Laczkó Gábor: – Sok szeretettel köszöntök mindenkit ezen a szép napsütéses délutáni napon, én Laczkó Gábor vagyok, én vagyok az egyik alapítója a Stylers, Braining Hub, Protechtor vállalatcsoportnak. Mai témánk az Online FMCG értékesítés a világ legnagyobb élelmiszeripari vállalatának szemszögéből. Örömmel köszöntöm a Nestlétől Ardó Andrást és Hota-Falus Viktóriát. Nagyon kérlek titeket, mutatkozzatok be, meséljetek magatokról, mit csináltok, milyen területekért vagytok felelősek.

Hota-Falus Viktória: – Üdvözlök mindenkit Hota-Falus Viktória vagyok, közel 15 éve különböző multik láncolatában, 5 éve dolgozom a Nestlénél. Mindig is feleltem digitális stratégiáért, corporate kommunikációért, és az elmúlt 3 évemet már kifejezetten kategórián, a kávé kategórián töltöttem. A NESCAFÉ Dolce Gusto márka képviseletében vagyok itt, a cégen belül ez az az egyetlen Direct-to-Consumer, szépen hívunk mindent „hunglish”-ul, tehát magyarul az egyetlen ilyen webshop, ezért én felelek, úgyhogy állok rendelkezésre az ehhez kapcsolódó kérdésekben.

Laczkó Gábor: – Szuper, köszönjük Viki. András?

Ardó András: – Én pedig Ardó András vagyok, nagyon szépen köszönjük, hogy meghívtatok és lehetőséget biztosítottatok arra, hogy pár mondatban bemutassuk mind a céget, mind ezt az iparágat. Jómagam az online értékesítésért felelek, partneri vonalról a cégen belül. Egy corporate-es kolléga vagyok. Tudni kell, hogy a Nestlé egy viszonylag komplex, több üzletágból álló cég, és egy összekötő kapocsként én tartom a kapcsolatot az online értékesítő partnereinkkel, ezt biztosítom cégen belül, és az erre vonatkozó stratégiát építjük ki közösen. Korábban több más cégnél is dolgoztam, multinacionális tapasztalatokkal mind sales, mind marketing vonalon, voltam műszaki területen is, szoftverértékesítéssel is foglalkoztam. Viszonylag széles tapasztalatot sikerült szereznem, és a Nestléhez másfél éve csatlakoztam.

Laczkó Gábor: – Szuper. Nagyon köszönöm a felvezetést. Első körben egy kis bevezető gondolattal, kérdéskörrel készültem. Picit, ha segítetek elmondani, hogy a Nestlé most hol helyezkedik el a piacon, mi újság felétek, hogy milyen termékek, milyen portfólió van? Ha meséltek a Nestléről – bár biztosan sokan ismerik –, azt nagyon megköszönném.

Ardó András: – Röviden engedjétek meg, hogy magáról a cégről egy kicsit meséljünk, és utána elmehetünk szakmai irányba. Mit tudunk a Nestléről Magyarországon? A Nestlé globális forgalma 2020-ban 84,3 milliárd svájci frank volt, amely 273.000 munkavállaló közös érdeme a világ 186 országából. Jelenleg 376 gyárunk van a világ 81 országában, amelyek együttesen több mint 2000 márka gyártásáért felelnek. Ez azt jelenti, hogy naponta 1.000.000.000 termék kerül eladásra az érintettek összefogásának és közös munkájának köszönhetően. Küldetésünk, hogy feltárjuk az ételekben rejlő erőt, hogy generációk életminőségét tegyük jobbá. Tevékenységünket azokra az értékekre építjük, amelyek lehetővé teszik, hogy biztonságban és jólétben éljük a mindennapjainkat. Az egészség, a közösségek ápolása, az egymásra figyelés, a környezetvédelem, a digitalizáció nyújtotta lehetőségek, és az életünket megkönnyítő innovációk mind-mind olyan tényezők, amelyek kezdettől fogva meghatározó szerepet játszanak a Nestlé Hungária életében. Úgy gondolom ez viszonylag komplex és széleskörű vállalás a cég részéről. Ha pedig azt nézzük, hogy a vállalat nagyjából hogy helyezkedik el a világban, a 2020-as értékesítési adatok alapján azt lehet mondani, hogy a Nestlé a világ legnagyobb élelmiszeripari vállalata, ahogy te is említetted itt a legelején. Ezzel együtt a részesedésünk a globális piacból csupán 3,15 %-ot tesz ki az Euromonitor felmérése szerint. A többi top élelmiszer- és italgyártó vállalat – itt azokat értjük, akiknek a forgalma 2020-ban meghaladta a 10.000.000.000 svájci frankot – együttesen épphogy elérik a 20 %-ot. Úgyhogy ebből is látszódik, hogy egy nagyon sokszereplős, nagyon sokak életét befolyásoló piacról beszélünk, ahol a Nestlének komoly szerepe van, komoly felelősséget vállal az általa gyártott ételekért és minőségekért, illetve a kisállatok számára gyártott termékekért. Ha pedig történeti aspektusból szeretnénk látni, hogy ez akkor mégis hogyan néz ki, 1867-ben Henri Nestlé megalapította a Nestlét, anyatej helyettesítő tápszerrel indult maga a vállalat. Ezt követően összefogott további befektetőkkel, és végül ez a fajta vállalkozás 1905-ben jött létre, ahol egyesült az Anglo-Swiss Condensed Milk céggel, és az a Nestlé, amit a mai formájában ismerünk, az gyakorlatilag innen számítható. A Page fivérek voltak azok, akik ebben az Anglo-Swiss Kft-ben benne voltak. A mai Nestlé az évek folyamán folyamatosan vásárolt fel, alapított, hozott létre, egyesült különböző más szereplőkkel, és így jöttek az újabb és újabb üzletágak, és szélesedett az a portfólió, amivel a vállalat jenleg foglalkozik. A Nestlé csoport immár magában foglalja mind a vizet, mind az állatgondozást, mind a fagylaltkészítést a globális piacon. Azt lehet mondani, hogy nagyon széles spektrumban dolgozik maga a cég. Ez több mint 2000 márkát jelent. Ha  nézzük ezeket a globális márkákat, számos márka forgalma meghaladja az 1.000.000.000 svájci frankot. Azt hiszem ez eléggé szép szám. A lokális márkák viszonylag erősek, a hazai piacon ki ne ismerné a Balatont vagy a Boci csokit, ezekkel szintén jelen vagyunk a magyar piacon, illetve más piacokon az ottani lokális  márkákkal ugyanúgy. Fontos számunkra a közös értékteremtés. A Nestlé felelősséget vállal az egyénekért, a családokért, a közösségekért, valamint a bolygónkért egyaránt. 2030-ig 50.000.000 gyermeknek szeretnénk segítséget nyújtani abban, hogy egészségesebb életet élhessenek. 2030-ig 30.000.000 üzleti tevékenységünkhöz közvetlenül kapcsolódó közösség megélhetésén javítsunk. Továbbá hogy 2030-ig tevékenységünk valamennyi környezeti hatását teljesen kiküszöböljük. Úgyhogy itt a fenntarthatósággal kapcsolatban, az értékteremtéssel, a felelősségvállalással a Nestlének, a cégcsoportnak komoly vállalásai vannak. Ha megnézzük a hazai történetet, illetve a hazai jelenlétünket, alapvetően azt lehet mondani, hogy 1871-ben kezdődött a Nestlének a hazai értékesítése gyermektápszerrel. 1895-ben már a Maggi megjelent a hazai piacon. Alapvetően azt lehet mondani, hogy a 20. század második felében a Nescafé, a Nesquik ugyanígy elérhető volt itthon, 1991-ben megalakult a Nestlé Hungária, aki ugye jelenleg is forgalmazza a termékeket Magyarországon. 2006-ban nyílit az első Nespresso shopunk, utána a Dolce Gusto és s Starbucks márkák is bevezetésre kerültek Nestlé Hungária forgalmazás alatt. A tavalyi év folyamán ünnepelte cégünk a 30. évfordulóját itthon, a Nestlé Hungária. Jelenleg három gyárunk van az országban, ezek a gyárak kimagasló teljesítményüknek köszönhetően árbevételünk közel 2/3-át a külpiacok számára adják el, a szerencsi üzem 1991 óta tartozik a cégcsoportunkhoz. Évek óta ez a gyár a Nestlé közép-európai regionális kávé és kakaógyártó és töltő üzeme, ami közel 30 országot lát el az itt készülő termékekkel. A diósgyőri gyárunk a Nestlé csoport egyetlen kizárólag üreges csokoládék gyártására specializálódott üzeme a világon, a termékek kizárólag valódi csokoládéból készülnek. A Nestlé 1998-ban megvásárolta a Jupiter Állateledelgyártó Kft-t, a Darling márka használati jogával és a büki gyárral együtt. Ez jelenleg a Purina gyár, amely a Nestlé állateledelgyártásának kelet-közép-európai központja, amely 2018-ban ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Fontos hangsúlyoznom, hogy 2020-ban közel 50.000.000.000 forint értékű beruházás vette kezdetét itt a büki gyártóközpontunkban. Ezek a gyárak szépen fejlődnek, komoly mennyiséget gyártanak, nemcsak hazai piacra, hanem külföldi piacira is. Nagyjából a Nestléről első körben ennyi, ha van esetleg kérdésed, szívesen állunk rendelkezésedre.

