Laczkó Gábor: – Sziasztok, üdvözlök mindenkit, én Laczkó Gábor vagyok, és szeretettel köszöntöm a mai videós eventünk beszélgetőpartnerét, Biás Csongort, a Startup Hungary ügyvezetőjét.

Biás Csongor: – Köszönöm szépen a meghívást!

Laczkó Gábor: – A mai a videóban a Startup ökoszisztéma jelenlegi helyzetéről, trendjéről fogunk beszélgetni, milyen területek mennek, miben érdemes elindulni, mit várhatunk egy befektetőtől, milyen nemzetközi helyzetben vagyunk mostanság. Illetve meg fogunk említeni pár friss sikeres sztorit is itthonról, és megnézzük, mi lehet a sikerük kulcsa. Összefoglalva röviden, tömören, erről lenne szó. Csongor, mesélj egy picit nekünk a jelenlegi Startup Hungary-s ökoszisztémáról! Mit csináltok, miben tudtok segíteni a startupoknak, egyáltalán hogy néz ki ez az egész, amit felépítettetek pár éve?

Biás Csongor: – Köszi szépen még egyszer a meghívást! A Startup Hungary igazából egy alapítvány, egy olyan startup szervezet, ami azért dolgozik, hogy több és jobb minőségű startup induljon és működjön Magyarországon. Talán a szervezetünk különlegességét az adja, hogy úgy indult ez a szervezet, hogy 12 olyan startup alapító, aki már nemzetközi szinten is sikeres cégeket épített fel, esetleg egzitált a vállalkozásából, most úgy érezte, hogy ideje van összefogni és visszaadni a közösségnek. Így alakultunk. Becsatlakoztak olyan fontos ökoszisztéma szereplők, nagyvállalatok, mint a Design Terminal, Google, IVSZ, majd később más nagyvállalatok, befektetők. Egy nagy ökoszisztéma-összefogásként tekintünk erre a projektre. Azt gondoljuk, hogy minden sikeres ökoszisztémának, minden sikeres startup hubnak az a titka, hogy a már sikereket elért vállalkozók visszaadnak, megjelennek befektetőként, esetleg új startupokat indítanak. Mi ezt a visszaadást próbáljuk könnyebbé tenni, ennek egy hatékony platformot biztosítani. Eléggé szerteágazó tevékenységünk van. Van például egy havi Meetup sorozatunk, visszahoztuk a budapesti szcénában legendássá vált First Monday sorozatot, és most már több mint két éve havi rendszerességgel csinálunk egy találkozót startupoknak, ahova megpróbáljuk elhívni a legjelesebb képviselőit, legjelesebb szakembereit, alapítóit, hogy a tudásukat megosszák a nagyközönséggel. Ezenkívül csinálunk zártabb eseményeket, workshopokat, oktatásokat. Készítünk egy éves startup jelentést, amivel egy picit transzparensebbé akarjuk tenni az iparág fejlődését. Ezzel mind hazai, mind európai szinten a döntéshozóknak, törvényalkotóknak is javaslatokat fogalmazunk meg, hogy hogyan lehet egy startupbarátabb környezetet létrehozni. Alapvetően a mi missziónk az, hogy kicsit nemzetköziesítsük a hazai szcénát. Mondtad, hogy tegyünk majd egy nemzetközi kitekintést. Szerintem igazából a startup definíciónál fogva benne van ez a globális növekedés, és nem is lehet a nemzetközi környezettől külön tekinteni rá. Azon dolgozunk, hogy ebbe minél hatékonyabban becsatlakozzunk.

Laczkó Gábor: – És akkor tulajdonképpen magyar startupoknak segítetek jellemzően? Vagy ez nem így igaz, vagy mennyire igaz így?

Biás Csongor: – Szinte teljesen igaz. Magyarországon működő startupoknak. Lehet adott esetben egy külföldi startup is, aki ideköltözik. Ebben talán picit lemaradásban vagyunk, akár Észtországot, akár a környékbeli régiós országokat nézzük. Megjelentek már különböző Startup Visa programok, amivel próbálják odacsalni a jól működő startupokat. Mi ebben még nem járunk annyira elöl, de azt szeretnénk, hogy Magyarországon induljanak és működjenek sikeres startupok, mert nekünk ez mind a nemzetgazdasághoz, mind a kulturális deputációs dolgokhoz nagyon sokat hozzá tud tenni.

Laczkó Gábor: – Az elmúlt időszakban, elmúlt években azért egy jelentős változás jött a világunkba. A startupok kapcsán te hogy látod, ti hogy látjátok, lehet-e olyan dolgokat kiemelni, amik akár ilyen trendszerűen látszódnak? Ha ebben jelentősebb változás történt itt a startup kultúrában, meg nyilván a jelenlegi aktuális mindenfajta külpolitikai, meg politikai és gazdasági helyzet is nagyon sok mindent fog determinálni a jövőben. Visszatérve, mit látsz, miket lehet megemlíteni a változások kapcsán a startupok életében?

