Generációk és fogyasztói szokások változása a metaverzum kapujában

Feltöltve: 2022. március 03.

E-commerce Stratégia Trendek Marketing Generációk Szokások Sales Online

A pandémia kétségkívül évekkel gyorsította fel az e-commerce szektor és ökoszisztéma fejlődését, miközben az új technológiai platformok és újonnan felnövő generációk folyamatosan formálják a fogyasztói elvárásokat és szokásokat, kihívást és állandó megújulásra való képességet állítva az e-kereskedelemben dolgozó szakemberek elé. A metaverzum kapujában várjuk százmilliók bekapcsolódását a gazdaságba, de mit tudunk róluk és jövőről?

Sorozatunk ezen eseményén Pintér Róbert és Novák Ferenc segítségével azt vizsgáljuk meg, hogy miként alakultak át a fogyasztói attitűdök az elmúlt évek során és mire lehet számítani az újonnan felnövő generációk belépésével a piacra? Kik ők, mik az elvárásaik, és milyen hatással lesz a következő technológiai ugrás az attitűdökre?

A következő kérdésekkel biztosan foglalkozunk:

  • Hogyan alakította át a pandémia a fogyasztói szokásainkat?
  • Mik a főbb különbségek a pandémia előtti és mai vásárlói elvárások között?
  • Mik az e-vásárlók legfontosabb preferenciái?
  • Hogyan írható le a Z és az Alfa generáció?
  • Hogyan hat a generációs változás a piac működésére?
  • Milyen technológiai és stratégiai dependenciákkal kell számolniuk a kereskedőknek, ha lépést akarnak tartani az elvárásokkal?
  • Hogyan hat a technológiai fejlődés az egyes attitűdökre, mi várható a jövőben?
  • Hogy fog kinézni a kereskedelem 2030-ban, mire számítsunk 2040-re?
  • Hogyan fog integrálódni az e-kereskedelem és a kommunikáció a metaverzumba?

A részvétel díjmentes, de regisztrációhoz kötött!

 

Transcript

Laczkó Gábor: – Köszöntök itt mindenkit a mai délutánon. Generációk, fogyasztói szokások, ezeknek a változása. Itt vagyunk a metaverzum kapujában, NFT-ket lehet vásárolni, eladni. Hova fogunk tovább menni, mik a predikciók, hol tartunk most közel két év pandémiahelyzet után? Ezekről fogunk beszélgetni a mai délutánunkon. Én Laczkó Gábor vagyok, a Stylers/Braining Hub/Protechtor egyik alapítója, és szeretettel köszöntöm Novák Ferencet és Pintér Róbertet, akik itt lesznek velünk ezen a délutánon. Robi, Feri, röviden mutatkozzatok be, kérlek, meséljetek magatokról pár szóban. Feri, ha megkérlek, kezded?

Novák Ferenc: – Persze. Köszönöm az üdvözlést, meg örülök, hogy itt lehetek megint ezen az érdekes beszélgetésen. Én Novák Feri vagyok a Neo Interactive-től jöttem így most digitálisan, én a social, és az integrált kommunikációs csapatnak vagyok a vezetője, tehát alapvetően digitális szemlélettel, digitális adatokat és tudást felhasználva próbálok majd válaszolni itt az izgalmasnál izgalmasabb kérdésekre. A Neonál alapvetően jellemző ránk, hogy így figyeljük a trendeket, nézzük, hogy mik az adott előrejelzések, a következő 3-4-5 év meghatározó trendjei, úgyhogy pont ezekkel az érdekes témákkal készültünk erre a mai alkalomra, remélem, nagyon izgalmas beszélgetésnek nézünk elébe Robival és veletek.

Pintér Róbert: – Sziasztok, én Pintér Róbert vagyok, Robesz, ha valakinek nem áll rá a szája, mindenre hallgatok, még a Péterre is, mert időnként így szoktak hívni, gondolom a Pintérből valahogy így jön össze. Én információs társadalomkutatóként aposztrofálom magamat, az ezredforduló óta foglalkozom egyébként mindenfajta témákkal, amúgy szociológus vagyok és politológus, tehát kicsit cukrász ebben a dologban, inkább jövök a társadalmi részről és nem az informatikai részről. Jelenleg a Corvinus egyetemen vagyok adjunktus az infokommunikációs tanszéken, illetve előtte dolgoztam piackutató cégeknél, Ipsos, eNET, Reacty, azt megelőzően pedig a Műegyetemen egy kutatóintézetben. És hát én mindenfajta társadalmi dolgokat hozok, meg egy kis futurológiát általában ebbe a témába bele.

Laczkó Gábor: – Nagyon köszönöm a gyors bemutatkozásokat, csapjunk is bele a lecsóba, és ígérem, hogy itt most megkérdezem tőletek, amit gondolom az utóbbi időben számtalanszor megkaptatok, hogy mi történt, hogyan változtak a fogyasztói szokásaink az elmúlt két év alatt? Mi az, ami gyökeresen megváltozott? Mi az, amit úgy éreztek, hogy teljesen új irányt vett, amire nem számítottunk? Meséljetek picit, vágjunk bele a közepébe.

Novák Ferenc: – Igazából mondhatom én is, amit mi láttunk, vagy amit én láttam és tapasztaltam, amennyiben olyan közhelyeket muszáj elpuffogtatni itt az elején, hogy a digitalizáció mennyire felgyorsult a pandémiának köszönhetően. A digitalizáció és a digitális fizetés lehetőségének a felgyorsulása egy olyan hatása volt a pandémiának, ami nagyon hosszú távon velünk fog maradni. Ezáltal, hogy a pandémia úgy átalakította a vásárlási szokásainkat, hogy sokkal többet vásárolunk online, ezért nyilván itt sokkal nagyobb verseny van a fogyasztókért ugyanazon a piacon. Mindemellett megjelentek teljesen új vásárlói rétegek, amik azt gondolom, hosszú távon velünk maradnak. Az új vásárlói réteg alatt itt nem is feltétlenül azt a nagyon fiatal korosztályra gondolunk, hanem a szüleink korosztályára, az idősebb korosztályra, aki nemcsak a social médiában lett hirtelen aktív, és érkezett meg ezekre a felületekre, nyilván annak apropójából, hogy valamilyen szinten kapcsolatot kell tartani a családtagokkal, barátokkal, és nyilván a bevásárlás könnyítése végett is. Ennek a korosztálynak a megjelenése biztos, hogy nagy hatással volt a digitalizáció felgyorsítására, illetve a webáruházaknak, az online kereskedelemnek a működésére is. Rájuk is ugyanúgy kellett gondolni, mint akár a fiatalokra, a jelenleg meglévő rétegre. Ami ennek a versenynek a következménye volt, az szerintem két új dolog, hogy nagyon sokan vásárolnak egyszer egy helyen, vagyis nem biztos, hogy mindenki mindig ugyanazon a helyen fog vásárolni, tehát nagyon sok az egyalkalmas vásárló. Valamint az is, hogy a fogyasztói élmény nagyon előtérbe került, tehát hogy rengeteget vásárolunk online. Már nemcsak az a döntés, hogy hol kapom meg olcsóbban az adott terméket, hanem hogy milyen gyorsan hozzák házhoz, milyen körítéssel, milyen az utánkövetés. Ez a fogyasztói, vásárlói élmény kérdése, ez nagyon felerősödött. Úgy látom, hogy azért cégek, akik hiába voltak piacvezetők, szerintem nem kellően ugrották meg ezeket a dolgokat. Voltak új belépők, akik meg ennek köszönhetően, nyilván a Kiflit szokták nagyon ékes példának mondani, aki a vásárlói élményt egész magas fokra emelésével nagyon nagy szerepet tudott betölteni a piacon. Összességében ez mindenképpen egy trend, illetve amit még digitalizációs oldalról látok, az az adatvédelmi kérdésnek a fölerősödése. Korábban nem gondoltam volna, hogy ennyire aggódnak az emberek az adataikért, amit nyilván a digitalizáció, a vásárlások nagy száma felgyorsított. Azt gondolom, hogy most már sokkal nagyobb az elvárás a fogyasztóktól a webáruházak, az e-kereskedők felé a saját adataik biztonságával kapcsolatban, még annál is nagyobb, mint ami a törvényi szint. Egyfajta folyamatosan növekvő nyomás van, egészen olyan dolgoktól kezdve, hogy mikor jegyezzük meg a bankkártya adatokat, milyen biztonságos fizetési eszközök vannak, egészen odáig, hogy az egyéb ilyen elérhetőségeket, meg adatokat hogyan tárolják. Én ezt látom még egy ilyen nagy trendnek, ami a pandémia mellett az adatvédelemmel való összefüggést, aggódást mindenképpen növelte.

Pintér Róbert: – Én igazából szakaszokra bontanám, meg különböző szereplőkre, hogy mi történt itt a járvány berobbanása környékén, mint egyéni, mind vállalati szinten szerintem érdekes dolgok történtek meg nem történtek meg. Egyéni szinten azt gondolom, hogy az elején, amikor beütött a járvány, akkor mindenki attól parázott, hogy elkapja. Mi akkor csináltunk a Reacty Digitallal egy kutatást, és nem is feltétlenül az, hogy saját maga fertőződik meg, hanem hogy vétlenül megfertőzi azokat az idős hozzátartozóit, akik esetleg bele is halhatnak ebbe a betegségbe. Tehát volt egy ilyen félelem, s emiatt a félelem miatt indultak el sokan az érintésmentes gazdaság irányába. Ez azt jelenti, hogy elkezdtek olyan termékkategóriákból vásárolni online, ahonnan egyébként nem. Mi azt láttuk, olyan 20+ kategóriát mértünk a Reactyban összességében, tehát hogy lássátok, hogy nem 1800-ról van szó, hanem ilyen 20-as nagyságrendről. Abból 2-3-at vásároltak az emberek korábban, és ez fölment ilyen 6-7 kategóriára. Nőtt a gyakoriság, hogy milyen gyakran vásárolnak, nőtt a termékkategóriáknak a száma, a kosárérték meglepő módon csökkent, mert elkezdtek olyan kategóriákból is vásárolni, amik ilyen hétköznapi vásárláshoz kellettek. A gyakoriságnál azt láttuk, hogy a heti vásárlók száma 7 %-ról 14 %-ra nőtt, tehát megduplázódott, ami azt jelenti, hogy minden hatodik magyar online vásárló hetente kezdett vásárolni, tehát a nagybevásárlásainak egy részét azt online kezdte csinálni. Ez volt az eleje a járványnak. ez volt az, amikor kapacitásproblémákkal küszködött az összes nagy élelmiszerkiszállító cég, Tesco, Auchan, Kifli. Mindenki azon szenvedett, hogy akkor ez most átmeneti, bővítsek-e, ne bővítsek, vegyek-e föl futárt, kell-e másik gépjárműflottát elindítanom, hogyan fedhetem le országosan magát a kiszolgálási területet? Tehát ez volt az eleje, és ahogy a kormány elengedte itt a járványt, mert amikor először lezárták, volt 13 beteg Magyarországon. Ahhoz képest, hogy most az elmúlt egy napban a friss statisztikák szerint több mint 100 halottunk volt sajnos a koronavírusnak köszönhetően, és több mint 5000 fertőzött, tehát teljesen más számok vannak most. Amikor elindult a következő hullám, akkor átfordult az egész, és az emberek nem kevésbé paráztak attól, hogy megfertőződnek vagy a rokonaik, ismerőseik, idős ismerőseik megfertőződnek, hanem egyszerűen elkezdtek parázni attól, hogy elveszítik a munkájukat, vagy már el is veszítették. Elkezdtek igazából félrerakni, spórolni, tehát ott volt egy megszorítás, és ugye ekkor egy másfajta hatás volt erre a gazdaságra, hogy kicsit lassult, tompult ez az egész. Aztán tulajdonképpen a gazdaság beindításával ez berobbant vagy beindult, óriási számokat produkáltak. A Decathlon áruház például 8 órától 8:05 percig volt nyitva, 800 megrendelést vettek fel, és ezt a 800 megrendelést próbálták meg kiszolgálni, és iszonyatos növekedést értek el gyakorlatilag egyik pillanatról a másik pillanatra. Egyéni szinten azt gondolom, hogy ez volt az eleje, és az érintésmentes gazdaságból egyébként aztán nem lett semmi. Tavaly januárban megmértük a Reactyban, hogy visszatérnek-e az emberek a járvány után a vásárláshoz. Ugye tavaly januárban elég durván egy hullám végén ültünk, és azt gondoltuk, hogy nem jön több, legalábbis nem akkora, meg nem úgy. Akkor azt láttuk, hogy az emberek hatodával lehet osztogatni, hogy mondjuk egyhatoda mondta azt, hogy online only, tehát hogy ő már nem szeretne soha visszamenni a hagyományos vásárlásba, csak online szeretne vásárolni. Jellemzően a 18-29 évesek felülreprezentáltak voltak ebben, illetve a magasabb jövedelműek, tehát akikre igazából céloznak ezek a cégek. Viszont ennek a háromszorosa, 48 % mondta azt, hogy ő online és offline is szeretne vásárolni. Egy másik kutatásunk tavaly őszről, hogy picivel többen szeretnek offline vásárolni, mint online. Ennek a 16 %-nak kb. a duplája mondta azt, hogy ők, ha tehetik, soha többé nem vásárolnak online. Tehát egy kicsit szétcsapta a társaságot, és inkább az ilyen multichannel online és offline fele vitte el a fogyasztókat. Egy dolog, ami teljesen megváltozott, és szerintem nagyon jó, hogy megváltozott, már nagyon régóta vártuk meg lestük, az a fizetési szokásoknak az átalakulása. Tehát nagyjából egy 6-8 évvel ezelőtt jellemző volt, hogy inkább készpénzzel, inkább utánvéttel, ugye ennek megvannak a szürke gazdasági, meg egyéb okai, viszont akkor is volt már kb. egyharmada a fogyasztóknak, aki azt mondta, hogy ő csak online szeretne, készpénzmentesen vásárolni. Aztán ez egyharmad-egyharmad-egyharmad lett. Tehát egyharmad, aki csak készpénzzel, egyharmad, akinek mindegy, egyharmad, aki csak készpénzmentesen. Az utóbbi két évben a csak készpénzt preferáló fogyasztóknak az aránya hihetetlen mértékben megcsappant. Tehát itt van egy generáció-, vagy egy kultúraváltás, ami lement, és ugye ugyanúgy van szürke- meg feketegazdaság, csak egyszerűen az érintésmentesség miatt ezt muszáj volt megugrani. Ez szerintem az egyéni része a sztorinak. A céges részéről egy pár gondolatot. Mi csináljuk ezt a Digiméter kutatást, ami kis- és középvállalkozásoknak a digitális versenyképességét méri. Mértünk 2020-ban ősszel, a járvány előtt sajnos nem tudtuk megmérni, akkor találtuk ugyan ki, de nem tudtuk elindítani. Megmértük, hogy milyen kényszerdigitalizáción mentek át a cégek a digitális mindennapokban, digitális marketingben, pénzügyekben, biztonságban, egyebekben. Eléggé a béka feneke alatt van a magyar kkv-k digitális fejlettsége. Ami viszont meglepő, hogy amikor megmértük egy évvel később, akkor pont ugyanazon a szinten volt a fejlettség. Tehát, hogy volt egy ilyen kényszerdigitalizáció, nagyon gyorsan ugrottak a cégek egy nagyot, majd utána visszatértek bizonyos régi megoldásokhoz, ez egy átmeneti dolog volt, valahogy nem indult el a magyar kkv-szektor vagy a vállalkozások ebbe az irányba, és most már ott tartunk, visszautalva megint csak az egyénekre, hogy az egyének lekörözik a vállalkozásokat. Tehát hogyha megnézitek, hogy egy fogyasztó keres-e információt, hogyan keres információt egy termékről, szolgáltatásról? Fölmegy az internetre. Hogyan keresi a céget? Rákeres Google Térképen. Milyen informatikai eszközöket használ? Vásárol-e online marketing hatására? Igen. Megkérdezed ugyanezt a vállalkozásoktól, akkor azt látod, hogy nincs fönn a Google Térképen, tehát a Google Cégemet nem használja, hagyományos folyamatokat csinál, nem használ kollaboratív eszközöket, nem használ videochatet, nem chatel, nem alakul át. Egyszerűen olyan, mint amikor bemegy az ügyvezető vagy bemegy az alkalmazott a cégbe, mindent elhajít, minden tudás kiesik, és csinálja ugyanott, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt. Mintha semmit nem tanultunk volna ebből az egész koronavírusos helyzetből. És közben nyilván otthon a gyerek online tanult, és megy a szenvedés meg minden. Ezt a részét most nem mondanám, mert biznisz szempontjából talán kevésbé fontos.