Laczkó Gábor: – Köszi, ez nagyon kimerítő volt és jó látni így egészében a számokat is, meg a piaci helyzetet is. Azt gondolom lesz miről beszélnünk, és van pár téma is, amit nem most rögtön, majd a későbbiekben rá fogunk térni, akár fenntarthatóság kapcsán biztosan lesz kérdésem. Vágjunk is bele a közepébe. Beszéljünk először a trendekről. Biztos nagyon sok statisztikátok van a világ minden részéről, és vannak előrejelzéseitek is. Mi látható manapság FMCG-szektor egyrészt a hazai, másrészt a globális online értékesítés trendjein? Miket láttok, mire lehet készülni, a piac mire érdemes, ha felkészül? Ebből, ha osztatok meg velünk infót, vagy saját véleményt, azt nagyon megköszönöm.

Ardó András: – Ez egy nagyon komplex témakör. Azt lehet mondani, hogy az elmúlt években a pandémia, a Covid alapvetően megváltoztatta mind a hazai, mind a globális piacot. Attól függetlenül, hogy pozitív növekedést mutatott mindkét piac, eltérő ütemű növekedésekről beszélünk. Úgy gondolom, hogy akik ebben az iparágban részt vesznek, és ismerik a hazai körülményeket, feltételeket, viszonylag egy alacsonyabb bázisról indultunk, ennek köszönhetően viszont a hazai növekedésnek a mértéke sokkal nagyobb, sokkal intenzívebb és látványosabb. A globális is kiemelkedő trendfordulót hozott magával, de innét látható, hogyha globális szinten ekkora változást jelentett, akkor a hazai feltételek, hazai körülmények között ez mit is hozott magával. Azt lehet mondani, hogy itt hullámokban tapasztalható az értékesítés és eladás, ahogy voltak a Covid első, második, harmadik, negyedik hullámai, egyre inkább érezhető volt, hogy megugrik az értékesítések száma, majd valamelyest visszaesik, de ez a visszaesés nem az előző szintre történik, hanem egy magasabb szinten megáll, jön egy újabb hullám, még magasabbra megyünk, és onnan kicsit visszább. Nem folytonosan egy huzamban mutat növekedést a piac, hanem ilyen lüktetve, de mindig magasabb és magasabb szintekre ugrik. Elmondható, hogy a hazai fogyasztási szokásokba egyre inkább beépül ez a fajta szemlélet, ennek köszönhetően a magyar piac behozza azt a fajta lemaradást, ami a globális más nyugat-európai piacokhoz képest tapasztalható. Így hamarabb fogunk eljutni arra a szintre, ami a globális aktuális helyzetet érinti.

Laczkó Gábor: – Nagyon messze vagyunk tőle egyébként?

Ardó András: – Messzebbről indultunk, hogy így finomabban fogalmazzak. A magyar fogyasztókról elmondható, hogy nagyon szeretik megnézni, megtapasztalni a termékeket, elmenni a boltba. Van ennek egy szokása, van ennek egy habitusa. Ez az egyik része, hogy a magyar lakosság arra volt beállva, hogy egy hétvégi program, vagy egy adott folyamat, ahogy szépen elmegy vásárolni, és annak hisz igazán, amit a szeme előtt lát. Ezt egy angliai fogyasztónak nem kell annyira magyarázni, mert ott nincsen ennyire beépülve, hogy neki mindenképpen szükséges fizikailag találkoznia a termékkel, hanem ez sokkal inkább a hazai körülményekre vonatkozik. Ha nem a fogyasztó szemszögéből nézzük, hanem a résztvevőkéből, azok a cégek, akik ebben a piacban benne vannak, az élelmiszergyártók nagy része egy komoly logisztikát kellett, hogy kiépítsen reagálva a változásokra. Elmondható, hogy korábban a piac még nem indokolta, hogy ilyen mértékű invesztíció történjen az online kiszállításban és az online értékesítésben. Pont a fogyasztói habitus miatt. Sok piaci szereplő, kereskedő meglépte, elkezdett ezzel foglalkozni, de voltak olyanok is, akik reagáltak, és gyorsan próbálták erre az új keresletre, új körülményre kiterjeszteni a kiszállítási képességeiket. Jelentek meg új kereskedők, új szereplők. Ez a status quonak valamilyen változását jelenti az online piac esetében. Vannak olyanok is, akik eredetileg nem élelmiszer értékesítésével foglalkoztak, de látva az itt lévő lehetőséget, kiterjesztették a portfóliójukat is, és beléptek ebbe a szegmensbe is. Az élelmiszerre olyan sajátos feltételeket támasztanak, a tárolása, kiszállítása, szavatossága, hogy itt nem egyszerű beruházásokról van szó. Akik erre a piacra belépnek, nekik nagyon komoly invesztíciójuk van ebbe, ahogy haladunk előre, ennek a megtérülési rátája aszerint fog javulni.

Laczkó Gábor: – Viki, most nálad a labda.

Hota-Falus Viktória: – Abszolút megerősíteni tudom, amit András mondott. A pandémia egyértelműen áttörést jelentett a fogyasztók viselkedésében. Magyarországra különösen jellemző volt, hogy még az online fizetéstől, adatmegosztástól is ódzkodtak. A legtöbb webshopon értéklimithez kötött a kiszállítás ingyenessége, mindig ahhoz hasonlították, hogy elugrom a legközelebbi hiper-, szuperdiszkont üzletbe, ott rögtön amit szeretnék, leveszem a polcról, az kvázi nekem nem kerül pénzbe. Most nyilván közlekedést, ilyesmit nem számolnak bele. Ez a mai napig rendszeres visszajelzés a fogyasztóktól a kiszállítási költség, és nem is veszik figyelembe, hogy teljesen más erőforrásokat igényel egy webshop üzemeltetése, mint egy offline csatorna, és nyilván nem véletlen a kiszállítási költség. Abszolút áttörést jelentett a pandémia ebben. Mi is a webshopon azt tapasztaltuk, hogy a lezárásokkal megegyező időben megugrott az értékesítés száma, a vásárlók száma, a kosárérték, minden egyben. Ez a prioritás megfordult az emberek fejében, az volt a legfontosabb, hogy ne kelljen kimozdulniuk, és a lehető legbiztonságosabban jussanak hozzá a termékhez. Ebben tökéletes alternatíva az online vásárlás. Ahogy Andris említette, ez már alábbhagyott, de nem arra a szintre, ahonnan indult. Tényleg hívhatjuk áttörésnek. Sokan ráéreztek ennek a kényelmére, másképp mérlegelik a kiszállítási költséget is, vagy úgy időzítik a vásárlást, hogy akkor egyszerre többet, és akkor elérik azt a kiszállítási küszöböt, vagy akár összefognak. Nagyon sokan home office-ban maradtak, ez is segíti az online vásárlást. Nagyon sok webshop esetében nincsenek csomagfelvételi pontok, csak házhozszállítás, ami egy irodai helyzetben problémásabb, de ha otthon van, akkor nagyon egyszerű. Ahogy változnak ezek a dolgozási, munkába járási szokások, úgy ezzel változnak a vásárlási szokások is. Úgyhogy a pandémia nagyon sok más digitális megoldással együtt az online vásárlást is nagyon felgyorsította, előremozdította. Győzzük követni azokat az igényeket, amik megjelentek, most már a határ a csillagos ég.