Biás Csongor: – Az egyik legfontosabb a befektetői klímában létrejött változás. 2021 nagyon különleges év volt ilyen szempontból, mert teljesen felborult a startupok javára a piac, és azt láttuk, hogy nagyon elszálltak az értékelések. Igen nagy körök voltak minden fázisban, és gyakorlatilag év elején 2022 februárjában ez egycsapásra változott meg. Az idei évben a tőzsdén a publikus cégek sokkal rosszabban performáltak, és ez a private activityre, venture capitalre is nyilván kiteszi a hatását, főleg a későbbi fázisokba. Illetve látjuk, hogy gyakorlatilag kemény down roundok vannak Európa- és világszerte. Például Európában a legértékesebb startup a Klarna. Pontos összeget nem fogok tudni mondani, de azt hiszem 45.000.000.000-os értékelésről zuhant be 7.000.000.000-ra, komoly down roundok vannak, ami nyilván érzékelteti az egész befektetői piacra a hatását. Most már inkább elvárás az efficiency, és a tőkének a hatékony elköltésére sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek. Nem mindenáron a növekedés számít, sokkal inkább kell tudni bizonyítani a profitabilitást, az efficiencyt, és azt, hogy hatékonyan tud növekedni a cég. Úgyhogy valamilyen szinten van egy fékbehúzás. Ez egyébként a kisebb roundokra, korai fázisú befektetési körökre kevésbé tette ki a hatását, de azért ott is van némi volumencsökkenés. Sokan azt mondják, hogy nagyjából a 2019-2020-as szintre esett vissza. 2021 outlier év volt, akkor tényleg a startupoknak lejtett a pálya, a befektetők nagyon költötték a pénzt.

Laczkó Gábor: – A befektetői oldalt mondod, hogy 2021 környékén meg voltak nyitva a csapok. Bennem az fogalmazódna meg, ha ott lennék, mint egy startupper valamikor 2020-21 környékén, hogy nem biztos, hogy most kezdenék bele valamit is csinálni. Az nem látszott meg a piacon, hogy a startupoknak a száma, vagy az indulásoknak a száma picit visszaesett? Vagy épp az ellenkezője volt?

Biás Csongor: – Alapvetően azt gondolom, hogy nem feltétlenül. A Covid és a pandémia a digitális érettségben, meg a vállalatok digitális transzformációjában, csomó digitális területen inkább akcelerációt adott, ami akár még lehetett élénkítő hatású történet is. Az elhúzódó, most kialakuló gazdasági helyzet lehet olyan hatással amit mondasz, hiszen az embereknek kevesebb pénze van, kevesebbet tudnak kockáztatni, akkor nehezebben lehet elindítani.

Laczkó Gábor: – Mit látsz egyébként ezekben a startupperekben? Milyen attitűdökkel jönnek manapság? A generációk folyamatosan újulnak meg, jönnek újabb és újabb, fiatalabb generációk. Mit lehet látni az attitűdökön? Milyen skillekkel vannak megáldva a vállalkozó kedvű fiatalok?

Biás Csongor: – A hazai helyzetben szerintem nem elég erős az a narratíva, hogy mit is jelent igazán egy startup. Amiről már beszélem, hogy ez mennyire a nemzetközi és a globális piacra szánt termékek, akik ott akarják megmérettetni magukat, és világelsők lenni, óriási nagy cégeket, unikornisokat felépíteni. Erre tekintek startupként. Semmi gond azzal, hogy valaki digitális kkv-t épít, sőt, igazán szükség van ezekre. Szerintem a kettő gyakran keveredik. Vannak, akik azt mondják, hogy Magyarországon akarnak elindulni, majd valószínűleg régiósan terjeszkedni, ez némely esetben akár be is jöhet. Igazából kettébontanám. Több olyan startupot látok, aki az itthoni piacban látja a hatékony tesztpiacát, itthon akar először bizonyítani. Ebben nagyon sok van. Kevesebb olyat látok, akik tényleg az elejétől fogva nemzetközi piacokon labdába rúgó terméket, azokra az igényekre akar fejleszteni, és ilyen magas ambíciós szinttel rendelkezik. Mind a kettő a helyén van, de sokkal több kéne az utóbbiból, és abból kevesebbet látok.

Laczkó Gábor: – Ez a merészségnek a hiánya egyébként? Vagy mi lehet mögötte?