Laczkó Gábor: – Nagyon sok témát érintettetek, de mondd még Feri akkor nyugodtan.

Novák Ferenc: – Csak annyi jutott eszembe még ezekről a megváltozott fogyasztói szokásokról, hogy tényleg a koronavírus kirobbanásának időszakában, hogy mi is mint ügynökség kettébontottuk, vagy kettészakadtak az ügyfeleink, hogy kik azok, akik olyan terméket kínálnak, amit amúgy kb. marketing nélkül vesznek az emberek. Akár a Dr. Oetkernek a sütési termékei, nyilván ott nem volt nagyon nagy szükség támogatásra, mert az emberek mentek maguktól is. Tulajdonképpen el lehet mondani, hogy 2020 márciusában a tízmillió szövetségi kapitány országából a tízmillió pék országa lettünk, hirtelen mennyi keresés volt az otthoni kenyérsütésre, az otthoni nyersanyagelőállításra, aztán nyilván ennek praktikus oka is volt, meg nyilván higiéniai oka is, hogy nyilván az a biztos, amit te otthon megtermelsz, abban tudod, hogy mi van. Ebben láttunk egy elmozdulást azért, hogy mennyien tértek át az otthoni kenyérsütésre, mennyien tértek át az otthoni egyszerűbb élelmiszerek előállítására. Ez tényleg alapjaiban befolyásolta a cégek online marketingjét, a viselkedését is, hogy ki az, aki azt sem tudta mit kommunikáljon. Akkor ilyen kommunikációstop volt, mert inkább nem szólok semmit, abból baj nem lehet. Ki az, aki az élére állt, ki az, aki leállította a marketinget, mert pont az volt a baja, hogy már a központi raktárak ürültek ki, és nem bírták a fogyasztói igényeket kielégíteni. Minden, ami az egészségmegőrzéssel, sütéssel kapcsolatos volt, gyakorlatilag kb. marketingre se volt szükség, minden ilyen kampány leállítódott, mert egyszerűen annyira mentek az emberek maguktól ebbe az irányba. Ez egy nagyon érdekes tendencia volt, ami így hirtelen bejött a képbe. Azért sok maradvány van, ami szintén a mai napig velünk maradt.

Laczkó Gábor: – Itt egyébként – nem tudom, ti hogy vagytok vele – nekem van pár olyan dolog, ami a saját kis világunkban szükséges. Gyümölcsök. Nekem muszáj megfognom a gyümölcsöt, el fogok menni sokszor a hipermarketbe, és meg fogom venni, és meg akarom tapogatni. De például ruhával kapcsolatban kb. 3-4 éve én úgy voltam vele, hogy ruhát online? Dehogy veszek ruhát online. Most úgy vagyok vele, hogy nem voltam azóta ruhaboltban, csak úgy van ruhám, nem fogok visszamenni. Ti egyébként visszamentek? Kíváncsi vagyok a privát véleményetekre, hogy egyáltalán ti jártatok a pandémia idején ruhaboltban?

Pintér Róbert: – Én voltam. Lehet, hogy meg fogtok kövezni, én nem nagyon szeretek online vásárolni. Bizonyos kategóriákat, bizonyos dolgokat kényelmesebb online megvásárolni, bizonyos dolgoknál fel sem merül bennem, hogy én azt tartósan online vásároljam. De én hasonló cipőben voltam mint te, és nem véletlenül a cipőt említem, mert azt el tudtam olyan szépen magyarázni 6-8 évvel ezelőtt mindenkinek, hogy soha az életben nem fogunk cipőt online vásárolni, ennél nagyobb hülyeséget nem is hallottam. Hiszen nem tudod felpróbálni, akkor rendelsz egy kisebb számot, meg egy nagyobb számot, meg ami majd pont jó lesz, visszaküldöd, ezt nem lehet egyszerűen rentábilisan csinálni. Ami rajtam van most cipő, ezt online rendeltem, mert olyan márka, aminél pontosan tudom mekkora a cipő, tudom, hogy kényelmes, megnéztem, megrendeltem, és nem kellett visszaküldeni, és egy darabot rendeltem belőle, és ilyen cipőből hármat vagy négyet vettem az elmúlt időben, cipőboltban magam miatt nem voltam. Emiatt azt gondolom, ez meg tud egyébként érdemben változni, de voltam amúgy ruhaboltban, hát ugye három gyermekes apukaként, ha nekem vennem kell valamit, akkor abból hármat vagy négyet kell egyből venni, úgyhogy a gyerekekkel jöttem-mentem. Megrendelhetem neki, de valószínűleg nem lesz jó. Tehát emiatt ezek a kategóriák kevésbé jönnek be. Élelmiszert nem szeretek online vásárolni, amikor a koronavírust elkaptam novemberben, akkor kipróbáltam a Kiflit, az Auchant és a Tescot, mind a hármat, szegény feleségem megküzdött vele, nem sikerült neki rendelni, én rendeltem. Aztán tartottunk is az egyik cégnek egy tréninget, ahol elmondtam a tapasztalataimat, tehát ez is inkább munka volt, semmint szórakozás vagy élvezet. Amúgy én imádok boltban vásárolni, tehát emiatt nem is kellene e-kereskedelem-, vagy online-kutatónak lennem, de szoktam rendszeresen online vásárolni. Sokan szerintem így vannak vele, hogy megtehették, hogy visszamennek, visszamentek, viszont ahogy nálad is, velünk maradnak, hogy bizonyos kategóriákat kipróbálunk, és a 3-4 kategóriából 7 kategória lesz, és megszokják és ottragadnak egy bizonyos ponton. Mondjuk, azért ez összefügg a vásárlóerővel, meg a szabadidő mértékével. Kínában 50 % fölött van a becslés szerint az online vásárlás, ez azért van, mert borzasztó offline vásárolni, nyűg az offline vásárlás, online pedig kényelmes, egyszerű, gyors és olcsó. Ha Magyarországon is egyszerű, kényelmes és gyors, és mindent meg tudnál vásárolni online, akkor valószínűleg sokkal magasabb lenne az arány, gyorsabban bővülne a dolog. Ha nagyon bunkók lennének a boltban az eladók, mint amilyen a szocializmus idején volt, akkor kellemetlen lenne vásárolni, nyüzsgő tömeg lenne, nem lennének termékek, nem tudnád azt a bizonyos almát megnézni, és szebbet hoznának ki, mint amit te meg tudsz magadnak venni, akkor azt gondolom azt az almát nem fognád meg a boltban, hanem megrendelnéd.

Laczkó Gábor: – Igen, ez így van valószínűleg.

Novák Ferenc: – Én egy picit ellentétesen éltem meg a dolgokat, nekem pont a pandémia ideje alatt született kislányom, és ugye mivel baba volt, eleve jobban vigyáztam. Nálam egyből átálltunk digitálisra, mindent próbáltunk, amit lehetett rendelni, nyilván óvatossági, meg praktikus okokból is. Én is azt vettem észre magamon – korábban maximum élelmiszert, meg elektronikai cikkeket rendeltem online –, hogy gyógyszertől kezdve mindent rendelek, minél jobban koncentrálva egy helyre, hogy heti egyszer jöjjön a futár, és akkor le van tudva a bevásárlás, nálam ez inkább megmaradt. Az a típusú vásárló voltam, hogy kétnaponta elmentem frissért a boltba, hetente egyszer egy plázába, bevásárlóközpontba, ahol minden egyebet megvettem. Ez most annyira átalakult, hogy gyakorlatilag mindent teljesen csak a neten. Nyilván azzal a kényelemmel, azzal a nyűggel sok esetben, hogy rendelsz ruhákat, aminek a felét vissza kell küldeni, mert az egyiknél az M-es ilyen, a másiknál olyan. Szóval ezek mindig benne vannak. De úgy vagyok vele, hogy amiről tudom, hogy offline-ban mi a méretem vagy ismerem a terméket, akkor azt sokkal magabiztosabban veszem meg utána már másodjára is online. Én is így voltam márciusban, amikor bejött ez a pandémia, hogy én is ahol lehetett – nem feltétlen tesztelési szándékkal – én is az Auchant, Tescot, Kiflit, én is pont ezt a hármat próbáltam ki, és aztán gyakorlatilag az nyert, aki hamarabbi szállítási idővel tudott kihozni dolgokat. Sok esetben ilyen szempontból megváltoztatta a preferenciámat, hogy sokszor nem az árat nézte az ember, hanem a kényelmet vagy a gyorsaságot, hogy egy helyről tudjak megrendelni mindent, a babának a zoknijától kezdve az ásványvízen át, ezek nagyon fontos szempontok voltak, vagy akár még a gyógyszert is, pont a Kifli az egy ilyen volt, ahol meg lehetett mindent egyszerre rendelni. Nekem ez így a mai napig megmaradt, azóta még egy kislányom született, úgyhogy nálam ez az óvatossági vonal továbbra is megmaradt. Nyilván ez is ráerősített erre, hogy teljesen átálltam a digitális vásárlásra, és átálltam a heti egy bevásárlásra, szóval ez megint érdekes dolog, hogy mennyire rajtunk maradt. Amit még észrevettem magamon, hogy sokkal kevésbé lettem márkahű. Amíg korábban csak ilyet vettem, csak olyat vettem bizonyos termékekből, most sokkal jobban kinyílt, hogy kipróbálom ezt is, kipróbálom azt is, mert legrosszabb esetben visszaküldöm, nyilván ha nem élelmiszerről van szó, hanem másról. Én is éreztem magamon azt a trendet is, hogy sok helyről rendeltem csak egyszer, megnéztem hol a legolcsóbb, melyik a megbízhatóbb bolt, vélemények. Ez is érdekes, hogy mennyire rámentünk a véleményekre, ami korábban is megvolt, de hogy mennyire erre támaszkodtunk most az online próbálkozások során vagy az online kutatások során. Rengeteg hely van, ahonnan egyszer rendeltem, és azóta nem is feltétlen hallok felőlük. Ez érdekes, hogy nekem ez így alapjaiban megváltoztatta a szokásaimat.