Laczkó Gábor: – Egyébként Viki, amit mondasz is, többször jön fel témaként, hogy hogy meglepődött a magyar ember, hogy a kiszállítási költséget neki kell megfizetnie. Ez Csehországban vagy nyugati kultúrákban benne van az emberek fejében, hogy ez szolgáltatás, ugyanúgy ki kell fizetnem. Ezt is hallottam, hogy Magyarországon el vagyunk kényelmesedve, otthon ülünk, és várjuk, hogy mindent szállítsanak ki a saját kis otthonunkba. Azt is lehet hallani, hogy nagyon sok automata és átvételi pont kezd Magyarországra települni, újabb és újabb szereplők is. Egyre népszerűbb lesz az is, hogy megrendelek valamit, megérkezik az átvételi pontra vagy az egyik boxos megoldásra, és aki amikor akarja, 0-24-ben szépen odaballag és átveszi a csomagját.

Hota-Falus Viktória: – Gyakorlatilag ezt várja el a fogyasztó, tulajdonképpen teljesen igaza van, hogy ő több lehetőség közül választhasson, ami az ő életvitelébe beilleszthető, azt választhassa. Mi az online térben folyamatosan küzdünk, nyilván az ajánlatok, az árak, minden különbözik, hiszen teljesen más csatornáról beszélünk. A fogyasztó ezt nem így nézi, hanem termék, termék. Ha offline egy partnernél megkapja olcsóbban, eleve azt az árat érdekes, a partnerhez tulajdonítja és nem a márkához, ez is egy érdekes dolog. Ha bármilyen játék, promóció van, ő kizárólag a partnerhez társítja, de a webshop az más, azt csak a márkához társítja. Ha jobb ajánlat van offline, azt kifejezetten nehezményezik. Nehéz ezt így kommunikálni, hogy ez is mi vagyunk, meg az is mi vagyunk, és azt választ, amelyiket szeretnéd. Nyilván nem ugyanazt adjuk mindenhol, pontosan azért, hogy meglegyen a választás lehetősége. A gondolkodás még gyerekcipőben jár. Edukálnunk kell, meg kell szokni a fogyasztóknak is ezt az új világot. Ahogy növekedni fog az értékesítés, egyre kedvezőbbek lesznek az online feltételek is. Azok a vállalatok, akik ingyen kiszállítanak, akár ingyen visszaszállítanak, olyan forgalomról beszélünk esetükben, hogy ők ezt már megengedhetik maguknak. Aki csak egyetlenegy márkát forgalmaz, az teljesen más üzleti modell, ahhoz még idő kell, hogy akár egy ilyen nagyvállalat is mint a Nestlé, teljesen ingyen biztosíthassa akár egy doboz kiszállítását. Bár egyébként, ha már fenntarthatóságról is szó esett, nem biztos, hogy jó arra ösztönözni, hogy valaki egy dobozzal szállíttasson ki magának terméket. Mindennek több aspektusa van.

Ardó András: – A kiszállításra hogyha rácsatlakozom, akkor alapvetően a magyar fogyasztóról azt lehet elmondani, hogy elsődlegesen a házhozszállítást preferálja. A legtöbben a kezdeteknél a fogyasztók az online szállítást összekötötték a házhozszállítással. A házhozszállítással mindenkinek megvan a saját tapasztalata, hogy a futár ki tud-e jönni az adott időben, késik, nem késik, alternatív termékeket hoz-e, van-e helyettesítő termék? A kiszállításnál megintcsak az, hogy élelmiszerről beszélünk. Az élelmiszernek szavatossága van. Az, hogy az hűtve kerüljön kiszállításra, vagy arról beszéljünk, hogy friss húst rendelünk és nem egy műszaki cikket, az megint a logisztikai feltételeket követel meg, hogy az biztosítva legyen. A kereskedők jelen pillanatban azon versenyeznek, hogy ki tud gyorsabban szállítani. Ez pedig rendkívül költségigényes. Ezt megteremteni, hogy a fogyasztóhoz akkor és abban az időpontban jussunk el, amikor azt szeretné, ez egy nagyon nagy verseny a szereplők között, és nagyon eltérő módon reagálnak a piaci szereplők. Említetted Gábor, hogy egyre inkább jellemző, hogy csomagautomatákat helyeznek ki. Ez valóban megjelent a magyar piacon, kifejezett online-kereskedők, akik nem rendelkeznek offline üzletekkel, vagy inkább csak showroomokkal, elindultak ebbe az irányba. A cseh piacon az élelmiszer esetében is egyre inkább tapasztalható, hogy ez egy út és valóban így lesz. Jelenleg az élelmiszerkiszállítás többeknél megjelent mint igény, de nagyon Budapest centrikus. A logisztika feltételek ahhoz, hogy vidéken is ugyanolyan feltételekkel kerüljenek kiszállításra, az még egy kis időt igényel, de ez is egyre jobban fejlődik. Ebben az évben is már olyan fejlesztések vannak a piac résztvevői között, amelyek könnyebbé teszik ezt a fajta kiszállítást. Vannak olyan szereplők, akik a gyorsaságra mennek rá, és azt mondják, hogy 30 percen belül szeretnének szállítani. Ők az úgynevezett quick commerce-ek. Az, hogy 30 percen belül kiszállításra kerüljön egy termék, az egy szűkebb választékot feltételez, viszont akkor azt biztosítani kell, és annak a logisztikai hátterét úgy kell megteremteni, hogy valóban elérhető legyen és kiszállításra kerülhessen. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mondjuk nem Magyarországon, hanem más piacokon milyen új megoldások születtek. Például valahol már működik drónos kiszállítás, ez a magyar piacra még nem jellemző, vagy a különböző take away megoldások. A magyar piacnak szintén megjelenő eleme az, hogy valaki személyes átvétellel él, ez lehet egy adott üzletláncban, vagy egy harmadik félnél. Ez viszont már a hazai piacon is elérhető. Nagyon érdemi fejlemény, hogy a kassza nélküli üzletek is kezdenek megjelenni, már Magyarországon is van rá példa. Itt az offline, online egyaránt fejlődik, ezek a megoldások kihívás elé állítják mind a kereskedőket, mint pedig a szállítókat.

Laczkó Gábor: – Ahogy említetted, egyre több és szélesebb spektrumban szállítják ki az FMCG termékeket is, erre rácsatlakozva az online Protechtor eseménysorozatunknak az egyik nyitóeseménye volt, amikor a Walmartnak az egyik vezetője volt a vendégünk, ő mutatta be – ugye ott már van olyan szolgáltatás is –, hogy megrendeled, felbattyog az ember a megrendelt áruval, és a hűtődbe bepakolja a termékeket, amiket te megvettél. Nyilván ehhez az kell, hogy te beengedd a futárt a házba valamilyen módon. Tehát nem egy ördögtől való dolog már ez sem.

Ardó András: – És akkor még a robotkiszállítások is ott vannak. Ha megnézed, Amerikában már a sofőr nélküli kisgépek mennek ki, szállítják a termékeket. Van még hova mennünk, és lesznek itt még meglepetések.

Laczkó Gábor: – Említetted a quick commerce-t is. Milyen egyéb online csatornákat azonosítottatok még, és milyen típusú mozgásokat láttok? Mennyire meredek az a felfelé ívelő dolog? Akár a pure playerekre gondolva, vagy bármi, ami nektek itt szóba jöhet.