Biás Csongor: – Jó kérdés. Ezen rengeteget gondolkodunk. Feltételezéseink vannak. Sokrétű a helyzet. Alapvetően szerintem nagyon fontos a narratíva. Például Észtországban a világon a legmagasabb az egy főre jutó unikornisok száma. 2.000.000-nál kisebb ország 9 unikornist teremtett meg. Ott elég erős a narratíva, meg elég kicsik ahhoz, hogy tudják, hogy nemzetköziben kell, hogy gondolkodjanak, és erős ez a narratíva, erős az a fajta visszaadás, amiről beszéltünk, hogy a korábban sikereket elért startupok megjelennek befektetőként a piacon. Egyik oka az, hogy nincs meg ez az erős narratíva, és azért itthon a finanszírozási piac elég erősen dominált az állami és Európai Uniós támogatásból felépített foundokba. Ezért nekik nem mindig az az elvárás, mint egy piaci befektetőnek, így gyakran a startupok ezekhez az elvárásokhoz igazítják magukat. Holott az a stratégia, amit elkezdenek követni nem is biztos, hogy egy ilyen venture business lehet, ami gyakorlatilag akkorára lő, hiszen a kockázati tőke alapja ez, hogy nagyon sok cégbe befektetnek, és egy cég kéne visszahozza. De a helyi, állami alapok nem feltétlenül a piaci működés szerint gondolkodnak, hiszen van egy ilyen gazdaságösztönző effektusuk, így gyakran kapnak rossz inszentívákat a cégek, ami miatt nem abba az irányba mennek.

Laczkó Gábor: – Ha jól értem, a befektetői oldalról nem mindig van meg a gyeplő úgy meghúzva, hogy mondjuk egy jobban versenyhelyzetben lévő befektető társaságnál lenne, hanem picit lazábbra van engedve?

Biás Csongor: – Nem gondolom, hogy ez a lazábbra engedés, mert pont ellentmond annak, hogy általában ezek a helyi befektetők – a pénzforrások miatt nyilván elvárható, hogy a közpénzzel prudens gazdálkodás folyjon – olyan adminisztrációs terhet, meg kötöttségeket tolnak ezzel a startupokba, ami gyakran elveszi tőlük a fókuszt. Ez egy másik probléma. Ez pont nem összeegyeztethető a gyeplőelengedéssel, inkább azt mondanám, hogy nem azok szerint a nemzetközi standardek szerint evaluálják a startupokat, vagy várják el a működésüket, ami egy ilyen globális pályára tenné őket.

Laczkó Gábor: – Egyébként egy kicsit a területekre áttérve, hogy milyen típusú startupok indulnak manapság, lehet-e mondani azt, hogy vannak olyan területek, amik trendik? Ugye lehet hallani, hogy különböző befektetői csoportoknál, divatszekciókról akár hadászatibb szekciókról, hogy nyílnak, nyílnak és nyílnak újabb típusú részek. Látsz-e olyat, amibe manapság sokan vágnak bele és sokan próbálnak elindulni egy-egy területen, ami jellemzőbb?

Biás Csongor: – Egyre több ilyen terület van. Tényleg már mindenünket digitalizáljuk. Szoftvereken keresztül veszünk könyvet, azon keresztül rendelünk taxit, és nyilván ez az élet minden részére egyre jobban ki fog hatni. Én alapvetően egy eléggé nem szektorspecifikus álláspontot képviselek. Szerintem Magyarország elég kicsi piac ahhoz, hogy akár egy befektetőnek, akár egy inkubátornak elég opportunistának kell lennie, hiszen nem lehet egy szakterületre fókuszálni, nem lenne akkora deal flow. Alapvetően én elsősorban szoftveres bizniszekben hiszek. Software as a Service marketplace businessek, ahol ez a skálázódhatóság adott a biznisznél fogva. Azon belül is nagyon érdekes, ha megnézzük a magyarországi sikertörténeteket, mindegyik bottom up SaaS cég volt, ami azt jelenti, hogy olyan szoftverszolgáltatások, amit nem CEO-kon, CFO-kon CIO-kon keresztül óriási salescsapatokkal kezdik el értékesíteni, hanem igazából alulról épül be a szervezetbe az adott termék. Ilyenekre példa a Zoom, a Slack és egy csomó más termék. Ha belegondolunk, ezeknél a termék adja el magát, főleg az elején. Ebben vagyunk jók, mert nagyon jó mérnökeink, nagyon jó productmanagereink, designereink vannak. Sales, marketing készségekben kevésbé vagyunk talán erősek, és inkább azok a termékek tudnak sikerre lépni itthonról, ahol benne van ez a product-led growth nagyon divatos terminológiával élve, ahol tényleg a termék adja el saját magát. Ha belegondolunk, a SEON, a Bitrise, az újgenerációs sikeres startupok is mind ilyen sztorik. Ezen a Software as a Service területen lehet egyfajta versenyelőnyünk, itt nagyobb esélyünk van mint consumer sikersztorikat felépíteni. Erre is van ellenpélda, ott van például a Drops-nak a története, egy 50.000.000-s exitté nőtték ki magukat, a Kahoot! vásárolta fel őket. Ez egy nyelvtanuló applikáció, ami korábban be se vont külső tőkét szinte, egy acceleratorban vettek részt Észtországban. Ami még érdekes, ilyen vertikum Magyarországon, összefoglaló néven – bár nem szeretem ezt a nevet – ezek a deeptech cégek, amibe nagyon sok minden beletartozik. Többek között a biotechnológia AI kapcsolattal, az AImotive, meg a Commsignia is az önvezető autók területén komoly nemzetközi eredményeket ért el. Vannak egyéb nagy feltörekvő cégek, például a Turbine, aki a biotechnológiában, rákkutatásban a Drug Discoveryben van nagyon jó helyeken. Ha össze kéne foglalnom, akkor deeptech és a sales terület az, ami a leginkább sikeresélyes Magyarországról. Kérdezted, mik azok a feltörekvő trendek és iparágak, amik a következő időszakban jók lehetnek. Nagyon sokan és nagyon sok okos ember is hisz a Web3, kripto-, blockchain területben, metaverzumban, illetve vannak, akik a VR-nak is nagy jövőt jósolnak. Ebből itthon is látok Web3-ban nagyon érdekes cégeket, akik itthonról indulnak.