Laczkó Gábor: – Emlegettétek a Kiflit. Ezen én sokat filóztam korábban, aztán beszélgettünk egy korábbi előadónkkal itt a Protechtoron Póka Viktorral, ő egyébként a Tesconál dolgozik. Miért ilyen sikeres a Kifli? Miért hallunk ennyit róluk, mikor ott vannak a nagy multik is, Tesco, Auchan, tényleg akik árukészletben, kínálatban le tudnák őket körözni, s akkor vele beszélgettük azt, hogy nem mindegy, hogy honnan indulsz. Tehát, hogy te egy technológiai cégből indulsz ki és onnan tanulod meg a kereskedést, vagy egy kereskedésből tanulod meg a technológiát? Én azt gondolom, mint inkább technológiai jellegű ember, hogy az a nehezebbik. Teljesen külön faj a technológia, meg azt adaptálni, mert felépíteni egy nagy fejlesztőcsapatot, aki elkezdi kidobni magából a technológiát, meg az újításokat, az sokkal lassabb folyamat tud lenni, mint akár a kereskedést felvenni, mert arra talán kicsit könnyebben rááll az ember. Ebből a szempontból nektek mi a meglátásotok?

Pintér Róbert: – Abszolút egyetértek veled, szerintem a Kifli egy technológiai cég, ami történetesen kiflit árul. Tehát árulhatnának egyébként mást is. Van egy érdekes megnyilatkozás, a KÜRT Akadémián csináljuk az e-kereskedelmi képzést, most megy a második etap, Ocskay László az egyik gründolója, és akkor ő rakott az egyik diájára rá egy idézetet, nagyon pozitívan nyilatkozott a Kiflinek az ügyvezetője, hogy hát tökre örül, hogy szeretik a szolgáltatást. Tehát ez egy szolgáltatás. Ők technológiai cég, nyújtanak egy szolgáltatást és ez most pont úgy alakult, hogy FMCG-ben értékesítenek terméket. Ez most annyira nem jó hír egyébként a Tesconak, az Auchannak, a Sparnak meg a többieknek, bár szerintem egy erős versenytársat kapni, az mindig egy nagy motiváció. Amikor én dolgoztam piackutató cégnél és volt erős versenytársunk, annyira nem örültem neki, azért ez elég nagy probléma tud lenni az embernek, de egyébként közép- meg hosszútávon nagyon összekapja magát az ember és nagyon odafigyel rá, nagyon ösztökél arra, hogy jobban csináljuk ezt a dolgot. Ebből a szempontból ez szerintem fontos, meg hát nem tudom kanyarodunk-e arra, de a Kifli az egy cseh hátterű cég, azért Magyarországon, ahogy említettem, itt a kkv-knál a Digiméterrel eléggé el vagyunk maradva mentalitásban, gondolkodásban, digitalizáltságban, egyebek. Bármelyik piacon kaphat valaki a derült égből egy cseh versenytársat, akik egy háromszor akkora piacon tevékenykednek mint mi, óriási versennyel, egyszerűen megtanulják ott, hogy hogy kell ezt jól csinálni. Méretgazdaságosság szempontjából is egyszerűbb, mert több országban vannak jelen. Nekik sem könnyű egyébként. Tehát nem azt mondom, hogy minden cseh szereplő az sikeres lesz és lenyomja a hazai nagyokat, elég nagy fejreállások vannak, csak talán kevésbé látjuk őket. Ez mindenféleképpen egy technológiai megközelítés. A multichannel irányba elmenő kereskedők szerintem most látják be, hogy értenek ugyan a kereskedéshez, de az online az nem feltétlenül az, amit csak azzal a hagyományos mentalitással vagy logikával lehet sikeresen csinálni.

Novák Ferenc: – Bocsánat, hogy átveszem a moderátori szerepet egy kérdésre, de érdekelne a Robesz véleménye arról is, hogy mennyire van benne a Kifli életútjában, hogy offline-ban terjeszkedjenek? Mert hallottam már az ügyvezetői nyilatkozatokat, hogy nincs kizárva hosszútávon az, hogy fizikai boltjuk legyen. Szerinted akkor is tudnának ilyen sikeresek maradni, mint így kvázi online térben?

Pintér Róbert: – Hát, amit én hallottam a Kifliről, hogy beledöglenek a növekedésbe, tehát nem véletlenül fogyasztottak el négy ügyvezetőt, minden alá van rendelve a növekedésnek. Ha a növekedéshez kell, hogy offline boltjuk legyen, akkor szerintem rövidtávon lesz, ha nem, akkor szerintem ez egy közép- vagy egy hosszútávú terv tud lenni. Ahhoz kell szerintem a hagyományos bolt, hogy az átvételhez vagy a logisztikához, vagy egyéb dolgokhoz neked előnyt jelent, ha az van. Ebben tudnak talán a többiek, a hagyományos kereskedők erősíteni, hogy nekik van bolthálózatuk, meg nagyobb kínálatuk van, meg ott vannak már a fejekben, és még pár dolog. Lehetne építeni ott is erre a dologra. Ahogy láttuk egyébként – most keverjünk ide más márkákat – az Edigitalnak vannak boltjai, az eMAGnak is vannak valamilyen mértékben boltjai, de nem véletlenül nem boltokat nyitnak most, hanem telepöttyözik az országot csomagautomatákkal. Amúgy egyébként a 2022-es év erről fog szólni, hogy jön az AlzaBox, jön a Packetának a hálózata, a Foxpost ezerrel bővít, jönnek az easyboxok, mindenhol csomagautomaták lesznek, és egy csomó mindent át fogunk tudni ebben a dologban venni. Én inkább ezt látom erősítésnek és nem feltétlenül a boltnyitást, legalábbis most így rövidtávon.

Laczkó Gábor: – Kicsit áttérve erről a virágról, mit akar a nép? Mit akar a digitális vásárló manapság? Mikről lehet őket felismerni, mik a jellemzőik? Meséltek erről, hogy mit láttok itt a piacon?

Novák Ferenc: – Talán már mondtam is erre utalásokat, amit mi látunk és mindenképpen egy fontos tendencia, ez az adatbiztonsági kérdés. Mit akar a nép, ugye, hogy legyen az adat biztonságban, és csak arra használják, amihez jóváhagyást adott.

Laczkó Gábor: – Ez tényleg akkora issue egyébként?

Novák Ferenc: – Szerintem folyamatosan növekvő issue, meg tud jelenni. Érdekes, hogy a Facebookos adatainkkal mennyire másképp bánunk, mint mondjuk a bankkártya adatainkkal. Nem véletlen, hogy talán Ausztráliában volt tavaly év elején, hogy a WhatsApp bejelentette, hogy akkor mostantól átadja egy az egyben az adatokat a Facebooknak, és hogy mennyien elhagyták emiatt a WhatsAppot. Tehát biztos, hogy az emberekben benne van az igény, hogy a saját adatai biztonságban legyenek. Ebben azért még nem állunk annyira rosszul, meg nyilván a GDPR óta azért ez elég kockázatos játék büntetés szempontjából, hogyha valaki nem tesz ennek eleget, de szerintem ennél nagyobb igény van a fogyasztókban az adataik biztonsága felé, mint maga a törvényi szint. Ezt én mindenképpen egy preferenciának látom. A másik szerintem a vásárlói élmény, amit nyilván offline is megkapsz, de online is ugyanúgy megjelenik, hogy legyen egy nagyon szép user journey, ne akadj el, mennyire bosszantó tud lenni, mennyivel többet rendelünk, amikor vissza kell lépni, nem fogadja el a bankkártya adatait, nem kapunk visszaigazoló emailt, külön kell utalni, ez a felhasználói élmény, meg a vásárlói élmény, egészen a kézbesítésig. A kézbesítés is meghatározó, tehát ha 4 napot késik a csomagszolgálat jóvoltából az áru, akkor kire vagy mérges? Ugyanúgy rájuk is, meg akitől vetted is. Ami még elvárás, az egyre nagyobb perszonalizáció, ami már nem áll meg annál, hogy kedves legyél, itt a visszaigazoló email, hanem tényleg az attitűdjeid alapján kapjál EDM-eket, adott esetben ajánlatokat, kedvezményeket, termékeket. Már bőven a termék perszonalizációjáról is beszélünk sok esetben, úgyhogy szerintem ezek így most már nagyon meghatározó tényezők, és nyilván a verseny növekedése az áraknak nagyon jót tesz, szélesíti a palettát. Valamilyen szinten csapda is, meg egy lehetőség is, de szerintem, aki ezt a 3-4 területet jól csinálja, az egész jó alapokon van. Én ezeket látom ilyen érdekesebb preferenciaváltozásnak vagy trendnek.

