhet meg, illetve hol használhatja, vagy hol nem használhatja. Ez ugyanígy megvan az e-sportban is. Nem ritka, hogy valaki millió dollárt keresett adott évben, azt hiszem, hogy esportsearnings.com, ott egyébként ezek az adatok hozzáférhetőek, látszik az is hogy nem  olyan nagy a fluktuáció a top-rétegben, a Top 1000, főleg az elején a Top 100 nem olyan sokat változik. Vannak helycserék, de aki ezt profi szinten űzi, az ott tud maradni sokáig.

Laczkó Gábor: – Ádám, lassan a beszélgetésünk vége felé érünk. Mind nemzetközi, mind magyar szinten stratégiailag az elkövetkezendő 5-10 évre milyen célokat tűztetek ki? Mit lehet erről tudni? Milyen irányokba fog elmenni a piac?

Szalai Ádám: – Legnagyobb közhely talán az lenne, országtól és nemzetközi szinttől is függetlenül, hogy ezt a társadalmi elfogadottságát valahogy fejleszteni kéne, hogy jobb legyen. Ez egységesebb minden ebben a szférában dolgozó, vagy aki benne szeretne lenni akár játékosként, akár dolgozóként az magáénak kell hogy tekintse. Én is azért vagyok itt, és nagyon örülök, hogy ti is foglalkoztok ezzel. A másik pedig, hogy nyilván vannak olyan pletykák, hogy olimpiai sportnak kellene lennie, mert annyi embert mozgat. Ez az olimpiának is érdeke, mert a marketing és média pénzek nagy része globálisan már azért jól látható. Az olimpia számára is. Én hatalmas olimpia fan vagyok, és nézem, amikor csak tehetem. Az olimpiának picit megkopott a fénye, ennek nagyon sok oka van. Lehet, hogy segítene rajta az e-sport. Nem feltétlenül gondolom így, de azt sem, hogy nem tudna rajta segíteni. Nyilván a NOB-nak sem véletlen a közeledése. Vannak erre utaló jelek, például a múlt évben is. Picit a Covidnak is köszönhető azért, mert amikor a nagy sportesemények be voltak szüntetve, akkor a virtuális sportok, az e-sport előrébb tűntek, itthon is lehetett rá már fogadni szerencsejátékból. Nemzetközi szinten több mint 10 éve lehet. Magyarországon ennek kellett meghoznia az áttörést. Nekünk nemzetközi szinten az, hogy legyen egy nemzetközi szövetség, ami egységesen szabályozza a világ összes országában az adott játékoknak a szervezeteit, versenyeit. Ez egy hatalmas cél, nagy cél, hosszú cél. Nap mint nap különböző lehetőségek nyílnak erre. A másik pedig az, hogy valamilyen szinten egységesíteni kellene ezt az olimpiai mozgalmat, vagy ki kéne tudni mondani. Ha azt kimondta valaki vagy megalakult valami, akkor a piaci alapon lévő előrehaladás az nagyon fontos. Magyarországon a piaci élet azért még nehéz. Ebben nyilván állami szerep is van. Erre azt tudom mondani, hogy hol nincs, hiszen kell hozzá, hogy előrébb menjen. A piaci függetlenedés az mindenhol lehetne még egy izgalmas cél.

Laczkó Gábor: – Ádám, én nagyon sok sikert kívánok neked, nektek, hogy ezeket a célokat mihamarabb el tudjátok érni. Nagyon köszönöm, hogy bevezettél minket, egy kis rálátást adtál erre az e-sport és gaming területre. Remélem, hogy ha 3-4 év múlva ugyanitt ülünk és megkérdezem tőled, hogy hol tartatok, akkor tényleg egy progresszív előrehaladást lehet majd látni. Köszönöm szépen ezt a beszélgetést!

Szalai Ádám: – Nagyon szépen köszönöm én is.

Laczkó Gábor: – Sok sikert, köszönöm a nézőknek is, akik itt voltatok, sziasztok!

Szalai Ádám: – Én is nagyon szépen köszönöm. A Protechtornak, a Stylersnek köszönöm a meghívást a magyar és nemzetközi nevében is, és ha valaki szeretne valamit, ha jól tudom meg lesz adva az elérhetőségem LinkedIn formájában vagy valahogy, nyugodtan keressetek meg, hogyha kérdés van.

Laczkó Gábor: – Bátran keressétek majd Ádámot. Köszönöm szépen, sziasztok!

Szalai Ádám: – Szép napot!