Laczkó Gábor: – Említetted a blockchaines, kriptos világot. Ha kicsit jobban elkülönítjük a kriptot és a blockchaint mint technológiát, blockchain technológiát ugye nagyon sok mindenre lehet használni akár adathitelesítésről is beszélünk. A befektetői társaságokban mennyire van meg az a félsz, hogy blockchain jellegű dologba kevésbé akarnak befektetni? Vagy nincs ilyen egyáltalán a piacon?

Biás Csongor: – Nem igazán tudom, hogy a hazai piacon ez hogyan van. Nemzetközi szinten vannak erre nyitott, és kevésbé nyitott befektetők. Az biztos, hogy a világ elitjébe tartozó befektetők közül sokan rácuppantak erre a témára. Említhetném az Andreessen Horowitz nevű befektetőt, abszolút topkategóriába tartozó, gyakorlatilag minden nagy techcégben ottlévő óriás szilícium-völgyi befektető. Elképesztő mennyiségű pénzt tettek az iparágba, és külön divíziót építettek ki erre, nagyon komoly pénz folyt be. Egyébként az egész kriptovilágnak vannak olyan befektetői, akik abszolút csak erre specializálódnak. Vannak hazai kriptocégek, akik reasultek elég komoly összegeket. Szinte egyik sem magyar VC-től, ha jól tudom, egyet kivéve, van egy pay-to-earn cég, akik az Oktogon Venturestől.

Laczkó Gábor: – Említetted, hogy mit lehet várni itt a befektetői oldaltól. A közeljövőben lehet, hogy a befektetési kedv picit csökkeni fog. Manapság, hogyha valaki el akar indulni, hogyan tud tőkét bevonni? Akár korai fázisút, vagy ha többedik köröst, akkor mit tud tenni most? Milyen lehetőségei vannak itt Magyarországon?

Biás Csongor: – Alapvetően két nagy kategória van. Vagy elmegy egy olyan állami befektetőhöz, akinél elég könnyű bármire szerezni pénzt, vagy megpróbál a piaci befektetők követelményeinek megfelelni, és afelé mozgatni a céget, ha mindenképp kockázati tőkét szeretne bevonni. Én az utóbbit tudom javasolni, alapvetően itthon is bár kevés, de teljesen jó korai fázisú befektető kockázati tőkések vannak. Illetve vannak egyre izgalmasabb angyalbefektetők. Megjelentek olyan angyalbefektetők akár a mostani, akár a korábbi startup sikersztorikból, akik komoly vállalkozói tapasztalattal tudnak nemcsak pénzt adni, hanem segíteni is az elején. Egyébként a külföldi alapok is egyre nyitottabbak a régió felé, nagyon sokkal kapcsolatban vagyunk, és aktívan nézik a dealeket. Sajnos nem nagyon tudunk nekik sok izgalmas dealt átküldeni, nem látunk annyira sok izgalmas korai fázisú sztorit, akik ezeket a tényleg nagyon globális piacokat célozzák meg. Ha van valami egyedibb rálátásunk egy olyan problémára, ami nagyon nagy és sok embert érintő probléma, olyan megoldásban gondolkodnak, ami nemzetközi piacon versenyképes tud lenni, és nagy sztorivá tud nőni. Kevés ilyet látunk sajnos. De egyébként, akinek van ilyen, annak azt gondolom 2022-ben is elég könnyű dolga van. Ahogy mondtam, a legkoraibb fázisú startupokra nem annyira hatott ki ez a befektetési klíma és a gazdasági helyzet. Sokkal nehezebb dolga van szerintem egy növekedési fázis közelében lévő cégnek, mert neki most sokkal többet kell letenni az asztalra. A legkorábbi fázisban – igazából közhelyes, de – az ember a fontos, és hogy olyan csapat legyen, ahol megvan az a fajta complementary skills, amiről el lehet hinni, hogy nagyon nagy problémákra tud megoldást készíteni, amiben globális potenciál van.