Pintér Róbert: – Én azt szoktam erre mondani, hogy általában nehéz egyébként egyfajta, vagy egy típusú fogyasztóról beszélni, szerintem inkább érdemes mindenkinek a saját célcsoportját szegmentálni, tehát ilyen képzeletbeli karaktereket legyártani magának, amik így tipikusak, és abban gondolkodni. Emiatt van egyébként az, hogyha a webáruházakat megnézzük, a logisztikai, tehát a kiszállítási, meg a fizetési módokat, akkor általában egy cég többfajta típusú dolgot kínál, és ezzel tudja leginkább lefedni a saját fogyasztóit. Hagyományos kereskedelemben felraksz a polcra egy Coca-Colát, különböző ízekben, tudod, hogy melyik mennyire fogy, és azt a kombinációt próbálod megkeresni, amivel egyrészt annyi folyómétert lefoglalsz, hogy a konkurenciának kisebb legyen a helye, de ugyanakkor a lehető legjobb ízkeveréket adod arra, hogy a fogyasztóidnak a lehető legnagyobb részét ki tudd szolgálni. Fagylaltban ugyanez, hogy akkor hogyan csomagolják össze a háromízű fagylaltot, melyik három ízt rakják össze. Nem véletlenül nem látsz benne bizonyos ízeket, mert azokat lehet, hogy nagyon sokan szeretik, de ha megosztó, akkor nem érdemes belerakni egy ilyen ízkavalkádba. Szerintem ugyanez van a kereskedőknél is, hogy azt kell tudniuk kitalálni, hogy a saját fogyasztóik nagy részénél mi az a 3-4 megoldás, amivel hatékonyan még ki lehet szolgálni. Itt van például a BIG FISH Payment Gateway szolgáltatása, több mint 30 féle szolgáltatót be tudnak neked kötni, de neked 3-4-gyel kellene tudnod, mert hát mindegyiket támogatni kell, meg üzemeltetni kell, meg egyebek, és ez mindenféleképpen macera. Ugyanez van a logisztikában is, hogy 3-4 megoldással, és hogyha ezt nézzük, akkor kiszállításban az emberek általában a házhozszállítást kedvelik, több mint 80 %-ban mondják azt, hogy házhozszállítással kérik. Ez pláne a járvány idején, amikor az emberek egy része otthonról dolgozott. Persze ez is mítosz, hogy mindenki otthonról dolgozik, valójában ez a mi torzításunk, mert ilyenfajta munkát végzünk. Egyébként az emberek 20-25 %-a végzett olyan munkát a Reacty kutatása alapján, hogy képes lehetett volna otthonról dolgozni, ha hagyták volna, mert a kkv-knak egy jó része nem hisz a távmunkában, nem véletlenül. De ugyanakkor határidők, meg feladatok vannak, tehát alapvetően azért lehet ellenőrizni a kollégákat otthon is, illetve nem tudod ellenőrizni bent a munkahelyen sem, hogy elvégzi-e a munkáját, vagy sem. Tehát a kiszállításban emiatt többfajta opcióval érdemes számolni. A házhozszállítás nagyon fontos. A bolti átvétel is fontos. Van egy érdekes történet, ami szerintem egy kulturális sajátosság, ami részben a magyarokra, részben a kelet-európaiakra jellemző, hogy nem szeretünk fizetni a kiszállításért. Ha azt kérdezném a fogyasztótól, hogy szerinted az, hogy kiszállítják neked a terméket, az egy szolgáltatás, amiért fizetni kell, akkor azt mondja, hogy igen. 80 % ezt elfogadja, de amikor ki kell fizetni egy átlagos 15.000 forint kosárértékű termékportfólióra az 1500 forint díjat, akkor azt mondja, hogy nehogy már 10 %-át kifizessem erre. Elmegyek érte, megoldom, átveszem csomagautomatában, úgy csak 500 forintba kerül. Ez még azoknál is így működik, akik tudják, hogy az ember nem szívesen ad ki erre. Miért? Mert nem árazod be a saját idődet, nem árazod be a saját eszközeidnek a használatát benzinben, amortizációban, egyebekben. Lehet, hogy nem vagy pénzednél, de a pszichológiája az megvan, na, megint jól megcsináltam, nem adtam oda nekik ezt a pénzt, pedig elkérték volna. Emiatt nagyon nehéz a magyar embert rávenni arra, hogy kifizesse azoknak a termékeknek a kiszállítását, amennyibe egyébként kerül. Lásd DIY-szektor, kanapétól kezdve egy csomó minden, és akkor töredékét fizeti ki a tényleges díjnak, és még úgy is sziszeg a fogyasztó, hogy miért kerül ez 4-5000 forintba, hogy kihoztak neki egy 100 kilós kanapét. Azért, mert ennyibe kerül. Ez a kiszállításos része, tehát van alapvetően a személyes átvétel, leginkább házhozszállítás, illetve bizonyos szempontból a csomagpont. A fizetésnél meg nagyon sok minden változott, erre mondtam korábban, hogy az érintésmentes, futárnál való akár bankkártyával fizetés ez bejött. Van egy érdekes trend, ez nemcsak Magyarországon igaz, a CB Insights, ez egy amerikai hátterű befektetési tanácsadással, riportokkal foglalkozó cég, mindenkinek erősen ajánlom, hogy a hírlevelére iratkozzon föl, naponta jön ugyan, kicsit kín minden nap elolvasni, de hogy nagyon izgi dolgok vannak benne. Nekik van egy unikornis listájuk, az unikornisok azok a cégek, amik egymilliárd dollárnál többet érnek, és még nincsenek tőzsdén, tehát magánkézben vannak. Ezekre fogadtak a befektetési társaságok gyakorlatilag. Több mint 900 ilyen unikornis volt tavaly ősszel, és hogyha megnézzük, hogy melyik kategóriában van a legtöbb, akkor azt látjuk, hogy a fintech van az első helyen, és a top 3-ban benne van még az e-commerce. Tehát az, hogy hogyan fizetünk, hogyan fogunk fizetni, iszonyatos mértékben fog még mindig változni az elkövetkező 5-10 évben. Biztos nem mindegyik cég lesz sikeres ezek közül, még akkor sem, hogyha ezek már eléggé érett szakaszban vannak a sima startupokhoz képest, de ez így jön, változik. Ilyen például a quick commerce. Tehát nagyon sok cég húzott be pénzeket, ilyen e-commerce startupok, akik vagy gyors kiszállítást végeznek, vagy ehhez kapcsolódó iparághoz tartoznak. Emiatt a mit akar a fogyasztó a végén picit átfordul abba, hogy mit érhet el a fogyasztó, vagy mit akarhat a fogyasztó. Nemcsak ilyen pull jellegű történet van, hanem push is, hogy mit adok neki. Állítólag Berlinben vannak furgonjaik cégeknek, a leggyakrabban megrendelt termékeket furgonból szolgálják ki, ez megint csak egy ilyen sztori, nem tudom igaz-e, ha valaki le tudja nekem csekkolni, akkor köszönöm, én is csak így hallottam és terjesztem. Ilyen városi legenda, hogy csináltak olyan kísérletet, hogy rendeltek egy gofrisütőt, meg a hozzávalókat, és hamarabb megcsinálták otthon a gofrit, mint amikor megrendelték melegételként valamelyik étteremből. Merthogy a leggyakrabban rendelt termékeket a legsűrűbben lakott negyedekben vagy városokban egyszerűen el lehet érni már ilyen módon, ami szerintem egy őrület amúgy, és akkor kérdés, hogy a fogyasztóknak egy része ezt akarja-e vagy sem. A magyar fogyasztó mit akar? Ő csak annyit akar, hogy amikorra mondják, akkor legyen ott. Tehát hogy nem quick commerce-t akar, vagy napon belüli kiszállítást akar feltétlenül, hanem az ígéretet szeretné, ha betartanák. Ez nem az én gondolatom, ez a Várkonyi Balázsé, tőle loptam, tehát hogy nem feltétlenül a napon belüli kiszállítás fog Magyarországra jönni, vagy az fog nyerni, aki ezt először bevezetni, hanem aki ezt jól csinálja. És ez meg már az ügyfélélmény, amit az előbb említettünk.

Laczkó Gábor: – Ugye mondtad Robi itt a szegmentációt, hogyha tudjuk, hogy ki a felhasználónk, vásárlónk. Egyébként van erre valami stat vagy infó, hogy mennyire tudják magyar boltok, e-commerce kereskedelmi vállalataink, hogy kik a felhasználóik, mennyire tudatosan alkotnak mondjuk perszónákat?

Pintér Róbert: – Ez egy nagyon jó kérdés. A GVH-nak csináltunk egy kutatást tavaly az adatvagyonról, az volt a hipotézisünk, hát nyilván GVH, és ilyen gazdasági versenyt korlátozó dolgokat próbálnak kiszimatolni, aztán meg jól megbüntetni azt, aki rosszul csinálja, vagy jó példát mutatni. Nagyon pozitívan csalódtam a szakmai kapcsolat mélységében, komolyságában, egyebekben a GVH-ban, kívülről durvábbnak tűnnek, mint amilyenek egyébként. Nyilván akit megbüntettek, annak kevésbé izgalmas. De hogy tudják-e a fogyasztókról a kereskedők, hogy kik ők, vagy hogyan működnek. Leszámítva az egészen nagy cégeket, csináltunk egy csomó interjút, webáruházas kvantitatív kutatást. Többszáz webáruházat megkérdeztünk fogyasztók körében, csoportos beszélgetést. Ezer fős mintában csináltunk egy kérdőíves kutatást, átvittük őket egy platformra, ahol mutattunk nekik hosszú, rövid adatvédelmi nyilatkozatokat, hogy mit hogyan fogadnak el. Szóval tényleg elég cizellált volt. Sőt még ilyen mistery shoppingot is csináltunk, tehát ilyen próbavásárlásokat, hogy milyen adatot hogy perszonalizálnak, meg egyebek. Azt láttuk, hogy az átlag magyar webáruházas, aki ilyen kicsi kis webáruházzal rendelkezik, az örül neki, hogyha valahonnan ellopott egy adatvédelmi nyilatkozatot, felrakta az oldalára, és eddig terjed az adatvagyon-építés meg a tudatosság. Tehát nem feltétlenül tudja, hogy ki a fogyasztója, nem is feltétlenül érti, hogy miért lenne fontos neki az adatvagyonnal gazdálkodni, mert nyilván a visszatérő vásárló miatt ne kelljen, amit említettél az elején, egyre drágább konverziókat megvásárolni, ugyanazoknál a platformoknál építsünk saját adatbázist, és mi aktivizáljuk őket. Leszámítva az egészen nagy szereplőket, most nem akarok neveket mondani, de mondjuk top 10, top 20 kereskedőt lehetne Magyarországon mondani, tulajdonképpen nincs tudatos gondolkodás. Vagy ha valakinél mégis van, akkor meg azt látjuk, hogy ő gyorsabban növekszik, mint a többiek. Amúgy meg az eszközök rendelkezésre állnak, ezt meg lehet vásárolni a piacról, a piackutatástól kezdve a BI meg egyéb megoldásokig, és meg lehet saját cégen belül is termelni, akár alvállalkoztatva, tehát outsourcingban, akár cégen belül. Én azt gondolom, ha e-kereskedelemről van szó, egy pici cégnél gyakorlatilag egy ember 10-15 féle dolgot kellene, hogy jól csináljon. A csomagolástól kezdve a marketingen át, a könyveléstől a webáruház üzemeltetésen, kitaláláson, stratégiai tervezésen és mindenen át, ez egy nagyon nehéz szakma, ezért szerintem nem igazán jut rá idő feltétlenül, hogy pontosan tudják, még ha lehetne is, hogy akkor kik is az én vevőim.

Laczkó Gábor: – Feri?

Novák Ferenc: – Nekem annyi a hozzáfűznivalóm, hogy a perszonalizációnak is vannak mértékei nyilvánvalóan, meg az, hogy azon belül milyen jellemzőket vizsgálunk, és én ebben látok igazából egyfajta eltolódást vagy változást, hogy korábban ugye mondtátok, hogy rajzoljunk föl egy perszónát, ez biztos úgy kezdődött, hogy 24, 46, A, B státusz vagy bármi, és utána jöttek mondjuk a viselkedésbeli jellemzők. Most szerintem ez nagyon megfordult, azt lehetne mondani, hogy a kor, a nem az nem számít. Itt a Netflixnek van egy nagyon jó példája, hogy ő már nem foglalkozik azzal, hogy amúgy te hány éves vagy, férfi vagy-e vagy nő, őt az érdekli, hogy mik a böngészési előzményeid, milyen filmeket fogyasztasz. Tehát az ilyen szempontú viselkedés, és az ilyen szempontú perszóna felrajzolása a jövőben inkább ebbe az irányba megy el. Tehát egy 20 évesnek is lehetnek hátproblémái, egy 50 évesnek is. Szóval szerintem ettől a gondolkodástól való elszakadás folyamatosan változik, illetve folyamatosan tolódik majd el ebbe a hangsúlyba a következő években. Kezdünk ezektől a nagyon klasszikus perszóna rajzoktól eltérni és sokkal inkább attitűdök irányába fölrajzolni ezeket a célcsoportokat.

Pintér Róbert: – Pláne ezért szomorú, hogy adatvezérelt világban élünk, megvannak az adatok, és a magyar webáruházak többsége még az első szintre sem jutott el, amikor nem, kor, régió és egyebek alapján csinál régi klasszikus piackutatásból ismert 50 éve meglévő módszertan mentén valamit. És ez a behaviour, meg attitűd, meg kognitív dolgokig el se jut, amik a legmodernebb viselkedésalapú és egyéb dolgok, amikkel meghackelték gyakorlatilag a választást. Ez az Ocean modell, személyiségprofil rajzolás, meg egyebek, pedig ehhez is ott vannak az adatok. És akkor így versenyez egy pici cég valakivel. Középkor és újkor. Lovaskocsi az űrhajóval vagy repülővel. Nem egyenlőek a viszonyok. Értem a GVH-t egyébként, hogy miért érdeklődik a téma iránt, van benne azért ráció.

Laczkó Gábor: – Meg ha belegondoltok, mondjuk egy nagy marketplace milyen brutális előnyben van, mennyivel több infót tud valaki. Most nem Amazonnal akarok példázódni, de ott van a rengeteg rendszer, a központban összefut az SSO által, hogy ki milyen típusú árut, tartalmat, könyvet, bármit fogyaszt, és mennyivel több infójuk van róla, mint mondjuk egy mezei webshop üzemeltetőnek. Egyébként Feri, amit mondtál, itt a perszonalizáció kapcsán, hogy mennyire fontos a perszonalizáció. Pont tegnap volt egy Protechtor eseményünk, ahol AI alapú kontent videógenerálás volt a téma, konkrétan teljesen testreszabva simán lehet úgy videót indítani, hogy megszólít téged az adott videó, neked fog beszélni, neked fogja mondani az adott ajánlatot. Nem egy newsletter van előtted, hanem egy rövid videót kapsz, amivel téged szólítanak meg. Ez csak ilyen short intermezzo.

Novák Ferenc: – Szerintem ez egy nagyobb témát is megér, merthogy tényleg ilyen jövőbeli technológiai irányokról beszélünk, pont egy ilyen irány az AI, amivel foglalkozni kell, meg az AI alapú perszonalizáció. Most már tényleg bőven túl vagyunk a kedves XY-on. Emellett, amit te mondtál, ilyen személyre szabott tartalmak mellett olyanok is bejönnek most már, hogy böngészési előzményeid alapján dinamikusan összeállított landing oldal például, és akkor azokat a termékeket, kapcsolódó termékeket tesszük oda, amiket látni akarsz. Ami ugyanilyen AI alapú, a chatbotok kérdése. Volt felfutása, nyilván nem mindegy milyen platformon vannak, de például azoknak az integrációja abba az elvárásba, hogy a felhasználó gyorsan kapjon választ, megtalálja a terméket, kérdezzen. Ilyen szempontból a nem betanított chatbotok, hanem az AI-val rendelkező chatbotok megjelenése azért még húzhat hasznot a kereskedők számára a következő években.

Pintér Róbert: – Azért annyit hadd mondjak el a kereskedők védelmében, beszélgettünk egyszer egy ilyen milliárd forint forgalmú kereskedővel, akik szintén ebben a kutatásban is benne voltak, hogy azért – azt hiszem volt egy tizenvalahányezres adatbázisuk – van egy méretgazdaságossági határ, bizonyos szint alatt még hírlevélben sem éri meg a szegmentációt megcsinálni. Mert az az egy-két alkalmazott, akit el tud tartani a cég, és tud e-kereskedelemmel foglalkozni, az tud több értéket termelni más területen, mint amikor perszonalizálja mondjuk a hírlevelet, még ha ez félig-meddig automatizált is. Ez szerintem hozzá tartozik a teljes képhez, hogy pici azért a magyar piac. Vagy inkább azt mondanám, hogy olyan magasan van az üvegplafon, hogy alulról még amikor kezded, nem látszik, de amikor már eljutsz a közepére, akkor meg nem tudod magad ezen a piacon csak úgy kifutni, hogy egy csomó mindent megérje azon a szinten csinálni, ahogy egyébként már lehetne. Szerintem ez részben ez van ezekkel a videós megoldásokkal is, hogy nekünk még a hírlevél se megy szerintem jól, hol van még a videó.