Ardó András: – Nagyon sokrétű ez az online csatorna, itt megintcsak az, hogy a laikus számára ez egy és ugyanaz, miközben ennek rendkívül sok eleme van, és nagyon sok újonnan megjelenő olyan értékesítési terület, ami még csak most bontakozik ki, és a résztvevők számára is új. A pure players, ahogy említetted, ezek kifejezetten azok a webshopok, amelyeknél ténylegesen online értékesítés van náluk fő fókuszban. Ha van is offline üzletük, az inkább bemutatóteremnek minősül. Ez megint arra vezethető vissza, hogy a magyar lakosság, a fogyasztók szeretik offline látni a terméket, és egyes szereplők felismerték, ha biztosítanak ilyen felületet, akkor oda-vissza, az omnichannel szemlélet alapján mondjuk valaki offline utánanéz és online vásárol, vagy online kutakodik és offline vásárolja meg, vagy végül a tapasztalatok alapján váltogatja, hogy éppen online vagy offline vásárol. Ezen elv alapján a pure playerek azok, amik a legdinamikusabban fejlődnek egyébként. Ez az egyik olyan csatorna, ahol új piaci szereplők is vannak és kifejezetten ebbe az irányba mentek el, és sokkal könnyebben is tudnak talán mozogni, hiszen az ő infrastruktúrájuk arra épült, hogy kifejezetten ez a fő tevékenység és ennek megfelelően építik a bizniszmodelljüket. Őket nevezném így egy csoportnak. Vannak a klasszikus kereskedők, akiknek a profiljuk inkább az offline értékesítésre hagyatkozott, onnét ismerjük őket, hogy a helyi közösségekben, vagy nagyobb városokban – ezek a nagyobb plázák, hipermarketek – jelen vannak, de ők is felismerték, hogy már érdemes az online értékesítésre is fókuszálni. Ezáltal mind a két lábat kiépítették, hogy a fogyasztó bárhogyan is dönt, számára biztosítja mind a két értékesítési felületet. A kérdés az, hogy milyen logisztika van a háttérben, és hogyan tudja a termékeket online is eljuttatni minden egyes szegletébe az országnak. Vannak erre megoldások, vannak olyanok, akik azt mondják, hogy az ország bármely területére szállítanak már. Aki az aznapi kiszállítást mint olyat meglépi, és ezzel halad az nagyon érdemi fejlődés, és egy új pontot hoz be ebbe az értékesítési szemléletbe, de vannak olyan szereplők, akik számára ez kihívás. A személyes átvétel leginkább ezekben az egységekben működik, hiszen itt azokról a hálózatokról beszélünk, amelynek offline képviselete is van. A quick commerce mint harmadik, itt ételfutár cégeket említenék, akik hagyományosan ételek kiszállításával foglalkoztak, de felismerték, hogy érdemes saját készletet is fenntartani, nemcsak ebédhez, vacsorához szánt partneri cégekkel együttműködve, hanem élelmiszerből raktárakat, hogy onnét szállítson kifejezetten élelmiszert, és aki vásárol tőlük, az szélesebb portfólióval rendelkezik. Ezeknek a cégeknek van egy másik üzleti modelljük is, amikor már nem a saját készletről, hanem ezekkel a meglévő offline hálózatokkal működve az ő boltjukból szállítanak ki. Akár az is elképzelhető – van erre is példa a magyar piacon –, hogy egy harmadik fél mintegy közvetítőként bemegy a fogyasztó helyett vásárolni, összeválogatja a termékeket a boltban, ha kell, akkor fel is hívja, hogy éppen mi kapható, mi nem kapható, és aztán kiszállítja. Ez egy új szegmense ennek a piacnak, nagyon gyorsan fejlődik, és itt nagyon gyorsan is történnek a változások, ezáltal a növekedés és a volumen is egyre nagyobb. Azt lehet mondani, hogy itt az, hogy hogyan oldható meg a gyorsaság, hogy gyorsan kerüljön ki a termék, ennek kérdése a kiszállítási mód, hogy milyen eszközöket használ kiszállításhoz, hol van az adott fogyasztó, és hogyan tudja megteremteni ennek a feltételeit. Itt még nagyon sok változás várható ebben a szegmensben, de az egyik legdinamikusabb terület amiről beszélünk. Emellett vannak még olyan új csatornák, amelyek a hazai piacon kevésbé ágyazódtak be, példának okáért a social commerce, nagyon sokan vannak fenn a social médiában, a napi Facebook, Instagram, TikTok és egyéb felületeken nézelődnek, ezért szembesülnek azzal, hogy most már kifejezett üzleti ajánlatokat is kaphatnak ezeken a felületeken. Ezekről a felületekről is történik értékesítés. A haza piacon van ennek néhány képviselője, de ez inkább külföldön bevett. Az várható, azt prognosztizálható, hogy ez egyre inkább erősödni fog a hazai felhasználók körében is. Beszélünk olyanról, hogy live time shopping, amikor egy videó keretében ott mutatják abban a pillanatban azt az adott terméket. Miközben mondjuk mi itt beszélünk, megjelenne itt mellettem egy cikkelem, mondjuk egy ruházati, és amíg beszélgetünk, az alatt lenne megvásárolható. Ez is olyan elem, ami korábban nem volt tapasztalható, és egyre inkább bevezetésre kerül. Amivel a fogyasztó kevésbé szembesül, az maga a B2B értékesítési modell. Nyilván amikor nemcsak fogyasztók vásárolnak online felületről, hanem cégek is egymás között, és ezeknek a céges értékesítéseknek is egyre inkább vannak olyan csatornái, olyan vetületei, amelyek növekedő tendenciát mutatnak. Röviden ezek azok, amelyek így felmerültek.

Hota-Falus Viktória: – Egyébként kicsit marketing szempontból rácsatlakozva erre, hogy amit most itt vázolt Andris, őrületes, hogy mekkora infrastruktúráról beszélünk. A digitalizáció hőskorszakában még ugye egy marketinges örült, ha van egy weboldala, ahol szépen fent vannak a termékei megfelelő termékleírással, fotóval, esetleg már keresőszavakkal foglalkozott, hogy a Google-ben megfelelő rangsorolásba kerüljön, aztán már volt egy Facebook oldala, nagyjából ha ezek a csatornák rendben voltak, akkor ez így jó is volt. Most már valóban az összes csatornán mindegyiken megfelelő módon kell megjelenni a terméknek, az üzeneteknek koherensnek kell lennie, mindenhol ugyanazt kell kommunikálni, mindenhol ugyanazzal kell találkozni a fogyasztónak, a teljes vásárlói útvonalon, ahogy ez el is hangzott. Nem feltétlen az első keresésben vásárol az ember, hanem ez egy hosszú folyamat, valahol utánanéz, egy harmadik helyen veszi meg. Teljesen összekeveredett az online térben a döntéshozás, tényleg nagyon nem mindegy, hogy melyik felületen hogyan jelenünk meg és mit kommunikálunk. A jelenlegi marketingeseknek ez igen komoly feladat, hogy az összes létező felületen nemcsak a sajátokon, megfelelő módon up to date információval legyen jelen. Szép kihívás, de nagyon fontos, mert a fogyasztó most már annyi lehetőség közül választhat, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne legyünk ott valahol.

Ardó András: – Pont egyet hagytam ki, a direct webshopot, a Dolce Gusto webshop.

Laczkó Gábor: – Meghagytad Vikinek, hogy elmondja.

Ardó András: – Nyilván a Nestlé közvetlenül is értékesít, úgyhogy az is egy csatorna.

Laczkó Gábor: – Ti TikTokoztok is egyébként?

Hota-Falus Viktória: – Még nem.

Laczkó Gábor: – Kíváncsi voltam, hogy mit mondasz, mert Magyarországon még azt látom, hogy kevésbé használják. Látsz potenciált benne?

Hota-Falus Viktória: – Abszolút. Mindenben van potenciál. Azt fontos mérlegelni, hogy milyen célcsoporthoz szól az ember és milyen márkával foglalkozik. Ha ez a kettő találkozik és alkalmas erre a felületre, és hiteles azon a csatornán, akkor érdemes. Ha a célcsoport nincs ott, vagy az eszköznek a stílusa nem passzol a márkához, akkor akármennyire is menő, nem biztos, hogy ott van a helye a márkának. A mi esetünkben perpillanat nem tűnik relevánsnak, aztán hogy holnap mi történik, azt nem lehet tudni, annyira gyorsan változik a világ, hogy ez most tényleg egy mai állítás, aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.

Laczkó Gábor: – Beszéltünk korábban a gyorsaságról meg fenntarthatóságról. Még az lenne a kérdésem, hogy szerintetek kell nekünk, hogy ennyire gyorsan itt legyen? Valóban szükségünk van arra, hogy fél órán, egy órán, két órán belül ott legyen valami? Ez mindig egy kicsit a fenntarthatóság rovására megy, mert akkor kiszaladnak csak a mi megrendelésünkkel, nincs feltétlenül a logisztikai terv útvonala úgy kialakítva, ahogy optimális lenne. Kell nekünk ez a gyorsaság?