Laczkó Gábor: – Szokták mondani, hogy pakold be a hátizsákodba a családodat, a szabadidődet, hogyha startup kultúrába, startup világba csöppensz, mert az embernek rengeteg dolga van, ha belekezd egy ilyenbe. Mivel kell még készülnie, aki manapság beleugrik egy startupba?

Biás Csongor: – Valóban nagyon komoly áldozatokat követel ez a sztori, mindenki arról beszél, hogy az első pár év vér és verejték, nagyon hosszú munkaórák, sok stressz. Igazából azok az alapítók, akik nagyon sikeres cégeket építenek, általában annyira erős az ambíciójuk, hogy az adott problémát megoldják, vagy valamit alkossanak, hogy el sem tudják képzelni, hogy ne ezt csinálják. Talán ez az egyedüli jó ok, hogy valaki ekkora őrültségbe vágjon és tényleg ilyen céget akar építeni, hogy annyira motivált ezen a területen. Ha valaki meg akar gazdagodni, valószínűleg kevesebb kockázatú és könnyebb útja is van ennek.

Laczkó Gábor: – Legtöbbször csak a sikersztorikat halljuk. Lehet, hogy te jobban tudod a pontos vagy közelítő számot, hogy mi a sikerrátája, amikor egy többedik körös befektetésre jutunk, vagy egy felvásárláshoz jutunk. Mit látsz, hol van az, ahol a startupok legtöbbször elhasalnak? Ez inkább emberi oldal, szakmai oldal? Van-e erre bármilyen statisztika, kimutatás, hogy miből lehet leginkább tanulni?

Biás Csongor: – Ezer és millió oka lehet. Biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb elhalálozási ráta a legkorábbi fázisban van, tehát mielőtt megtalálnák az úgynevezett product market fitet, ezt hívjuk annak, amikor a startup rátalál egy olyan termékre, ami nagyon passzol a piaci elvárásokhoz egy akkora piacon, ami lehetővé teszi ezt az exponenciális növekedést. Ameddig idáig nem jutsz el, az kell, hogy legyen az egyedüli fókuszod, hogy úgy iteráld azt a terméket, úgy változtass adott esetben a koncepciódon, próbálj ki új irányokat ameddig eljutsz ide. Biztosan itt van a legnagyobb elhalálozási ráta, és a legfőbb ok az egész egyszerűen az, hogy olyan termékek készülnek el, amire nincs piaci igény. Valószínűleg a market risk, a piaci kockázat, az mindig nagyobb, mint a technikai kockázat. Főleg, hogyha webes, mobilos termékekre gondolunk, ha valamit kitalálunk, azt egészen biztos, hogy meg lehet csinálni. Az a kérdés, hogy érdemes-e megcsinálni. Fog-e kelleni valakinek. Persze nem mindennel van ez így. Ha a rák ellenszerén dolgozol, akkor a technikai kockázat sokkal nagyobb. Ha meg tudod csinálni, akkor az tényleg kelleni fog. Sokan úgy gondolkodnak a digitális, webes, mobilos termékekről, hogy ez a „csak meg kell építsük, tudjuk mi kell”, és jönni fognak a userek, ha majd ez a feature set is kész van. Ez gyakran nem találkozik a valósággal, és ez a legnagyobb elhalálozási ok, hogy nincs elég iteráció a termékre, és olyan termék áll elő, ami nem kell a piacnak, nem szignifikánsabb, nem jobb, mint a meglévő megoldások, rossz célcsoport van megcélozva, kifutnak a pénzből, időből és lehúzzák a rolót. Lehet ezer másik ok, rossz befektetőt választottak, szétborult a cap table, és nem finanszírozható a sztori. Ez egyébként itthon egy elég gyakori ok. Sok körös állami bevonás után már annyira rossz cap table van, hogy amire oda jutnak, hogy egyébként van annyi piaci insightjuk, hogy akár egy nemzetközi befektetőnek is érdekes legyen, addigra a cap table van egy kicsit rossz állapotban és nyilván egy ilyen korai fázisban a befektető nem fogja kivásárolni az előző befektetőket. Az az elvárás, hogy a pénzt a termékre vagy a növekedésre forgasd.

Laczkó Gábor: – Ezzel kapcsolatban már pár szót említettünk, illetve mondtuk, hogy a gazdasági helyzet jelentősen változik itthon is. Mennyire lehet kalkulálni azzal, hogy van egyfajta világod, amit kigondolsz, aztán egyik pillanatról a másikra a teljes külső környezet – tehát nem egy pici változik. Mert azt valljuk be, sokszor előfordul egy startupnál, hogy változnak a dolgok, de hogy olyan kardinális külső körülmények változnak, hogy akár a saját startupodat bedönti. Milyen tanácsot adnátok most valakinek, aki ide jönne hozzátok azzal a kérdéssel, hogy egy ilyen gazdasági helyzetben hogy tervezzünk, vagy mit csináljunk. Ti mit mondanátok nekik?