Novák Ferenc: – Egyébként szerintem ez alapszintű perszonalizáció sok esetben, és nem a névről beszélek, hanem arról, hogy kutyád van vagy cicád, s ennek megfelelően kapsz tartalmakat. Még ez is sok esetben azért nem azt mondom, hogy döcög, de kontraproduktív is lehet, ha például te kutyásként cicás termékeket ajánlasz, és vice versa. Jó példa, hogy egy fogyasztói vagy termékciklust nem vesznek figyelembe, ha neked egy egyéves gyereked van, és valahol megadtad az adataidat, akkor három év múlva ne kapjál már pelenka ajánlatokat. Oké, az adott pillanatban megvolt, de nem követik le, hogy neked most bili ajánlatokat kéne kapnod, vagy gyerekjáték ajánlatokat.

Pintér Róbert: – Ennek a GVH-s kutatásnak a csoportos kérdezésnek az volt az egyik eredménye, hogy a fogyasztók nem értik, hogy annyi mindent megadtam magamról, és akkor nem tudnak nekem személyre szóló ajánlatot adni. Tehát ő azt gondolja, hogy sokkal többet tud róla a cég, és nem érti, hogy a személyre szabás az miért nem jelent valami extra jóságot. Egyébként pont ez a cicás-kutyás, ez egy érdekes sztori. Az Alphabetesek is jártak hozzánk, ugye ők többek között állatkereskedéssel – olyan 30.000.000.000 forint forgalmú cég – foglalkoznak. Jártak erre a KÜRT Akadémiára, és mondták, hogy most kezdték el rendbe rakni ezt a kutya-cica dolgot, hogy ne küldjenek már hírlevelet kutyásoknak cicásat, cicásoknak kutyásat, és hálásak a fogyasztók egy bizonyos ponton, mert ez annyira nem jellemző a magyar piacra, a kereskedőkre, hogy már így ennyire előre gondolkodnak.

Laczkó Gábor: – Kicsit átcsapva a generációs vonalakra, ugye egyre többet beszélünk Z-s, Alfás világról, ti most hogy írnátok le őket? Mekkora szerepet mondhatunk nekik a tortából? Ők most mekkora vásárlóerővel bírnak?

Novák Ferenc: – A lényegi kifejtést meghagynám Robesznek, szerintem ez pont az ő szakterülete. Amit én látok ilyen digitális vonalból, a Z generációnál abszolút megjelent ez a social commerce, de abban az értelemben, hogy nagy befolyással vannak a social csatornák, a conversation, a marketing. Tehát amit ők beszélgetnek, egymásnak ajánlanak, TikTokon hallanak valamit, és azon keresztül vásárolnak. Ez egy erős TikTok generáció, a TikTok made me by #-től kezdve lehet nézni, hogy milyen hatása van egy ilyen közegnek a vásárlási preferenciákra. Olyan kihívások vannak például, hogy nagyon speciális holland sajt a téma, és akkor utána két napon belül kivásárolják a készletet ezek a fogyasztók. Tehát hihetetlen befolyása van erre a generációra a közösségi marketingnek, meg a véleményvezéreknek, a trendeknek. Ami még a Z generációban megjelenik és nagyon hangsúlyos, ezek a feliratkozásalapú modellek. Olvastam, hogy Netflix előfizetése is talán felének van ennek a generációnak, de az Alfának is a felének van Amazon private accountja, kiharcolja, hogy mit vásároljon a család, tehát nagyobb befolyással vannak a családi vásárlásra is. Ezeket látom érdekesnek, hogy mennyire hatása van a közösségi médiának erre a generációra, vagy egy jól kitalált challenge-nek, vagy trendnek. Nyilván nem az élelmiszerekre, hanem IT, IOT dolgokra, elektronikai dolgokra, és a többi, de ez nagyon érdekes, hogy mik befolyásolják az ő vásárlási döntéseiket.

Pintér Róbert: – Én nagyon kritikus vagyok a generációelmélettel, szerintem ez egy vulgártudományos bullshit, ami itt folyik generációk alatt. Köszönöm szépen, hogy meghívtatok erre a beszélgetésre, ahol elmondhatom, kifejthetem. Ez nagyon egydimenziós. Ugye arról beszéltünk itt az előbb, hogy szegmentálni kéne a fogyasztókat, és hogy milyen gáz, hogy az életkorukat kérdezzük, meg a nemüket és egyebeket. Na most, a generációelmélet az egyetlen egy icikepicike faktorral, az életkorral magyaráz mindent. Hát szerintem ennél nagyobb hülyeség nincs. Menjünk egy picit vissza, hogy honnan jön ez az egész generációs elmélet, ugye Mannheim Károlynak vagy Karl Mannheimnek hívták azt a szociológust, aki ezt az egészet kitalálta. Ő azt mondta, hogy generáció lehet az, amit egy közös élmény összetart. Tehát amikor egy adott életkorba tartozó csoport ugyanazon az élményen megy át. Hát ugye ez nála inkább a világháború volt, vagy a gazdasági világválság, valahol arrafelé keresgélhetjük ezeket. Nem lesz mindenből generáció. Tehát attól, hogy valakik egy korcsoportban vannak, nem lesz feltétlenül generációalkotó élményük. A koronavírus és az ahhoz köthető lezárások, oktatás meg egyebek, az például egy generációs élmény. Aki most ezen végigszenvedte magát általános iskolában, meg középiskolában, azok 50 év múlva is össze fognak kacsintani egymással, és le fogják sajnálni azokat, akik már ebben nem vettek részt. Emiatt azt gondolom, hogy ez egy kicsit talán túl van hype-olva, ez az egyik meglátásom. A másik, ugye néztük a generációelméletet, most felszaladtam a Wikipédiára mielőtt jöttem a beszélgetésre. Ugye van egy generációelmélet, ami besorolja az 1600-as évektől kezdve Amerikában a különböző generációkat, négy ciklikusság van benne, ezeket nem fogom elmondani, de az is benne van ebben a szócikkben, hogy ez Nyugat-Európára, Amerikára és Ausztráliára, tehát a fejlett, az Első világra jellemző. Magyarországon ezek a generációk nem azok a generációk. Tehát amikor Magyarországon beszélünk a generációkról, gondoljatok bele nagy generáció, kis generáció, vannak saját fogalmaink. Vagy például Ratkó-gyerekek, Ratkó-unokák, az ’50-es években, akik születtek, ugye muszáj volt megszületniük, mert nem volt lehetőség fogamzásgátlásra, vagy nem mindenfajta módon. Az én anyukám akkor született, én a ’70-es évek közepén születtem, áthullámoztunk így az iskolarendszeren. Emlékszem, hogy elsőben még F osztály is volt, számoljuk ki, hogy akkor hány első osztály volt. Most ha valahol indítanak három első osztályt egy iskolában, akkor fogják a fejüket a pedagógusok, hogy úristen, három osztály, mit fogunk velük kezdeni? Sokkal, de sokkal többen voltunk. Én azt gondolom, hogy ha már generációelmélet, akkor érdemes lenne vennünk a fáradságot és csinálni egy jó nagy alapkutatást Magyarországon, hogy hogy néz ki ez az egész magyar generációs történet, szerintem ezzel adósok vagyunk saját magunknak. Nyilván egyszerűbb az angolszász irodalmat nézni és azt mondani, hogy Alfa generáció így, én is szoktam egyébként használni, hogy X generáció úgy, stb., és ami még nagyon érdekes, hogy ez simán ageizmus. Ugye ez az, amikor kor alapján elfogult vagyok valakivel szemben, és ez a két skála végén szokott előfordulni, vagy az idősebbről gondoljuk azt, hogy mi meg tudjuk mondani helyettük a tutit, hogy ők milyenek, vagy a fiatalokról. Milyen érdekes, hogy a középgenerációról, akibe beletartoznak a beszélők, a nyertesek, akik ezt a diskurzust generálják, nem a kor alapján határozzák meg az embereket, mert azt gondolják, hogy azért mi ettől sokszínűbbek vagyunk. De bezzeg a fiatalok ilyenek, az idősek meg olyanok. És amikor megöregszünk, akkor az akkori középgeneráció ránk süti, hogy de ti idősek, ilyenek vagytok, ugye ez a boomer, ami most körbement tavaly ilyen mémként, hogy oké boomer, beszéljél, hülyeségeket beszélsz. Tehát ez az egyik dolog, amit el akartam mondani, hogy azért ennek a magyarázóereje bizonyos szempontból korlátozott, vagy érdemes több dolgot belelátni alapvetően ebbe, ugyanakkor azért vannak bizonyos életkori sajátosságok. Most volt az Ecommerce Expón a konferencia, és a GKI Digitaltól adott elő a Madar Norbi, és mondta, hogy az ő mérésük szerint kb. 47 év az átlagos magyar online vásárlónak az életkora. Akkor megnéztük mi is a Reactyba, nálunk is ez a 46-47 év jött ki. Egyébként azt gondolnánk, hogy ez vén fószer, én pont ennyi vagyok, de magamról is azt gondolom, hogy már a nagybetűs életet elkezdtem, tudjátok, az, amikor nem látod a kisbetűket, az a nagybetűs élet. Ha megnézzük a KSH adatokat, akkor ez a magyar átlagéletkor az 50 év. Pont erről beszélgettünk, amikor beharangoztuk ezt az eseményt, hogy valójában mi itt Európában egy elöregedő társadalomban élünk. Tehát amikor mindig a marketinges fiataloktól félnek, meg a középgeneráció, nézik a fiatalokat, valójában elfelejtjük azt, hogy ez egy elöregedő társadalom Európában, és inkább a szolgáltatásoknak egy jó részét érdemes úgy belőni, hogy az úgynevezett baby yoda – ez az Euronicstől jön ez a fogalom, én legalábbis ott hallottam először – generáció, akiknek új ez az egész internet. Megjelent kb. ötvenezer új vásárló Magyarországon 2020-ban a lezárások idején, és egy jó részük 65-70 fölötti, életében először online vásárló, aki egy órán keresztül feltartja az ügyfélszolgálatot, hogy hova kell kattintani, hogy, és akkor tessék mondani, tessék beírni, ja, nincs még email-cím, akkor azt ott kell regisztrálni, és a többi. Tehát végig kellett vinni egy folyamatot, de ha egyszer megcsinálták, akkor már olyan lojális és boldog fogyasztó lett belőle. A generációs elméletekre, generációs magyarázatokra szerintem ilyen lábjegyzetek mellett érdemes dobálózni.

Laczkó Gábor: – Egyébként, ahogy itt mondtad, hogy generációk, célcsoportok, ugye egyre több feladata van egy marketingesnek, aki a piacon dolgozik, és ő már nem is lesz elég ehhez. Annyi szegmenst kéne ismernie, mondta Robi is, talán szociológiai szempontból is sokkal több infóra, sokkal több erőforrásra van szükség, hogy ezeket jól térképezzük fel, hogy minél jobban ismerjük. Azt akarom sugallni, hogy vélhetően erre egyre többet kell költeni, ha ott vannak a statisztikák, akkor abból, ha ott vannak szociológusok, marketingesek, akkor abból, hogy igenis ezzel törődjünk, hogy az egyes célcsoportokat egyre jobban ismerjük és felismerjük, és ha jól értem, meg az előző statokból is ez látszik, azért erre kevés infrastruktúra van most például Magyarországon, ha csak Magyarországot nézzük.