Hota-Falus Viktória: – Szerintem fogyasztó szemszögből kell vagy nem, ez teljesen mindegy, amerre elindulnak a trendek, arra mennek a trendek. Most ez épp egy fogyasztói igény, vagy akár egy új szolgáltatás az egy másik kérdés, mert nem mindig azonos irányból érkezik a trend hulláma. Mint mindenre, igaz itt is, hogy ha már az a kritikus tömeg ezt az igényt diktálja és eszerint él, akkor már fenntarthatóbb a folyamat mindig. Most nem említek semmilyen kiszállító céget, de lehet, hogy én most 2 órára rendeltem, de lehet, hogy most csak én, de az is lehet, hogy az utcában még másik 50 ember is rendelt, és akkor az már nem annyira nem fenntartható. Viszont ha tényleg csak egy-egy fogyasztó igénye van kiszolgálva, akkor nem fenntartható. Addig meg nem is fognak rá valószínűleg üzletet építeni, mert addig nekik sem térül úgy meg. Azt gondolom, hogy minél nagyobb tömeg él egy adott szolgáltatással, az mindig annál fenntarthatóbb és kifizetődőbb. Úgyhogy az, hogy kell-e nekünk, ez költői kérdés. De megoldható, és perpillanat úgy tűnik, hogy egyre inkább ez az igény. Nézve azt, hogy az információ és minden milyen ütemben és gyorsasággal száguldozik körülöttünk, végül is érthető, hogy az élet más területein is egyre gyorsabban fogyasztunk mindent.

Ardó András: – Ha megengeditek, én megfordítanám a kérdést. A távolság az egy nagyon fontos momentum. Beszéltünk egyrészt mennyiségről, hogy mekkora mennyiséget ki és hogyan, milyen logisztikával szállít ki. És akkor megint a logisztikánál tartunk, hogy akkor milyen az a háttér, ami a fogyasztó szemszögéből csak egy kattintás, hogy ha tetszik valami megveszem oké, és akkor itt van. Hogy emögött mekkora munka van, és az hogyan kerül kiszállításra. Ezt próbáljuk meg egy olyan hasonlattal, hogy nem mindegy, hogy mi indulunk el naponta autóval, bármilyen járművel bevásárolni adott kiszállítóegységekbe, ahova ugyanúgy el kell juttatni azt az árut, vagy esetleg van-e olyan szolgáltató, aki összegyűjti ezeket, és kiszállítja különböző eszközökön. Egyrészt biciklis futárok tömkelege lepte el a várost, ez elmondható, mindenki tapasztalja. Nyilván ez a fajta kiszállítás önmagában feltételezi azt, hogy ez fenntarthatóbb, hiszen olyan eszközökkel kerül kiszállításra, ami a fenntarthatóságot erősíti. A biciklis futár Kínából nem tud idetekerni, ha hirtelenjében valaki olyan terméket rendel globálisan, ami nem a magyar webshopokban, hanem mondjuk külföldi webshopról kerül megrendelésre, amögött is milyen logisztikai folyamatok vannak, amelyek ezt biztosítják. És hogyha ezt a logisztikai folyamatot sikerül úgy megrendezni, hogy ez minél fenntarthatóbb legyen, minél kevesebb eszközt kelljen igénybe venni, minél kevesebb kibocsájtással, és mennyiséggel rendben legyünk, úgy ez a fajta fenntarthatóság úgy gondolom, hogyha ezt az elvet követjük, valamelyest biztosítható. Hiszen a fogyasztói igény megvan, meg fogja teremteni azt is, hogy ez a technológia, ami a fogyasztói igényt predesztinálja, ki fogja szolgálni, hogy a fogyasztó megkapja azt, amit szeretne. Ehhez meg kell teremteni a feltételeket, fejleszteni szükséges, és úgy gondolom, hogy az online kiszállítás használója a meglévő eszközöknek. Ha a meglévő eszközállomány rendben van, akkor a fenntarthatóság is egyre jobban biztosítható lesz.

Laczkó Gábor: – Úgy gondolom ezt a témát egészen jól kiveséztük, köszönöm szépen. Ha arra a témára áttérünk, hogy mindenki nemcsak FMCG, hanem teljes online e-commerce piac próbál a vásárlóiról egyre több mindent megtudni, egyre több adatot gyűjteni, szélesítik a palettájukat, mindenki próbál személyre szabni. Az FMCG szektoron kívül én azt látom, hogy a marketplace-eknek óriási térnyerése van, folyamatosan terjeszkedik. Az Amazont például véve, országról országra mászik tovább, de hogyha FMCG oldalról nézzük, akkor itt mi az online értékesítésnek a jövőképe, ti mit gondoltok erről? Ha mondjuk a hagyományos e-commerce szektorban ez a marketplace talán ami nagyon térnyerő. Itt mi lesz a következő nagy lépés?

Hota-Falus Viktória: – Forgalmazói oldalról úgy néz ki, hogy őrületes előny a webshop. Pont amit említettél, adatszempontból. Mindig hangsúlyozni szoktam, hogy nem webshop stratégiánk van, hanem digitális, vagy e-business stratégiánk. A webshop a teljes digitális jelenlétünknek egy eszköze. Minden eszköz összefügg. Mindegyiknek a célja, hogy eljussunk egy adatvezértelt, perszonalizált működéshez. Minél többet tudunk a fogyasztóról, az igényeiről, a működéséről, annál kevesebbet kell költenünk arra, hogy ezt megtudjuk. Most így egy teljes marketing, büdzsé és hirdetési stratégiát, mindent egybevetve akkor tud hatékonyan működni egy márka, hogyha a legkevesebb szőnyegbombázást végzi. Erre az online tér egy fantasztikus eszköz, ahol ha saját csatornám van, ahol saját regisztráltjaim vannak, akik engedélyezik számomra, hogy én hozzáférjek bizonyos szokásaikhoz, az egy hatalmas előny, hiszen first party data-et kapok tőle. Nyilván ez egy szűkebb célcsoport, mint a teljes vásárlói célcsoportom, de igen jó alapanyag, amiből lehet következtetni. Illetve nagyon hatékonyan, akár személyre szabottan is tudok ajánlatot adni a fogyasztónak, ami őrületesen hatékony, és a teljes digitális stratégiában is óriási előnyei vannak. Esetünkben a webshop weboldal is, itt lakik a márka, itt látható a portfólió, a márkaüzenetek, itt nyilván olyan embereket is fogadunk, akinek még nincs Dolce Gusto kávéfőzőgépe, de már gondolkodik rajta és megnézi. Olyat is fogadunk, aki nem nálunk vásárolja a kapszulát, de szeretne többet tudni a kapszulákról, de olyat is, aki nálunk vásárolja a kapszulát. Mindenki másfajta fogyasztói útvonalat jár be, más profillal rendelkezik. És ha már ennyi ember jár az oldalamon, nyilván ezen az oldalon lakik a klubom is, amivel tudom ösztönözni őket, hogy vagy az én oldalamon, vagy valamelyik értékesítési partneremnél lehetőleg minél több kapszulát vásároljon, hiszen akkor extra előnyökhöz jut. A klubaktivitásából ismét adatot látok, emiatt ismét tudok perszonalizáltan hozzá szólni, ajánlani neki, alakítani az én marketingstratégiámat aszerint, hogy ő mire hogyan reagál. Ez egy nagyon komplex folyamat. Ha van ilyen saját felülete egy márkának, az óriási előny. Érdemes komplexen vizsgálni, hogy nemcsak önállóan egy webshop, mert nyilván egy nagy országos hálózat biztos, hogy több kapszulát fog eladni, mint amennyit mi el tudunk adni a saját webshopunkon. Ez ennél sokkal többet jelent, mint csak egy értékesítési csatornát.