Biás Csongor: – Alapvetően ha Magyarországról beszélünk, legtöbb esetben sajnos azt kell tanácsolnunk, hogy ne magyar cégből építse a startupot. Nemcsak feltétlenül a mostani gazdasági helyzet miatt, hanem egész egyszerűen a magyar cégjogi szabályozás, a finanszírozási szabályozások egyszerűen nem összeegyeztethetők a nemzetközi standardekkel a legtöbb esetben. Olyan alapvető instrumenteket nem tudnak véghezvinni a befektetők, mint az úgynevezett konvertálható kölcsön formátumok, vagy a safe befektetés. Nem tudnak a cégek létrehozni egy ESOP-ot, ami a munkavállalói részvénycsomag. A startupok életét megkönnyítő szolgáltatásokat nem lehet használni, mint mondjuk a Carta. Egy angol vagy amerikai cégnél lehet használni. Pár kattintással lehet menedzselni a share-eket, cap table-öket. Alapvetően annyi plusz overhead-ed lesz a bürokrácia, meg a nem kiépített szabályozás miatt, ami alapvetően nagyon hátráltatni fog. Nemzetközi befektető se lesz komfortos ilyen jogi környezetbe befektetni. Az összes ilyen sikeres startupunk flippeli a céget, ami azt jelenti, hogy áthelyezi az IP-t, meg a központot jellemzően Amerikába, vagy egy UK limited cégbe, vagy egy észt cégbe, ahol az instrumentek végrehajthatóak, és a hazai tevékenységét egy alvállalkozásból végzi. Ez nemcsak itthon jellemző, hanem egész Európában, mert nálunk sok minden nincs megoldva, ami szomszédos országokban meg van, de Európában is van ez a fajta versenyhátrány. És ez egy jellemző sztori. Alapvetően azt javasoljuk, hogy minél korábban érdemes ezen már elgondolkodni, és akár már az első tőkebevonásnál nem egy magyar cégbe bevonni. Minél bonyolultabb a cég, annál költségesebb lesz később ez a flip. Ha valóban nemzetközi terveid vannak, akkor valószínűleg elkerülhetetlen lesz. Egy amerikai céget indítani ma Magyarországon, üzemeltetni amiből a startupodat tudod futtatni, lényegesen olcsóbb és egyszerűbb. Felmész a Stripe Atlasra és pár kattintással gyakorlatilag létre tudod hozni a bankfiókodat, a cégedet 1000 dollárból maximum.

Laczkó Gábor: – Tehát, te ezt mondanád, hogy lehet, hogy érdemes megfontolni, és már külföldön kezdeni a pályafutását egy ilyen vállalatnak.

Biás Csongor: – Abszolút azt mondom. Nemhogy lehet, hanem több mint valószínű, hogy ezt érdemesebb, igen.

Laczkó Gábor: – Említetted akár itt a szomszédos országokat is. Mi hogy állunk, Magyarország kimondottan itt a szomszédos országokkal való összehasonlításban?

Biás Csongor: – Egyáltalán nem jól sajnos. Utóbbi években van egy érezhető lemaradás. Nagyon jó helyzetből indultunk, hogyha megnézzük 10-15 évvel ezelőtt, amikor volt 6 unikornis a régióból. Ebből az egyik egyébként Magyarországról indult, a Logwin, akkor 6 ilyen cég volt összesen a régióban, és egyáltalán nem volt mindennapos az, amit mondjuk a Prezi megcsinált, hogy az Accel Partnerstől vont be tőkét vagy a USIM-mal együtt Amerikában nyitottak irodát. Ma ez már mindennapos. Ma már több mint 37 unikornis van a régióban. Magyarország azóta sem termelt ki újat, bár most van egy-két cég, aki nagyon gyorsan tart ebbe az irányba, és a korábbi sikersztorikat már túl is szárnyalták. Összesen egy cég került ki a startupok Mekkájának számító Y Combinatorbe, holott a régióból már közel 100. Érzek egy nagy lemaradást. Minden szomszédos országban lett azért egy-két új unikornis, Horvátországtól elkezdve Csehországon át, Romániból kijött a UiPath. Egész Európának az egyik legértékesebb cége, őrült nagy, 35.000.000 dollár feletti értékeléssel ment tőzsdére. Itthon kevésbé látunk ilyen sztorikat.

Laczkó Gábor: – Miben mások, vagy miben kell keresni azt, hogy itt nincs, vagy kevésbé van, és hogy a környező országokban jobban működik? Látsz valamilyen koncepcionális különbséget?