Pintér Róbert: – Szerintem a közepes vagy nagy cégeknél kell. Dolgoztunk tavaly egy építőipari cégnek, akik akkor indultak el, vagy tervezték, hogy elindulnak online. Nagyon jó szegmentációjuk volt, a GFK-sok rakták össze nekik, azt hiszem négy szegmens volt benne, nagyon jól leírta, hogy hogyan építkezik valaki, vagy miért megy be egy építőanyag, építkezés, vagy felújítás, vagy hogy egyáltalán mekkora. Ugye volt benne B2B, B2C, tehát hogy belerakták az energiát, és mondták, hogy amióta így csavargatják a potmétert, sokkal jobban megy az egész dolog. Ugyanakkor meg nem akarom Feri kenyerét elvenni, de szerintem jelentős részben az algoritmusok, meg az automatizálás, az adatvezérelt működés azért leveszi azt a terhet a cégek válláról, vagy az lenne jó, ha levenné egyre inkább, hogy nekik kelljen gondolkodni vagy kitalálni, vagy megmérni, vagy szociológusokat alkalmazni, bizonyos esetekben piackutatókat. Mert ott vannak az adatok, csak kellene tudni őket használni. Sokszor ez ilyen blackbox-szinten tud menni, hogy bejön az adat, ott történik valami, és kijön a marketing. Most én, mint szociológus, ilyen egyszerűen hadd mondjam, majd Feri helyrerak. Abban a blackboxban történik valami. Ugye azt szokták mondani, hogy az algoritmusok azok a dzsinnek, nem tudom ezt hallottátok-e már ezt a hasonlatot. A dzsinnekről azt kell tudni, nem tudom a Witcher sorozatot néztétek-e, hogy ezek mindig ilyen alattomos módon teljesítik a kívánságodat, azt csinálják szó szerint, amit mondasz, csak nem az jön ki belőle, és lehet, hogy itt vannak azért bizonyos side-effektek. Troll módon, hogy ezt mondtad, nem? Kicsit olyanok, mint az informatikusok, hogy „nem ez volt benne a specifikációban”, „dehát ez a common sence”, „dehát nem ez volt leírva”, „de én ezt értettem”, „hát azt, amit értesz, le kellett volna írni”. Tehát hogy így működnek, ezért ilyen dzsinnszerű az egész történet. Szóval vannak ezek a dzsinnek, és ezeket a dzsinneket kellene tudnunk alkalmazni, merthogy amúgy adatvezéreltségben van, amikor semmilyen adatot nem gyűjtünk a cégről. És az ügyvezető így, hogy arra megyünk. ez a 0. szint szerinte. Az 1. szint, amikor papíron gyűjtenek információkat, és a könyvelő már lát valamit, és azt figyelembe veszik. A következő szint, amikor Excelezünk, legyártjuk a riportokat, nem realtime, tehát nem tudunk beavatkozni gyorsan ezekbe a dolgokba. Esetleg használunk pár szoftvert, és azoknak a szoftvermoduljait használjuk. A következő szint, amit a Feri említett, amikor algoritmusok, realtime adatok jönnek be, ezeket megcsináljuk, ott már nagyon lassú az ember. Tehát nem véletlenül a Facebooknál ennyire kevés ember dolgozik, hiszen nem tudod az emberekkel moderálni a tartalmat, mikor ilyen pörgés megy többmilliárd bejegyzéssel, meg egyebek. Ugyanez van a cégeknél is, hogy nem tudod azért ezt lekövetni. Ott folyamatokat kell építeni. Az elveket tudod, viszonylag egy zárt eseménytért próbálsz létrehozni, ahol ez az input, akkor az legyen az output. És csak azokat a kivételeket próbálod meg menedzselni, amikor megtanítod neki, hogyha ez van, és nincs rá válasz, akkor legyen ez a válasz. És ez egy ilyen organikus fejlődési szint, a probléma az, hogy sokan megrekedtek a „majd ügyvezető megmondja”, „a papíron gyűjtjük”, „Excelezünk” szinteken. A világ meg jön, nekünk a csehekkel egy picit följebb, meg mégföljebb, és a világpiac meg méginkább. Ugye ezért parázik mindenki, hogy az Amazon mikor fog már végre bejönni Magyarországra. Szerencsére kerekítési hiba minden globális cégnél ez, a multinacionális magyar piac méreténél fogva. Nem azért, mert nem szeretnek minket, hanem azért, mert ekkorák vagyunk. És ezért nem biztos, hogy érdemes lokalizálni, meg megtanulni a magyar kultúrát, és a magyar fogyasztónak a viselkedését.

Novák Ferenc: – Ha már adatokról vagy adatbázisokról beszéltünk, ez is egy aktuális kérdés, hogy kinek mennyire elérő adatbázisa van, az a sajátod-e egyáltalán? Amikor beszélgetünk a remarketing alapokról, a cookie-alapú adatokról, a Facebook-alapú adatokról, hogy ez a tiéd? De nem. Ez egy olyan adat, ami bármikor, ha megunja magát a Facebook, akkor hirtelen nem a tiéd. Mi egy Facebook oldalt sem saját médiának szoktunk tekinteni, mert oké, hogy ott van egy oldalad, de a Facebook szabályzatának vagy kitéve, a Facebook adatvédelmének vagy kitéve stb., szóval az, hogy adat, saját vagy vásárolt, vagy bármilyen más adat, ez is egy nagyon fontos kérdés. Most ez a Third-Party cookie átállás, amit most még egy évvel elhalasztottak szerencsére, de ez is azért alapjaiban fogja befolyásolni a dolgokat. Kicsit visszatérünk a kontextuális targetálás irányába, tehát amikor tényleg érdeklődési alapon próbálunk targetálni, illetve fölértékelődik a saját adatbázisnak a jelentősége. Az email alapú adatbázisok, amik már szinte kihalóban voltak, mindenki a pixelalapú marketingre, pixelalapú adatokra tért át. Nem lehet tudni alapvetően, hogy mi lesz utána, vagy mi lesz helyette. Sokkal jobban felértékelődik így a saját adatbázis, és annak a megfelelő kezelése. Ha más platformon hirdetsz, erről beszélgettünk így a felvezetőben is, hogy érezhető kiszolgáltatottsága van egy hirdetőnek is ezeken a platformokon, meg így igazából bárhol. Tehát, hogy mennyivel drágábbak, és ez egy folyamatos tendencia, semmilyen ráhatásod nincs. Még mindig az a legjobb, ami a tiéd, a saját adatbázisod, és azt úgy használod, olyan gyakran, és úgy automatizálod, nyilván ahogy tudod, és amennyire lehetőség van rá.

Laczkó Gábor: – Kicsit kanyarodjunk tovább, és menjünk el egy nagyon izgalmas világ felé. Ígérem, nem akarok nagyon-nagyon mélyen belemenni, mert nagyon mélyen bele lehetne a metaverzumos, illetve akár itt a különböző blockchaines világokba. Manapság megveszel többmillió dollárért egy NFT alapú képet, mint mondjuk egy későbbi befektetést, vagy bemész egy online boltba, egy metaverzumba, ahol megvásárolsz magadnak bizonyos szolgáltatást vagy terméket, vagy éppen földterületet veszel magadnak. Felosztják újra a világot, és online meg lehet vásárolni. Hallottam azt kollégától, hogy egy másik kollégával a cégünkből fogták, és kibéreltek egy metaverzumos irodát, és beültek dolgozni ketten. Ketten ültek az irodában VR szemüveggel, és közben egymás mellett, és úgy dolgoztak, úgy beszélgettek. Valami hasonlót el tudtok képzelni a közeljövőben, hogy VR szemüveg föl, be a boltba, és akkor vásároljunk?

Novák Ferenc: – Amúgy persze, csak kérdés, hogy mennyire a közeljövőről beszélünk. Azért az, hogy ez egy mindennapos kézzelfogható jövő legyen, minimum 5-10 évnek el kell telnie. Most még kevés céget, kevés embert érint a dolog. Ti pont ilyen szektorban dolgoztok, ahol erre hajlamos kollégáitok vannak, ez nyilván most még a nagyon csekély kivétel, de egyébként mennyi példát látni arra, hogy ez egy létező dolog, nem kell azért annyira elrugaszkodott példákat sem keresni erre. Akár a Meki történetei, aki nemcsak azt csinálja, hogy hoz vissza népszerű szendvicseket, hogy különböző kriptovalutákért lehet megvásárolni, de tényleg az lehet a jövő, hogy bemész virtuálisan egy Mekibe, leadod a megrendelést, és miközben leadod a rendelést, a futár már csönget a való életben az ajtód előtt, és akkor így kapod házhoz a dolgokat. Szóval ezek már alapvetően jól kitalált dolgok, csak én így még a nem is a metaverzumot építők technológiájában látom az elmaradást, hanem ez míg egy átlagos fogyasztó szintjére le tud gyűrűzni, és mindenkinek lesz otthon egy VR szemüvege, nem véletlen, hogy a Facebook is lassan 10 éve bevásárolta magát erre a piacra is, nyilván ez lesz itt a kulcs adott esetben. Szóval ez már nem a távoli jövő nagyon sok embernek, és nagyon sok cég elkezdett abszolút rákészülni erre a metaverzum létre, ami alatt most ne is a Facebook metaverzumát értsük, hanem úgy általában értsük, mint metaverzum. Pont beszélgettük a felvezetőben, hogy Louis Vuitton már eleve olyan pólókat, divatcikk-kiegészítőket gyárt, amit te a metaverzumban vehetsz föl és ott abban lehetsz, akár a jelenleg nagyon népszerű NFT projektek, a Bored Ape Yacht Club talán, ott is ráment olyan cég, aki női majmokat gyárt, vagy női majmokat kínál eladásra, hogy ne legyenek egyedül a majmok. Már annyi mindent lehet itt megkapni, megvásárolni, csak szerintem most még egy átlagembernek ez ijesztő, és sok svindli van még mögötte, nagyon könnyen be lehet csúszni a csőbe. Tehát szerintem mire ez kitaposódik, kicsit letisztul, és biztonságosabbá válik a környezet, az még biztos egy 5-10 év. Attól függ, a világ melyik részén ülünk nyilván, de azért ez az átlagembert manapság még nem érinti.

Pintér Róbert: – Gibson idézete: „A jövő itt van, csak még nem egyenletesen oszlik el.” Tehát valaki ezt élvezi már most is, valaki meg egyáltalán nem fogja egy jódarabig, vagy talán soha. Én azt szoktam mondani, és így raktam ki a Facebookra is meg a LinkedInre is ennek a beszélgetésnek a beharangozóját, hogy nem metaverzum van, hanem bétaverzum, tehát ez még erősen egy béta állapotban van. Ezt sem én találtam ki, csak loptam. Most meghallgattam a PosztmodeM műsort a Pátria rádióban, a szlovák közmédiában van egy rádióműsor, és most csináltak egy tematikus metaverzumos műsort, körülbelül 8-10 megszólalóval. Ezt hallgattam meg ma, ahogy készültem erre a beszélgetésre, és az az érzésem volt, annyira ’90-es évek közepe feelingem volt, amikor jártunk az egyetemre, és még csak kuncsorogtunk, hogy majd kéne internetezni. Még csak beszélgettünk róla, de még senki nem tudott internetezni. Kicsit olyan, mint a tinédzserszex, mindenki szeretné, meg minden, de valójában nem biztos, hogy létezik. Tehát mindenki, hogy metaverzum, meg milyen lesz, de még nem nagyon van ez az egész. Szerintem nagyon nem tudjuk, hogy milyen üzleti modellek lesznek. Ahogy most föl tudnék nektek kapásból sorolni az internethez 8-10 működő üzleti modellt, és ebből egy pár olyan van, ami Sharing Eco vagy Freemium Model, vagy egyebek, el se tudtuk volna képzelni egy 20 évvel ezelőtt, hogy ingyen lesz harminc-negyvenmillió zeneszám, mikor azon szenvedtünk, hogy kazettán megszerezzük valamit nyolcszor lemásolva, és már hallgathatatlan minőségben volt. Tehát szerintem ez nagyon nagy szám. Azért is ilyen feelingben van, hogy újra az internetnek a nagy ígéreteit halljuk. Az internet is olyan hogy a hálóztok hálózata, tehát hálózatokat köt össze, a metaverzum is metaverzum, tehát vannak különböző univerzumok, amik ilyen virtuális kevert, mix, reality meg egyéb dolgok, és ezeket köti össze. Neked van egy avatárod, ezzel az egy profillal léphetsz be az összes világba gyakorlatilag egyszerre. És azért ’90-es évek, mert emlékszem, amikor a’90-es években az első webplázák, nem tudom nektek megvan-e ez az élmény, és akkor nyitottam egy webplázát, akkor ez olyan volt, hogy tényleg plattyogott valaki, voltak ilyen portálok, kirakatok a boltoknak, oda be tudtál menni, meg tudtad nézni a terméket, meg egyebek, de minek? Tehát ezt egyszer már feltalálták, ezt valóságnak hívják. Ha ilyet akarok, elmegyek a boltba és összefogdosom. Jó mindenhova nem tudok elmenni. Alapvetően a webáruházban információkat nézünk a termékről, ott van az ára, meg ott van a folyamat, tehát ki van találva. Ez az odamegyek, plattyogós típusú, szexinek tűnő valami minek kell az elejére? Nem biztos, hogy ezt az emberek fogják szeretni, ugyanakkor a Gartner azt mondja, hogy öt éven belül az embereknek a negyede, az legalább napi egy órát el fog tölteni azzal, hogy a metaverzumban csinál valamit. Felveszünk egy szemüveget és abban leszünk? Azt nem tudom, hogy ez hogy fog praktikusan kinézni. Mondjuk a ’90-es években nem tudtuk volna elképzelni, hogy lesz egy Facebook nevű monstrum platform, ahol hárommilliárd ember lesz jelen, és az átlagember a szabadidejének jelentős részét ezen a platformon tölti el macskás videók nézésétől kezdve egy csomó mindent, persze hasznos videók is vannak. Szerintem ez a metaverzum jön, cégek nagyon esküsznek rá, hogy arrafele kell menni, nem véletlenül nevezte át a Facebook is erre, előrefele menekülve Metára a saját nevét. De ezt még nagyon nem tudjuk, hogy milyen lesz. Inkább tényleg ez a hype, meg buzz van körülötte, de pontosan még nem lehet látni, hogy mi fog történni.