Ardó András: – Abból a szemszögből is rácsatlakoznék, hogy a fogyasztó egyre differenciáltabb, egyre egyénre szabottabb ajánlatot szeretne. Ezt hogy szolgáljuk ki, amikor ezzel párhuzamosan egyre jobban védi az adatait mind tudatosan, mind a GDPR és egyéb feltételek mentén, amit az EU nagyon helyesen a megfelelő szervekkel próbálja védeni a fogyasztót, hogy a fogyasztó csak olyan adatokat osszon meg a különböző cégekkel, ami számára is releváns, és úgy gondolja, hogy szívesen megosztaná. Úgyhogy itt van egyfajta ellentét, hogy legyünk minél egyedibbek, szállítsunk ki minél inkább olyan szinten, amit a fogyasztó elvár és szeretne, ugyanakkor ő meg egyre kevesebb információt ad meg. Ebből az aspektusból látható, hogy az adatnak egyre nagyobb értéke van. Nagyon fontos, hogy ezt a fogyasztó nagyon tudatosan kezelje és annak megfelelően használja, ahogy az számára elvárható. Illetve mi mint szállítók vagy mint kereskedők, ezeknek az adatvédelmi elveknek megfeleljünk, ezek mentén tudjunk dolgozni mi is, és megfelelően eljárni. Itt az adatok terén megkülönböztetnék háromféle forrást, csakhogy így egyértelművé tegyem, hogy mégis mi az, ami mégis számít. Egyrészt Viki beszélt arról, hogy az elsődleges adat, amikor mondjuk a fogyasztó direktben vásárol egy adott webshopról, ez a legegyszerűbb, mert az adott webshop üzemeltetőjéhez felregisztrál valaki, után azokkal az adatokkal, amikkel regisztrált, látja a vásárlásokat, látja, hogy ez hogyan működik. Ez a leginkább olyan fórum, ahol költséghatékonyan, de információhoz lehet jutni arról, hogy mi a fogyasztóknak a szokása, elvárása, hogy mi szerint működnek. Ezt követően a partneri megállapodások, és a partneri értékesítés az, ami működik. Itt már egy harmadik félről beszélünk, hiszen a fogyasztó a partnerrel van közvetlen kapcsolatban, a partnerhez jutnak be ezek az adatok, és mi mint szállító a partnerrel együttműködve tudunk dolgozni, hogy a fogyasztó valóban azokat a termékeket, szolgáltatást kapja, amilyen igénye neki van. A partnernél van az adat, ő rendelkezik felette, nyilván ez megint olyan érték, ami minden egyes fél számára nagyon fontos. Vannak az úgynevezett harmadik féltől származó adatok, itt most nem a kereskedőkre gondolok, hanem a különböző piackutatók, akik megkérdezés útján különféle mintáknak megfelelően szereznek információt, amit mondjuk értékesítenek az adott cégek számára, akik ezekből a panelekből tudnak tájékozódni, és ez alapján tudnak következtetni arra, hogy a fogyasztónak milyen fogyasztási szokásai vannak. Ez egy nagyon sokrétű téma, úgy gondolom, hogy minden egyes szereplőnek megfelelő önmérséklettel és józan rálátással kell kezelni. Nyilván a végső cél az, hogy a fogyasztót annak megfelelően tudjuk kiszolgálni, ahogy ő azt szeretné, ahogy azt ő elvárja.

Laczkó Gábor: – Mondtátok a különböző adatok fontosságát. Hogy érdemes, ti hogy szegmentáljátok ezeket az online FMCG vásárlókat? Sokat hallani arról, hogy megjelentek új típusú szegmensek, például idősebb korosztály, akik nem nagyon vásároltak online bármilyen terméket, őket sokan teljesen új szegmensként tudnak kezelni. Nálatok ez hogy működik, mit lehet tudni róla?

Ardó András: – Az hagyján hogy megjelentek, de többen is vannak mint a fiatalok. Azt lehet mondani, hogy elsődlegesen a hazai lakosságot tekintve a családanyák azok, akik a családfenntartók, ők vásárolnak elsődlegesen, ami érthető is, hiszen ők kezelik a háztartást. Ennek megfelelően nemcsak a saját igényeiket, hanem a család igényeit is ki kell hogy szolgálják. Ők az elsődleges online vásárlói csoport. Emellett a második az inkább az idősebb korosztály, az ötvenesek vagy már a nyugdíjasok, akik rácsatlakoztak erre a hullámra. Engedjetek meg egy szubjektív példát, az én drága jó nagypapám 95. életévében van, és ő vadul, vígan megy a neten, vásárol, okostelefont szeretne. Úgy gondolom, vannak olyan részei a társadalomnak, akik kifejezetten képesek rugalmasan a piac alakulásával együtt változni, és ennek megfelelően mind használni a technológiát, mind az igényeit is ezeken a felületeken érvényesíteni. És hát persze vannak a fiatalok, akik újonnan a social médián vagy az egyéb platformokon lépnek be az online értékesítésbe. Viszont ott nagyon meghatározó, hogy rendelkeznek-e önálló keresettel. Ha és amennyiben keresnek, akkor kezd egyre inkább ez a webshop felé fordulás megtörténni, és ott is az, hogy most műszaki cikkről vagy élelmiszerről beszélünk, az idő előrehaladtával kezd egyre inkább kirajzolódni.

Hota-Falus Viktória: – Én itt is hangsúlyoznám, hogy ez márka- és stratégiafüggő, hogy milyen célcsoportokkal foglalkozunk. Nem mindig direktben eladni akarunk, persze mindig el akarunk adni, az a vége, de nem mindig az adott kommunikációnak éppen a célja, hogy most pont eladás legyen, akár adatgyűjtés is lehet, persze nem így direktben, hanem nyereményjáték, hírlevélfeliratkoztatás, edukáció, márkaépítés, bevonás. Nagyon sokféle cél lehet. Minden egyes célhoz megfelelő célcsoportot kell választani. Nyilván ez egy marketingkampány esetében nagyon sok aspektus alapján kerül eldöntésre, hogy mit várunk egy kampánytól, és ki az a célcsoport, akire az adott cél érdekében szükségünk van, és ez alapján történik a választás. Úgyhogy egy márka nagyon sokféle célcsoporthoz szólhat. Ha ügyesen elemzi az adatokat, és ügyesen célozza az üzeneteit, akkor nem ugyanazzal az üzenettel próbálkozik minden célcsoportnál, hanem személyre szabottan, esetleg más kiszereléssel, ha most az értékesítéshez kanyarodunk vissza, más ízzel, más extraszolgáltatással. Ismernünk kell azt, akihez szólunk, akinek ajánlunk valamit, és akkor így lehet a leghatékonyabbá tenni, és az ő igényeit is leghatékonyabban kiszolgálni. Ez az igazi win-win. Felesleges, nem neki való ajánlatokkal nem bombázom, ami neki azért jó, mert azt kapja, amire szüksége van, nekem meg azért jó, mert nem égettem el a marketingbüdzsémet. Úgyhogy tényleg a digitális tér azért nagyszerű, mert ezen a felületen ez a leghatékonyabban végezhető, és minden jövőbe mutató feladat arról szól, hogy ezt minél pontosabban végezzük.

Laczkó Gábor: – Egyébként Viki, nálatok például régiós szegmensek vannak a Dolce Gustonál, vagy Magyarországra külön vannak szegmensek?

Hota-Falus Viktória: – Minden márkának van egy elképzelt fő célcsoportja, ezt úgy képzeld el mint egy profilt, és ez regionálisan is érkezhet, tehát mondjuk központilag, hogy ki az a célcsoport, akinek igazán ezt a terméket szánjuk. Ez egy alapkiindulás. Ezt minden ország személyre szabja, mert nem biztos, hogy a valóság tényleg az, amit mi mondjuk elképzelünk, Például azt gondoljuk, hogy ez egy urbánus 25-35 éves tanult célcsoport, aztán kiderül, hogy közben inkább vidéki, alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik mint amit gondol a központ. Nem mindegy az sem, hogy kinek szeretnénk eladni, és jelenleg ki vásárolja, meg hogy kihez szeretnénk szólni. Úgyhogy ezt mindig személyre kell szabni, meg kell nézni, hogy mi a helyi relevancia. Ami még nagyon fontos, hogy azon a célcsoporton belül milyen csatornákon érhetjük el őket, és nyilván ez is alakítja magát a célcsoportot, hogy pontosan kihez fogunk végül szólni, mert hát valahogy el is kell érnünk.

Laczkó Gábor: – András említetted az idősebb korosztálynak a nagyobb méretű térnyerését. A fiatalabb generációban egyre többet hallani arról, hogy ők igenis a fenntarthatóság mellett kiállnak, és nekik ez manapság akár a vásárlásoknál is egy fontos tényező lehet. Vagy akár ugyanez, aki az egészséges életmódot teszi fontos helyre. Nálatok milyen olyan meglévő folyamatok vagy tervek vannak, amik arra irányul, hogy zöldebbek legyetek, fenntarthatóbbak legyetek? Van-e erre valamilyen Big Picture vagy stratégia?