Biás Csongor: – Ezek az óriási nagy állami támogatások egy csomó értéket is teremtettek, de szerintem el is kényelmesítette picit talán a startupokat. Inkább rámentek arra az elvárásrendszerre, amivel innen lehet szedni, és ez nem feltétlen a nemzetközi növekedési potenciálba mutat a legtöbb esetben. Szerintem az is jelen van, hogy nagyon sok startup tovább működik, mint ahogy kéne. A legtöbb helyi finanszírozónak van egy kihelyezési kényszere, szeretné látni, hogy mennyi returnt tud termelni, mennyi befektetést tud elvégezni, esetleg azt, hogy hány cég van még életben, meg hogy a szabályok, minden jól le legyen papírozva, és óriási nagy bürokráciát tesz a rendszerre. Ez igazából élő halott startupokhoz vezet, és kevésbé ahhoz, hogy akár gyorsan újrapróbálja. Legtöbb startup amit látok, az digitális kkv-nak mondható sztorikkal, ilyen helyi úgynevezett copycat megoldásokkal indul, amiben nem annyira látjuk, hogy ez hogy fog oda fejlődni, hogy nemzetközi szinten is versenyképes tudjon lenni.

Laczkó Gábor: – Említetted, hogy több mindenben segítetek egy startupnak. Programjaitok kapcsán van-e olyan, ami most indul, most fut, ami kimondottan segíti őket a nemzetközi piacra lépésben? Amit mondtál is, amiket tudtok adni, a sikersztorik, meg tanácsok, eseménysorozatok, de konkrét van-e, ami akár programként indul, amihez lehet csatlakozni? Vagy mit javasolsz annak, aki ilyen irányba szeretne elindulni?

Biás Csongor: – Szeptembertől indul újra a First Monday sorozatunk, egy félig bécsi, félig magyar startup lesz a vendégünk. Hónapról hónapra minden hónap első hétfőjén ott lesz a First Monday, ami kiváló lehetőség arra, hogy inspiráló sztorikat és gyakorlati tanácsokat kapjanak a startup alapítók, és a startupok iránt érdeklődők. Csinálunk egyébként egy online közösséget és membershipet, ahol a startup alapítók egymással tudnak kapcsolatba kerülni, kérdezni tudnak egymástól, javasolni tudnak egymásnak szolgáltatókat, forrásokat, úgyhogy ehhez is lehet a weboldalunkon keresztül csatlakozni. November végén megrendezzük az Untold Stories konferenciát, ami pedig egy nagy nemzetközi konferencia, több mint 30 nemzetközi előadóval. Jövő héten fogjuk elkezdeni az erre való jegy értékesítését.

Laczkó Gábor: – Nagyon jól hangzik. A nemzetközi piacot tekintve mindig az jut eszembe, hogy nagyon sokan Amerikában szeretnének sikersztorikat jegyezni, mindenki Amerikában akar sikeres lenni. Az amerikai, az indiai, az afrikai, az európai, bárki, aki nagyobb piacra akar menni. Mindenki az amerikai piacot szeretné meghódítani. Kicsit azt lehet érezni, hogy túl nagy a zaj. Ez az oka egyébként, hogy Magyarországról nem nagyon lehet hallani arról, hogy mondjuk egy startup kitűzi, hogy nekem az első célterületem Amerika, és biztos, hogy Amerikába akarok üzletet csinálni? Nem nagyon hallani olyan sikersztorit, ami aztán sikerül is Amerikában. Vagy csak nagyon keveset. Európai szinten, ázsiai szinten talán többet, de hogy Amerikában nagyon kevés az ilyen. Ezt jól gondolom, vagy változott azóta ez?

Biás Csongor: – Azt, hogy ázsiai szinten többet, mint Amerikában, azzal nem biztos, hogy egyetértek. Alapvetően az egy teljesen valid go-to-market stratégia, hogyha valaki innen épít céget, hogy először európai nagypiacokon próbálkozik. Nyilván ez nagyon cégfüggő. Vannak olyan cégek itthon is, hogy a világ bármely részéről jöhetnek ügyfelei, és kevésbé van talán az elején fókusz. A SEON például kifejezetten Európába és Indonéziába is erős volt már az elején, és most kezdenek Amerika felé fókuszálni. Egy csomó más hazai sikersztoriról, akár a LogMeInről, Preziről, Ustreamről beszélünk, ők például egyből Amerikában kezdtek terjeszkedni. Szerintem nyilván azért fontos mindenkinek az amerikai piac, mert a nyugati kultúra van hozzánk a leginkább közel, az itteni szokásokat, elvárásokat ismerjük legjobban. Nyilván itt a legnagyobb homogén piac az amerikai piac, ez a legfizetőképesebb piac, úgyhogy ezért van ez talán. Teljesen igazad van abban, hogy fel kéne ehhez ismerni valami helyzetelőnyünket, hogy miért pont nekünk fog sikerülni, amikor Indiától elkezdve mindenki ott próbálkozik. Ebben lehet egyébként szerintem az az előnyünk, hogy ha valaki Európában kezd el kicsit fragmentáltabb piacokon skálázódni, akkor annak így a lokalizációban jó nagy izma és tapasztalata lesz. Majd ezt a fajta előnyt tudja még inkább a globális terjeszkedésben érvényesíteni, és könnyebben tud egyszerre Amerikában és Ázsiában is terjeszkedni. Amit láttunk a Bitrise-nál, akik szintén teljesen organikusan lettek erősek Japánban. Japán, Kína és az ázsiai piacok minden startupnak fontosak, csak egy nagyon nehezen feltörhető dió, mert kulturálisan sokkal messzebb vannak tőlünk, teljesen mások az elvárásaik a felhasználóknak. Általában akkor szokott ez nem jól működni, ha valaki ebbe az irányba megy, hogy a termék így szinte magától egy organikus közönségre talál, mint ahogy a helyi sikersztorikban ez elmondható. Összefoglalva, szerintem közelebb van hozzánk a nyugati kultúra, és ezért Amerika az elsődleges célpont.