Laczkó Gábor: – Olvastátok egyébként, vagy láttátok a Ready Player One nevezetű filmet? Én egyébként valami ilyesmit tudok elképzelni, mint ami abban egészen jól mutatja be, hogy hogyan, merre. Mit gondoltok, például, bemész a metaverzumba Facebook vállalati oldaladdal, nem is kell sok mindent csinálnod, mert a Facebook adja hozzá a saját felületét. Ugyanúgy egy infrastruktúra kell csak hozzá, nyilván a szemüvegre, amit mondtál Feri, ugyanúgy szükséges lesz, de hogy ha neked nem kell semmi különöset tenni érte, akkor nem lesz ez egy picit gyorsabb? Én most tényleg úgy mondom, hogy én technológiai beállítottságú vagyok, nekem sokkal gyorsabban bejön az, hogy felveszek egy szemüveget, a cégben is van már több, és akkor megyek bóklászni. Itt a limitáció ez lesz, hogy egyébként az eszköz nem jut el a végfelhasználókhoz?

Novák Ferenc: – Én arra húzok, hogy igen. Tehát hogy szerintem sokkal hamarabb ki lesz ez építve, a metaverzumok készen fognak állni, csak az embereknek lesz idő, mire megtalálják a kulcsot, és lehet, hogy ez a kulcs a szemüveg lesz. Nyilván a Facebooknak annyi előnye megvan, hogy ezen a platformon belül épülő dolog. Kvázi egy olyan Facebookos regisztrációval sétálhatsz be a Facebook metaverzumába, ahol hárommilliárd ember már ott van. Az nyilván egy elég nagy előnye az épülő metaverzummal szemben. De hogy azon belül mi lesz, milyen lesz ott az élet, mit lehet ott csinálni, milyen hamar lesz ott minden a kereskedelem köré épülve? Először játékos, szórakozós, edukációs, vagy először újságot lehet majd olvasni? Szóval olyan távoli, hogy még nem is tudom elképzelni, bár azért elég sok szörnyű eseményt lehet hallani, hogy mik történnek a metaverzumban. Úgyhogy ez még nagyon kérdéses, meg egyáltalán hogy nekem ilyen – biztos Robesz majd jobban meg tudod mondani – társadalmi, jogi kérdéseim vannak, hogy ami ott történik, azt milyen törvény szabályozza. A Facebooknak az adatvédelmi nyilatkozata? Vagy a platformfelhasználás feltételei, hogy ott mit szabad, mit nem, minek milyen következménye van? Lehet, hogy még ezek a kérdések is előrébb vannak annál, hogy az ember hogyan fog hozzáférni, mert valószínűleg az lesz az utolsó. Hanem tényleg itt a környezet, hogy ennek milyen jogi szabályozása lesz, milyen alapon lehet belépni, mik fognak ott történni, szerintem még elég sok kérdőjel van mielőtt eljutunk oda, hogy már csak az hiányzik, hogy az ember feltegye a szemüvegét és bejusson.

Pintér Róbert: – Nagyon jó a kérdés, hogy az eszköz mennyire akadály. Ebben is annyira érzem a ’90-es éveket, keressük a killer applicationt. Nem tudom emlékeztek-e erre, a 2000-es évek elején ez a take off, amikor elindul és meredeken elkezd terjedni, és van egy emelkedés a diffúzióban. Ez az összes országban megvolt. Magyarországon meg, hogy nagyon akarják a magyarok használni, jaj, lemaradunk, alig pár százalék használta. És akkor ráfogták a Matávra stb., de valójában nem volt ez a killer application. Talán az iWiW volt egyébként, ami rácsavarta a magyar átlagembert az internetre. Amikor a Szabó Marci mondta, hogy már az anyukája is regisztrált a WiW-re, ugye ő az iWiW-nek, WiW-nek az egyik alapítója, akkor már éreztük, hogy ez már tényleg valami. Egy sima, egyszerű középgeneráció vagy afölötti csoportok, akik a technológiához aztán végképp nem értenek, és nem affinisak rá, rámentek erre a dologra. Szerintem nem az eszköz alapvetően a fókusz, hanem inkább, hogy miért vegyed meg az eszközt. Tehát, hogy mi az az egész, amit tud ez a dolog, amit egyébként te másképp nem kapsz meg, és amitől te kevesebb vagy, vagy kimaradsz. Ez mindig ilyen diffúziós történet, amikor terjed valami, mindig két ígéret van. Az egyik ígéret, a másik inkább fenyegetés. Az elején, mielőtt 50 %-ot elérné, versenyelőnyöd származik abból, ha belépsz, ez és ez lesz neked jobb. Amikor már 50 %-nál több van, akkor ott már az van, hogy hát, lehet, hogy neked nincs mobiltelefonod, mert hát ez digitális póráz, de hát enélkül nem vagy elérhető. Ezt nem teheted már meg, hogy ebből kimaradsz. Ez meg már ilyenkor fenyegetés, hogy lemaradsz. Ugye itt előnyöd van, itt meg lemaradsz, kimaradsz. Szerintem ezt nem találtuk még meg, a metaverzumban nem találták még meg, hogy mi lesz az átlagfogyasztó számára az az 1-2-3 killer application, amit most nem tud megcsinálni a hagyományos internetes, okostelefonos világban. Egyébként, hogyha akarnak az emberek, akkor vásárolnak. Ezt lehet látni a mobil- meg az okostelefon kapcsán, hogy hány milliárd, akár ötmilliárd mobiltelefon, okostelefon is van a világon. Szokták mondani, hogy több mint fogkefe, tehát többen használnak mobiltelefont mint ahányan fogat mosnak. Az eszköz szerintem az tényleg egy eszköz lesz, a célt kellene tudnunk jól meghatározni és ahhoz viszont ígéretek kellenek. A Meta tavaly októberi sajtóközleményében nagyon szép ígéreteket tett, pont ugyanazokat ismételte meg, mint a Facebook 2004-es indulása környékén, hogy el tudod mondani a véleményedet, lehet hallani a hangodat, a cégek hozzáférhetnek a fogyasztókhoz, összekapcsolja az embereket stb., könyörgöm, ezek közül melyiket nem nyújtja a Facebook? De melyiket nyújtja rendesen? Mindegyiknél az eredeti ígéret az kicsit félrement. Tehát van ott fake news, meg egy csomó más probléma. Nem mondom, azért inkább jól működik, mint vacakul, de azért eléggé ég a ház. Kicsit olyan, mintha ahelyett, hogy hívnák a tűzoltókat, vagy rendbe raknák az alapokat, közlik, hogy ráhúzunk nem tudom én hány szintet, és arra fog bővülni az egész. De könyörgöm, ég a ház, el kéne oltani.

Laczkó Gábor: – Más téma, de hasonló jövőbe mutató, hogy mi a helyzet a kriptovilágban? Mennyire látjátok elfogadott fizetőeszközként? Ugye itt nagyon sokat beszéltünk, meg beszéltetek arról, hogy mik azok a top unikornisok, mivel foglalkoznak, vagy a fintech megoldásokat első helyen említetted. Be tud-e férkőzni a kripto a jövőben a hétköznapi vásárlásainkba? Lesz-e elfogadott része? Van-e erre bármilyen gondolatotok, predikció, mondás?

Pintér Róbert: – Hát nem tudom, szerintem a kriptoból egyelőre annyi látszik, hogy ilyen menekülő valuta, tehát oda lehet rakni pénzt. Hát ugye, milyen jó lett volna, ha az ember vett volna Bitcoint ezelőtt, mikor győzködtek nagyon. Voltunk egy decemberi beszélgetésen, és ott a hazai Bitcoin szervezetnek a vezetője mondta, hogy vegyél Bitcoint, mert most 10.000 dollár lesz nemsokára. Persze, nyilván ebbe rakom a megtakarított pénzemet, úgy túl van fújva az egész és akkora bubble… és milyen jó lett volna, ha akkor vettem volna. Csak ugye tudjál időben kiszállni. Igen, most kellett volna az előző megállónál leszállnod. Ez egy nagyon nehéz sztori. Ez szerintem így látható. A kriptonak a nagyon nagy ígérete ez az elosztott, decentralizált, web 3.0, szerintem inkább ebben van chi. Ez is inkább egy ’90-es évek típusú, majd az internet a szeletelt kenyér óta a legjobb lesz, aztán vagy jön, vagy nem. Amúgy meg iszonyatos mennyiségű kriptovalutát hoznak létre, részben ilyen ügyeskedési céllal. Nem látszik, hogy ez a dolog merre megy. Ez az elosztott típusú működés nem is feltétlenül csak a kriptovalutáknál érdekes, hanem az okosszerződéstől kezdve egy csomó minden, amire mondják már egyébként, hogy jön, és lehet, hogy pont a metaverzum miatt tud univerzális eszközként elterjedni. Ez is kétesélyes történet. Vagy hatalmasat fog pukkanni és kidurran, vagy nagyot fog szólni és az életünknek az alapja lesz. Tudom, hogy most megint dobnak rám virtuális köveket, de ez még mindig nem eldőlt, vagy lejátszott lemez.

Novák Ferenc: – Én is, ahogy készültem ide az előadásra, felírtam magamnak a kriptovaluták kérdését, hogy hatalmas a piac, slash, lufi. Tehát hogy nem lehet tudni, hogy milyen irányba megy. Amit személyes, ismerősi körből hallok, meg amit utánaolvastam ennek a történetnek, azért nyilván a top 3-4-5 valutalánc mellett most már többszáz kriptovaluta árfolyam, vagy kriptovaluta létezik. Tehát ez is egy nagyon nyíló piac, és fogalmad sincs, hogy most éppen a nagyokhoz már nem nagyon tudsz beszállni, mert olyan egységáron vannak, hogy esélytelen földi halandónak, a kicsiben meg ki tudja, mennyi abból a svindli, nem lehet tudni, hogy ebből mi lesz. Illetve a bányászat kérdése, meg ezeknek a mennyisége korlátozva van. Pont a Bitcoinról szokták mondani, hogy talán 21 millió Bitcoin van a világon, és hogy abból 18 millió már gazdára talált, meg kibányásztak stb. Itt a nagy szeletet ebből a tortából kihasították szerintem. Nyilván lesz benne növekedés, de nem biztos, hogy akkora szakítási lehetőség van ebben a dologban. Azt el tudom képzelni, hogy ebből lesz mindennapi fizetőeszköz, de összességében érzek egy nagy érdekellentétet, kvázi a hagyományos bankokkal, hagyományos kereskedelemmel. Még ez a kettő nem látom, hogy hogyan. Egymás mellett, egymás helyett, egymás fölé? A piac is alapvetően még vár, hogy mi itt az érdek, vagy mi itt a hosszútávú lehetőség. Én inkább azt érzem, hogy lehet ebből hosszútávú történet, és egy nap kriptovalutával fogunk fizetni. Mai nap is kriptovalutával fizetünk a metaverzumban, ez nem egy távoli jövő, csak például egy boltban a kenyeret mikor fogjuk 4 Bitcoinnal fizetni, mondjuk az egy elég drága kenyér lenne, de benne van a pakliban, hogy ebből hétköznapi fizetőeszköz válik.

Laczkó Gábor: – Zárógondolatként mit várhatunk 10-20 év múlva – és ne kövezzetek meg a kérdésért, tudom, hogy ez nagyon gyilkos –, bármilyen predikciótok, gondolatotok van-e ami erre vonatkozik, hogy hogy fog kinézni a kereskedelem?