Ardó András: – Természetesen van, és a Nestlé számára ez kifejezetten fontos terület. A felelősségvállalás a fenntarthatóságért és a környezetért nálunk is fókuszban van. Hadd osszam meg veletek a Nestlé Net Zero akciótervét, amit a Nestlé a következő időszakra kidolgozott. Ez úgy fogalmazható meg röviden, hogy a Föld egyre növekvő népességét lássuk el olyan élelmiszerrel, amelyek kiegyensúlyozott étrendbe illeszthetőek, hogy ezzel megóvjuk a környezeti erőforrásokat a jövő generáció számára. Ez például egy olyan pont, hogy látható, hogy úgy állítsunk elő élelmiszert, hogy az környezettudatos legyen, hogy olyan forrásokból kerüljön felhasználásra, ami kevésbé terheli a környezetet, társadalmilag is abszolút elfogadott, és a jövő generációjának egészségét tartjuk szem előtt. Nagyon fontos vállalásunk, hogy 2050-re nettó 0-ra szeretnénk csökkenteni, és csökkenteni is fogjuk az üvegházhatású gázok kibocsátását a teljes értékláncunkon, úgyhogy a Nestlé ezen erősen dolgozik globálisan. Ahhoz, hogy a nettó 0-t és a fenntarthatóság témakörét érintsük, olyan vállalásaink vannak, amelyek nemcsak kiegyensúlyozzák a környezeti hatásokat, hanem hozzájárulnak a környezeti erőforrások, talaj, erdő vagy vízkészletek helyreállításához és megújításához. Ennek a stratégiának nagyon sok eleme nagyon részletesen ki van dolgozva. Vannak erre külön kollegák, akik ezzel foglalkoznak. A Nestlé folyamatosan törekszik arra, hogy a fenntarthatóság már szállítói oldalon is megjelenjen. Nyilván itt az értékláncról beszélünk, szóval ez egy nagyon soktényezős folyamat, sok szereplője van, de mi nagyon erősen képviseljük azokat az értékeket, amelyek a fenntarthatóságot szolgálják.

Hota-Falus Viktória: – És hogy egy magyar példával is kiegészítsem, ha már a Dolce Gusto márka képviseletében ülök itt, hogy a tavalyi évben elindult a Dolce Gusto kapszuláknak az újrahasznosítása, ez már egy meglévő termék, a fenntarthatóság közben vált egyre fontosabbá, úgyhogy meg kell oldani ezeknek a kapszuláknak is a visszaforgatását. Ahogy mi mondjuk, új életre keltjük ezeket a kapszulákat, hogy ne a kukában végezzék. Például így közösen a Media Markttal alakítottunk ki egy visszagyűjtési programot, és ezért újra felhasználásra kerülnek ezek a kapszulák, ami egy nagyszerű dolog, hogy tényleg nem a kukában végzi és ez egy egyszeri műanyag, hanem azt a kávéházi élményt, azt a minőséget adja, de mégiscsak lehet gyűjteni és újrahasznosítani. Ez a magyar példa kedvéért is, hogy nemcsak egy ilyen teljesen globális történet, hanem abszolút helyileg is vannak – és nem ez az egyetlen egyébként –fejlesztések.

Laczkó Gábor: – Egyébként mit láttok így a fenntarthatóság kapcsán, mennyire tudatosak az itthoni vásárlók akár más piacokhoz képest? Globálisabb piacokhoz, Európához, világhoz képest? Mennyire figyelünk erre, mennyire vagyunk tudatosak?

Hota-Falus Viktória: – Itt is van hova fejlődnünk más országokhoz képest, de a trend abszolút elindult, és főleg a fiatalabb generációnál különösen látszik. Ők már sokkal tudatosabban állnak minden szempontból a vásárláshoz, a fogyasztáshoz, a szelektív szemétgyűjtéshez. Azt gondolom, ez már alapelvárás, hogy minden márkának úgy kell gondolkoznia, hogy minél inkább fentarthatóan tudjon működni. Kifejezetten a kapszulás kávé fogyasztók nem a legkörnyezettudatosabb fogyasztóknak számítanak a világon. Ez adódik a termékből, az élvezeti érték és a kényelem picit magasabb ponton van. Ugyanakkor, amikor bejelentettük, hogy elindul, nagyon pozitív volt a fogadtatása. Örültek neki, hogy van lehetőség a kényelem és a magas minőség mellé behozni azt is, hogy ebből nem szemét lesz. Szépen, dinamikusan indult el a visszagyűjtés. Szeretnénk bővíteni ezt a jövőben, hogy minél kényelmesebb legyen maga a visszagyűjtés folyamata is, hiszen ez a célcsoport szereti a kényelmet, tehát tegyük nekik kényelmesebbé a visszagyűjtést is. Abszolút érezhető a növekvő igény ezzel kapcsolatban, bár van még hova fejlődni, de a nyitottság az nagyon megvan.

Ardó András: – Olyan szinten érzékelhető, hogy a termékinformációknak a jelentősége is egyre jobban növekszik. Ha a fogyasztó felmegy egy árösszehasonlító oldalra, már nemcsak az árat nézi meg és azt hasonlítja össze, hanem egyre tudatosabban figyeli a termék tartalmát, hogy hogyan készült, milyen erőforrások felhasználásával, mit tartalmaz, milyen hatással van az egészségre. Úgyhogy ez egy nagyon meghatározó tényező, olyannyira, hogy a piac abba az irányba mozdult el, hogy minél több olyan adatmezőt tudjunk biztosítani a fogyasztók számára, ami ezt a fajta tájékozódást lehetővé teszi. Például vannak olyan fogyasztók, akik mentes terméket tudnak fogyasztani, érzékenyek bizonyos összetevőkre, akkor ezek kereshetőek, filterezhetőek legyenek. Megvan-e az információ a terméken? Minél több információt adunk meg a termékről a fogyasztó sok esetben, még ha offline is vásárol, online azért tájékozódik, ezeknek utánanéz. A termékadatlapon ezeknek az infóknak ott kell lenni. Ez a fajta tudatos vásárlás egyre jobban tör előre, ez a magyar piacon is tapasztalható, és ez várhatólag mégjobban fog erősödni a továbbiakban.

Hota-Falus Viktória: – Egyébként itt nagy felelőssége van a gyártóknak, mert rengeteg a tévhit. Ezt korábbi kutatásokból látjuk. Aki tudatosnak gondolja magát fogyasztó, rengeteg tévhittel él. Olyan dolgokra figyel esetleg, aminek semmi jelentősége, de éppen nagyobb hype-ot kapott a történet. Ez nem az ő hibája, visszatérve erre az óriási információáradatra, ami körülöttünk van, nehéz kiszűrni belőle a megfelelőt. Azt gondolom, a gyártóknak nagyon nagy felelőssége van abban, hogy transzparensen kommunikáljanak és az edukációban, hiszen például egy ilyen élelmiszeripari vállalatnál, mint a mienk, őrületes tudás van, és az is nagyon fontos, hogy ebből a lehető legtöbbet átadjuk a fogyasztónak, hogy tényleg tudatosan tudjon választani és azokat a paramétereket figyelje, amik valóban fontosak.

Laczkó Gábor: – Engem az érdekelne még, hogy a Dolce Gusto kapcsán is akár, amikor egy e-commerce business stratégiát kialakít az ember, amikor felépít valamit, hogy kezdünk bele egy ilyenbe? Nyilván megvizsgáljuk a célokat, de hogy milyen lépésekből áll egy ilyen folyamat? Te hogy kezdesz bele mikor egy e-commerce stratégiát felépítesz? Nyilván ez egy olyan dolog, ami összetett, komplex, nagyon sok területről kell összeszedni bizonyos információkat, hogy ez aztán kész legyen. Ha most is ránézünk a Dolce Gusto felületére, itt látunk egy weboldalt, de valójában sokkal több van mögötte. Van programotok külön, vannak aktivitások külön. Az ember azt gondolja, hogy odamegy, rákattint, megvásárolja, idejön. De ez teljesen más. Erről mesélsz egy picit?

Hota-Falus Viktória: – Igazából semmi nagy trükk. Mint bármilyen más stratégiaalkotás, úgy indul. Az embernek van egy víziója, célkitűzése, és szépen felépíti az alatta lévő pilléreket, hogy hogyan tudja elérni ezt a víziót, hogyan tud eljutni oda, mennyi idő után, mire van ehhez szüksége, milyen erőforrásra, milyen technológiai háttérre, milyen emberre. Tehát hogy mint bármilyen stratégia esetén, ez ugyanolyan történet, jól kell kitűzni, hogy mit is várunk igazán ettől, mit szeretnénk, kinek szeretnénk, és ezt hogyan tudjuk megvalósítani. Ehhez a legfontosabb pilléreket fel kell építeni, és amikor megvan, akkor el lehet indulni vele. Aztán természetesen ötpercenként változik és alakul, ahogy az élet hozza. Semmi trükk, mint bármilyen más stratégia, úgy épül fel. Nagyon fontos az, hogy tudatosan induljon el, és tudjuk azt, hogy mit szeretnénk elérni vele, és mondjuk egy nagyobb stratégiába ez hogyan illeszkedik. Nagyon fontos, hogy nem lehetnek ellentmondások. Nekünk nagyon sok értékesítési partnerünk van, nem lehet az, hogy az egyik oldal a másik lehetőségeit rontja. Tehát itt nagyon 360 fokban kell gondolkozni, és nagyon tisztán kell látni, hogy mi a célunk az adott stratégiával. Mondhatjuk, hogy e-commerce, mondhatjuk, hogy digitális, mondhatjuk, hogy e-business, de ez mind-mind összefügg, és megvannak a pillérek közötti priorizációk is, hogy melyik a legfontosabb és melyik mit támogat.