Laczkó Gábor: – Többször mondtad már vagy említetted, és beszéltünk a SEON-ról, valamint a Bitrise-ról. Mit tudnak ők, amit más nem? Miért lettek ők sikeresek? Mik a meglátásaid?

Biás Csongor: – Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amikor még csak az alapítók voltak a cégekben, azóta szorosan követem az ő útjukat, és egy csomó közös pont van bennük. Például az, hogy a probléma, amit meg akartak oldani, azt a saját bőrükön érezték, és a saját sebeiket vakargatták. A Tomiéknak például volt egy kriptobiznisze, ahol találkoztak az online csalással. Nem találtak olyan terméket, amit szívesen használtak volna. Nem volt olyan product led, amiről beszéltünk, ahol ő maguk kipróbálhatják a terméket, egy ilyen self-service cucc, és egyszerűen látták ezt, hogy nem fogják tudni megoldani. És itt megtaláltak egy potenciált, amiből az egyik legsikeresebb valaha indult magyar startup lett. A Bitrise-nál egy nagyon hasonló sztori volt. Ők is egy saját szoftverügynökséget csináltak, ahol találkoztak a mobilfejlesztés nehézségeivel, és saját maguknak csináltak egy megoldást, amiről később egyértelmű volt, hogy másokat is fog érdekelni. Ez a fajta saját problémából való kiindulás bennük volt. Az is bennük volt, hogy ilyen hihetetlen nagy obsessionük van ez iránt a terület iránt, és tényleg meg akarnak oldani egy jelentős problémát, amiból adódik, hogy eszükbe sem jutott a magyar piacon kezdeni, hanem egyből nagyon nagy piacokat kezdtek ostorozni, és odaköltöztek. Barnabásék is kiköltöztek Londonba, részt vettek a Y Combinator programon. A SEON-osok is hasonlóképpen Londonba, Máltára odaköltöztek egy időre, ahol az ügyfeleik vannak, hogy minél pontosabb insightokat tudjanak begyűjteni a potenciális vevőiktől.

Laczkó Gábor: – Csongor, a beszélgetésünk vége felé közeledve, hogyha – nem mondok nagyot – fél év múlva leülünk ugyanitt, ugyanígy, milyen témákról fogunk beszélgetni? Mik lesznek az aktualitások? Tudom, hogy ez nagyon nehéz, így jósolni a jövőbe, de mire számíthatunk, milyen változások lesznek? Lesznek-e olyan változások, amiket te predikcionálsz?

Biás Csongor: – Nehéz azt mondani, hogy fél év múlva túl sok minden fog történni.

Laczkó Gábor: – Akkor legyen egy év.

Biás Csongor: – Szerintem nagyon nagy sprintben vagyunk, és ez igen hosszútávú munka, amit mi végzünk ahhoz, hogy a mindsetet megforgassuk, hogy ambíciót növeljünk a vállalkozói közösségben, hogy kompetenciákat fejlesszünk. Ehhez több idő kell, hogy nagyon komoly eredményeket el tudjunk érni. Egy év távlatában én remélem, hogy ez a fajta kicsit downturn és befektető klíma visszafordul és normalizálódik. Alapvetően hiszek abban, hogy sokkal több olyan startup fog indulni és nemzetközi pályára érni, aminél látni fogjuk azt, hogy sokan az említett cégek nyomába érhetnek. Remélem, hogy a következő egy évben sokkal több olyat láthatunk, ahol a nemzetközi befektetők is beszállnak a cégekbe. Látunk ebben némi fejlődést, gyarapodást, több cégnek is próbálunk ebben segíteni, valahol egész jó sikerrel. Ebből szeretnénk minél többet látni.

Laczkó Gábor: – Csongor, nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetést. Sok sikert kívánok nektek! Itt a Protechtor keretein belül is nagyon szívesen segítünk az információ megosztásában, és az ige szórásában. Drukkolunk, és tényleg remélem, hogyha legközelebb beszélünk, akkor még több eredményről, akár mindset-formálás következő lépéseiről is be tudunk számolni. Köszi szépen, és hajrá nektek! További jó munkát!

Biás Csongor: – Köszönjük a lehetőséget! Sziasztok!

Laczkó Gábor: – Köszi, szia!