Pintér Róbert: – Nem tudom ismeritek-e Viktor Pelevint, fenegyereke az orosz irodalomnak, iPhuck az iPhone mintájára van egy regény, ami a jövőben játszódik, kalifátus van benne, meg az Orosz Egyesült Unió, vagy valami hasonló. Szóval bemutatja ezt, hogy kb. milyen jövő képzelhető el ilyen metaszinten transzgender emberekkel, meg egyebek. A cégek 2-3 évre tudnak előre tervezni, 10-20 év múlva bármi lehet. Ha most mondok néhány forgatókönyvet, az is lehet, hogy túl vagyunk a szingularitáson, és értelmesebb gépek vannak, mint mi, és az első 2.0 emberek művégtagokkal meg egyebekkel itt fognak rohangálni körülöttünk, nem nagyon lesz az embereknek munkája, lesz alapjövedelem, ez lehet ilyen pokolszerű, lehet ilyen paradicsomszerű állapot is, attól függ, hogy kit hova szánt a sors, és hol született meg. Lehet akár egy ilyen forgatókönyv is, meg akár olyan is, hogy például itt van most ez az ukrán háborús helyzet, említsük meg, hogy amikor ezt a beszélgetést csináljuk, akkor éppen darabokra szedi az orosz hadsereg Ukrajnát, és megfenyegetett mindenkit Putyin, hogy nekik van a legerősebb atomarzenáljuk, és be ne merjen bárki is avatkozni ebbe. Pont szerintem visszafele megy a történelem. Harari azt mondta a Homo Deus című könyvében, hogy a háborúnak vége, mert egyszerűen nem éri meg háborúzni, hiszen nem területi alapon generálódik a hatalom és a pénz, hanem hálózatokban. Kivel tudsz kereskedni, meg egyebek. Már nem nagyon számítanak a területek, és nézd, itt van egy Oroszország, ami lerohanja Ukrajnát, és egy történelmi hátteret tud hozzá kreálni. Egyetértek Hararival, aki azt mondja, hogy az erre adott rövidtávú válasza Európának meghatározza, hogy merre megy az emberi civilizáció a jövőben. Könnyen lehet, hogy most vagyunk valaminek az elitjén, mint a Mátrixban, amikor kibukkannak a felhők fölött, körbenéznek és minden világos, aztán rongyolnak vissza a sötétbe a gépek közé. Könnyen lehet, hogy innen lefele van az út, pedig ez sem tűnik olyan nagyon erős magaslati pontnak. Szerintem 10-20 év múlva bármi lehet, nehéz megmondani. Ugyanez van a kereskedelemben is, ha lesznek emberek, akkor lesz kereslet, lesz kereskedelem is, de hogy milyen lesz, azt nagyon nehéz most így megmondani. Ha vesszük, Ray Kurzweilnek van ez az akcelerációs tétele, ugye ő azt mondja, hogy a 21. században 100 év alatt kb. húszezer évnyi fejlődést fogunk megélni, ami azt jelenti, hogy az elmúlt emberi történelem húszezer év – hatezer éve van írott történelem – megmondani, hogy 10 év múlva mi lesz, ez olyan, mint hogyha megmondanám, hogy középkorból ugranék kétezer évet előre. Nem tudok erre mást mondani, mint hogy nem tudok rá válaszolni érdemben.

Novák Ferenc: – Amit én így teljesen szubjektíven, vagy amit biztos el tudok képzelni, és ezt tényleg érdekes elképzelni, hogy lesznek-e boltok, vagy minden már digitalizált lesz, és minden teleporttal érkezik házhoz. De a következő években, nekem nagyon tetszik ez az irány például, a pénztár nélküli boltok, ki-be sétálhatsz, de nyilván ehhez egy társadalmi érettség is kell. Mondanám, hogy kiszállítások, de lehet, hogy 2040-re már nem kiszállítások lesznek, hanem teleportálások. Érdekes gondolatjáték, hogy egyáltalán mindenki a metaverzumban fog-e élni. Tényleg még annyi felé nyílhat ez az olló, megjósolni is nehéz. Egyáltalán lesznek-e fizikai termékeink, vagy csak NFT-k, digitális javak lesznek. Szóval azért ez annyira durva, hogy mennyire nincs messze és mégsem látjuk a történetét. 20 év azért nagyon sok. 3 évvel ezelőtt a metaverzumnak a gondolatát nagyjából ismertük, de hogy ez fizikai valósággá válhat 10 éven belül, azt nem is gondoltuk. És hány ilyen dolog jöhet még a következő pár évben. Szóval ez tényleg nagyon nehéz kérdés.

Pintér Róbert: – Egy gondolatot még hadd tegyek hozzá. Ian Pearson, egyik kedvenc jövőkutatóm, aki időnként szokott Magyarországra is jönni, ő mondta, hogy az emberek általában gyorsabb változást várnak, és kevésbé alapost, vagy kevésbé átrendező dolgot. Valószínűleg itt is azért 10-20 évnél mi is gyorsabbra várjuk azért a dolgokat, és elképzelni nem tudjuk, hogy mi minden jön, vagy mi minden fog megváltozni, hogyan fog gyökeresen átalakulni az életünk. Lehet, hogy nem lesz annyira gyors, de sokkal jobban felforgatja az életünket, mint amire most gondolunk vagy számítunk.

Laczkó Gábor: – Köszönöm szépen, szerintem ez így remek zárszó is volt. Robi, Feri, nagyon köszönöm nektek, hogy itt voltatok velünk, remek délután volt és egy remek beszélgetés. Köszönöm, hogy itt voltatok még egyszer. Kedves nézőinknek, hallgatóinknak is köszönöm, hogy megjelentetek, protechtor.io oldalunkon ezt a videót meg fogjátok találni, úgy ahogy a többi elkövetkezendő videóinkat is. Egyre több olyan eseményünk lesz, egyébként egy kicsit ilyen Netflixes dologra fogunk átállni, videótárként fogunk működni, úgyhogy bátran gyertek és böngésszetek. Egyébként már most is így működünk, az események, videók közül már most is tudtok keresgetni. Nagyon köszönöm a délutánt mindenkinek, további szép napot kívánok, és kitartást az elkövetkezendő időszakra. Sziasztok!

Novák Ferenc: – Köszönjük szépen mi is, sziasztok!

Pintér Róbert: – Köszi szépen, sziasztok!


Pintér Róbert, PhD

Pintér Róbert, PhD

Budapesti Corvinus Egyetem, Infokommunikációs Tanszék, egyetemi adjunktus | E-kereskedelmi tanácsadó és elemző

2021 decemberéig a Reacty Digital üzletfejlesztési igazgatójaként segítettem cégeknek adatvezérelt módon működni különböző kutatási eszközök nyújtásával. A Budapesti Corvinus Egyetem Infokommunikációs Tanszékének oktatójaként az információs társadalommal, digitális világ kutatásával, e-kereskedelemmel és mediakutatással kapcsolatban tartok kurzusokat. Az ezredforduló óta foglalkozom hivatásszerűen az infokommunikáció területével és trendjeinek vizsgálatával, jelenleg az innovatív kutatási platformok fejlesztése és az e-kereskedelem kutatása áll érdeklődésem középpontjában. Rendszeres előadó vagyok a hazai konferenciákon, ahol a jövőről, a mesterséges intelligenciáról és az e-kereskedelemről beszélek leggyakrabban. 2004 óta vagyok aktív blogger, írásaim a https://medium.com/@probesz címen érhetők el.


Novák Ferenc

Novák Ferenc

Neo Interactive, Integrált Kommunikációs és Social Media Üzletágvezető

A Neo Interactive integrált kommunikációs és social media üzletágának vezetője 2016 óta, aki 12 éves tapasztalattal rendelkezik digitális marketing kampányok tervezésében, azon belül 8 éve pedig a social media, social media stratégia és integrált kommunikáció a szakterülete. Az elmúlt években több sikeres, díjnyertes nemzetközi digitális és social media projektet vezetett, részt vett az első magyarországi Viberkutatás tervezésében. A social media és digitális megoldások területén több konferencia és szakmai workshop állandó előadója.


Szakmai partnerek

Generációk és fogyasztói szokások változása a metaverzum kapujában

Feltöltve: 2022. március 03.

E-commerce Stratégia Trendek Marketing Generációk Szokások Sales Online

Ajánlott videók

Digitalizáció és innováció az építészetben

Black Friday sémák a magyar piacon és közép-kelet európai tükör

Amit a metaverzumról és üzleti validációjáról tudni kell

Microservice Observability

Nagyvállalati sebezhetőségek és kvantum kihívások az IT biztonságban – interjú Silurral

Mesterséges intelligenciával a rák ellen

A crypto piac és eszközök vállalati szemszögből: lehetőség vagy kockázat?

Az alkalmazásfejlesztés jövője: Low-Code / No-Code

A crypto bányászat befektetési aspektusai: előnyök, kockázatok, szükségletek

Bukott projektek anatómiája

A vezetői karizma és annak határai

“Egy amerikai céget indítani és üzmeletetni, amiből a startupodat tudod futtatni, lényegesen olcsóbb és egyszerűbb”

Iparági trendek és digitalizáció az autókereskedelemben – Beszélgetés Schiller Márkkal

Shipping trendek és kihívások webshop és logisztikai oldalról: Benu és Packeta

Mesterséges intelligencia és jogi felelősség

REGIO JÁTÉK: a modern játékkereskedelmi kiskátéja – stratégiai gondolkodás és IT

Mire van szükség ipari IT fejlesztési projektek input minőségének javításához?

Microservice Tréning Nap

Az e-sport és gaming jelene a magyar piacon és azok kereskedelmi metszetei

Az ingatlanpiaci digitalizáció jelene és jövője

5 év múlva elképzelhetetlen az adathitelesítés blockchain nélkül

API használat, state management és az rxjs szépégei nagy projektek esetén

LegalTech trendek a magyar piacon és a vilában

Foodpanda: Digitalizáció és stratégiai látásmód piacvezető szerepben

Data science módszerek vásárlói viselkedésminták elemzésére 2.0

Next Earth: A blockchain alapú jövő

Nestlé: Online FMCG értékesítés a világ legnagyobb élelmiszeripari vállalatának szemszögéből

Data Science az online médiában: az adatvezérelt újságírás jövője

A Java jelene és jövője

A sikeres ügyfél-szolgáltató együttműködés kultúrális és szervezési kérdései

OKR, avagy hogyan érik el a világelsők a legambiciózusabb terveiket

A Bitrise sztori: üzlet, vezetés és vállalati kultúra

Mesterséges intelligencia a videós kontent gyártásban

Java REST API kihívások és megoldások

Mesék a való életből: adathalászat, mely a javunkat szolgálja

Az adatvagyon keletkezése, kezelése és monetizációja az e-kereskedelemben

A mesterséges intelligencia alapjai

Cégépítészet – hogyan építsünk sikeres vállalatot a digitális korban?

Amikben hibáztam – Beszélgetés Bojár Gáborral

Influencerek és új médiacsatornák az e-commerce marketingben

HR támogatás a digitális forradalom tükrében

Agilis tesztelés a gyakorlatban

Subscription rendszerek a médiában: HVG, Central Médiacsoport

Az ügyfélélmény versenyjogi és fogyasztóvédelmi aspektusai

Digitális ipari megoldások: az AR/VR ipari alkalmazása

Digitális terméktervezés és a design kutatás haszna

Projekt életciklus fejlesztői szemmel

Ipar 4.0 – Álmok és a valóság Data Science szemszögből

Ameddig a föld kerek, mindig lesznek Dockerek!

Bodorítsunk-e bárányfelhőket – mire jó a cloud?

A fenntarthatósági kihívások az E-commerce logisztikában

Vezető a vezető mögött

Iparági helyzetelemzés a B2B e-commerce piac trendjeiről és jövőjéről

Remote first

AI alapú ajánlórendszerek a gyakorlatban

AI fejlesztési tapasztalatok a hazai nagyvállalati és az amerikai startup szektorból

Ökoszisztémák az e-kereskedelemben

Adatokban gazdag

Kubernetes Policy Enforcement – a Kubernetes videóbírója

Innovatív payment stratégia: így kattintanak egyre többen a fizetés gombra

Engineering kultúra vol. 2: Feedback és onboarding a terítéken

Hogyan építsünk AI alapú vállalati alkalmazásokat? – Avagy egy szakma szépségei és buktatói

Exportfejlesztés az Egyesült Államokban

Intézményi befektetők a nemzetközi piacra lépés mögött – ahogy a Hiventures látja

Szervezeti hálózatelemzés

Konténerizáció ismertető

Data Science – IT Morning School

Data science módszerek vásárlói viselkedésminták elemzésére

Hogyan válasszak e-commerce fejlesztési platformot?

Robotok a vállalati kommunikációban

Single source of TRUTH, avagy a teljes customer experience forrása és jövője

Termékkereső a webáruházakban

A mesterséges intelligencia határterületei

Hogyan lettem adattudós?

Building Products People Will Love

Milyen a hatékony engineering kultúra?

Mi fán terem az agilitás? – IT Morning School

Natív és cross platform alkalmazások – IT Morning School

Webes technológiák – IT Morning School

Hogyan épül fel egy fejlesztő csapat? – IT Morning School

Robotikai alapok – IT Morning School

Technológiai áttekintés – IT Morning School

E-commerce az Egyesült Államokban: Amazon és más csodaszerek

Magyarországról az amerikai piacra: a partraszállástól a befektetőkig

Így reagáltunk mi a változásokra – szallas.hu és ingatlan.com

Kitartás a vezetésben és sportban

Mit tanul ma egy vezető? Mások hogy csinálják?

Kezdjünk bele az AI transzformációba!

Az e-commerce jövője: 50%-os részesedés a teljes kiskereskedelemből?

Vízesés és agilis fejlesztési szemléletek — mindkettőre szükség van?

Microservice architektúra alapok

A jövő váratlanul válik jelenné – Auchan, Decathlon, Rossmann

E-commerce rendszer Microservice architektúrával

Kiberbiztonság webes aspektusai, támadási felületek és védekezési lehetőségek

Felhasználói élmény és e-commerce – 1. rész

Felhasználói élmény és e-commerce – 2. rész

Google Analytics fejlesztői szemmel

Chatbot alapok és gyakori integrációk

Hogyan határozzuk meg és hogy mérjük a legfontosabb eCommerce KPI-okat?

Hogyan használjuk ki az adatelemzés adta lehetőségeket a digitális világban?

Termékajánlók webshopoknak a Google AI segítségével

AI ajánlórendszerek típusai és megközelítései

Diverz kereskedelmi folyamatok felépítése

Evolution of the Shopping Experience – a Walmart Case Study

Ajánlott videók