Ardó András: – Erre csatlakoznék rá, mert nagyon fontos a kontextus, ahogy Viki is mondta. Fogyasztó szemszögéből vizsgálva, igazi adatcunamiról beszélünk. Olyan sok impulzus éri már a fogyasztót, főleg itt a Covid-érát követően, hogy egyre nagyobb ingerre van szükség ahhoz, hogy a fogyasztót érdemben el tudjuk érni. Nyilván ahogy lépnek be az új technológiák, ez a rutin részévé fog válni, egyre inkább beépül a napi fogyasztói szokások közé, még hogyha egyes fogyasztói csoportok számára új is. Az, ami egyes csoportoknak új, a másiknak lehet, hogy avitt. Nagyon nem mindegy, hogy milyen felületeken milyen irányba kommunikálunk, mi az, amivel fel tudjuk hívni a fogyasztók figyelmét. És maga a fogyasztói attitűd is milyen. Milyen célból használja ezt a területet? Csak azért megy fel, hogy havonta egyszer vásároljon és túl legyen rajta, vagy neki szüksége van az impulzusokra, hogy folyamatosan újdonságot, újat mutassunk. Hogy bármikor, amikor visszatér erre a felületre, neki kell, hogy lásson valami újat. Mind a kétféle végletnek meg kell felelni, és megtalálni azt a leghatékonyabb kommunikációs formát, amivel az üzenetet a fogyasztók számára el tudjuk juttatni, s amiben ez nem lesz már too much, hogy nem csömörlik meg, és nem mondja azt, hogy köszönöm szépen, ez túl lett tolva, és inkább máshol próbálkozik, hanem tényleg az, hogy meglegyenek a megfelelő impulzusok. Ez történhet egy megfelelő fotóval, már az, hogy szembesül a termékkel, mit lát a termékről, mennyire egyezik meg az a fizikai termékkel az, amit lát, milyen fajta ajánlatot kap, ez az ajánlat kapcsolódik-e valamihez, milyen előzmények vannak, milyen tapasztalati vannak a termékről, milyen információk állnak rendelkezésre, hol látja, közvetlen vagy közvetett forgalmazás? Annyi aspektusnak kell megfelelni, hogy ebben az adattengerben, ahol a fogyasztó egyre több impulzussal szembesül, meg kell találni azt a megfelelő irányt, amivel kommunikálunk felé.

Hota-Falus Viktória: – Ez egy véget nem érő test and learn egyébként. Az a jó a digitális térben, hogy az update testingre is lehetőség van. Tehát a boltban kiteszem a polcra, és azt tettem ki amit kitettem, mondjuk egy hírlevélstratégiában simán lehet, hogy a fele adatbázisomnak picit másképp küldöm ki ugyanazt, mint a másiknak, és megnézem melyik működik jobban. Lehetőségek tárháza, kísérletezni érdemes és kell, mert ebből tanulunk, és tényleg ötpercenként változik az igény, a felfogás. Sokan mondják, hogy nem jó a B terv, mert az A tervre kell fókuszálni. Szerintem ez a digitális térben nem így van. Itt akár B, C, D terv is lehet, és próbáljuk ki mindegyiket, mert megtehetjük, hogy kipróbáljuk, és nézzük meg, hogy melyik megy a legjobban, és holnap megint próbáljuk ki, mert holnap már más lesz igaz, mint ma.

Laczkó Gábor: – Lassan a beszélgetésünk vége felé közeledünk. Azt szeretném tőletek kérni, hogy pár gondolatot mondjatok arról, hogy az elkövetkezendő években mit gondoltok, mi lesz az a kihívás, amivel az online FMCG szektor találkozni fog? Ti mivel fogtok találkozni? Mire kell készülnünk, mi lesz a legnagyobb challenge?

Hota-Falus Viktória: – Szerintem az lesz nagyon nagy kihívás, hogy még nem minden alap, nekünk is meg fog hamarosan újulni az oldalunk, bőven van hova fejlődni. Elérünk arra a pontra, amikor mindenki rendelkezni fog gyakorlatilag ugyanazzal a technológiai háttérrel, azokkal a kiszállítási lehetőségekkel, azokkal az adatvezérelt, perszonalizált megoldásokkal. Ki kell majd találni valami újat, egyszerűen akkora a túlkínálat, és annyi inger éri a fogyasztót, hogy ebből kitűnni az az igazán nehéz. Amikről ma beszélgettünk, ez mindenki számára elérhető, és adottság, lehetőség. Ahogy telik az idő, egyre jobbak leszünk benne, és mindenki egyre jobb lesz benne. Az a kérdés, hogy mi lesz az a plusz, ami manapság az, hogy két órán belül kiszállítja, és ezt még viszonylag kevesen csinálják, de lehet, hogy pár hónap, pár év múlva már teljesen alap lesz, hogy mindig kitalálni azt a pluszt, amivel ki lehet tűnni. Ez különösen egy nagyvállalatnál nehéz, mert nagyok vagyunk és lassabbak. Így érdekes, hogy tudunk-e gyorsabbak lenni, fel tudjuk-e venni a versenyt innovációban a startupokkal, és hogy tudunk-e kitalálni mindig olyan pluszt, amivel az ingerküszöböket el lehet érni.

Ardó András: – Ez egy nagyon gyorsan változó piac, és nagyon sokszereplős. Itt nemcsak hazai szereplőkről beszélünk, hanem a globális szemlélet egyre inkább érvényesül. Átjárások vannak a piacok között, új szolgáltatások jelennek meg, új értékesítési formák jelennek meg. Emellett rentábilisan kell fenntartani az üzletmenetet, hatékonynak kell lenni, szükséges azt a hátteret biztosítani ahhoz, hogy elérjük a fogyasztót, hogy a fogyasztó azt kapja, amit szeretne, hogy akkor és abban az időpontban kapja, amikor ő szeretné, védve legyen, minden amit ő szeretne és ahogyan szeretné, úgy kerüljön kiszolgálásra. Nagyon soktényezős piac, ezt nem lehet megszokásból csinálni. Olyan gyorsan lüktet, olyan sok impulzus van, hogy aki csak a bevett megszokásokra, megérzésekre hagyatkozik, az egyszerűen lemarad. Itt nincs kényelmi helyzet, menni kell, és élen is kell járni. A Nestlé pont arra törekszik, hogy ennek a piacnak szintén egy meghatározó tényezője legyen. Nemcsak a piaccal együtt kell haladni, hanem a piacnak meg kell mutatni, milyen új megoldások, lehetőségek vannak, úgy, hogy ezzel egyrészt újat is tudjunk mutatni, edukálni is tudjunk, és a végén a fogyasztó elégedett legyen azzal, amit ő kapott.

Laczkó Gábor: – Ez szerintem egy remek zárszó, én nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok és tudtunk egy jót beszélgetni, azt hiszem remek rálátást kaptunk arra, hogy hogy is működtök, illetve mi a gondolatvilágotok. Köszönöm, hogy ilyen őszintén tudtunk beszélgetni, nyíltan tudtunk beszélgetni a témákról. Szeretném megköszönni a nézőinknek is, hogy itt voltak. Remélem, hogy fogunk tudni még, és lesz lehetőségünk hasonló körben, egy későbbi témában is beszélgetni. Köszönöm még egyszer, és szép délutánt kívánok mindenkinek!

Hota-Falus Viktória: – Köszönjük szépen mi is a lehetőséget, szép délutánt!

Ardó András: – Viszont kívánjuk mindenkinek, szép délutánt!

Laczkó Gábor: – Köszönöm, sziasztok!

Hota-Falus Viktória: – Sziasztok!

Ardó András: – Sziasztok!